Néhány hónapja-hete egyre több és több nem önkormányzati fenntartású iskola jelzi, jelezte, hogy működése ellehetetlenül, a finanszírozás bizonytalan, az elérhető pályázati forrásokat követhetetlen megfelelési módokon osztja ki a szerv. Aztán elkezdődött az a szennyes folyamat, ami más területeken már eddig is kedves működési formája ennek a kurzusnak. Igaz, nem nyertél a pályázaton, de Te és az iskolád, oly fontos és oly jó, hogy én fontos ember személyesen gondoskodom majd... Egyszer, valamilyen formában... nem nyilvánosan, nem ellenőrizhető módon, nem valamiféle átlátható elszámoltathatóság alapján. Ez a fajta ígérvény a legalkalmasabb arra, hogy szétzilálja az esetleg összeálló együttműködőket, hogy elhallgattassa az iskolájáért harcoló intézményvezetőket, s sok kis ellenőrizhetetlen alkuba kényszerítse a szereplőket. S most a legnagyobb fontos ember ellátogat – s jelenlétével fényezi – szennyezi a Karácsonyt. Ki ne akarná, hogy a nyírteleki Kedves- Ház biztonságosan működhessen tovább. Ki szólna, hogy ácsi, ne így, így ne. Az ott dolgozók biztosan nem. Hisz felelősek tanítványaikért. Ahogy felelős a többi műhely is. S a taktika, ami leszalámizta az egyházakat, az érdekvédőket, a jogalkalmazókat, az egészségügy szereplőit, kiválóan működik az alapítványi iskoláknál is. A frissen az állam keblére szorított önkormányzati iskolákra még ennyi energiát se vesztegettek, hisz ott önként, sőt esetenként dalolva hajtottak térdet, az amúgy sem felelős polgárként viselkedő pedagógusok. S attól tartok a helyettünk is tiszta szemmel tüntető diákok közé is eredményesen veti el a métely magvait a kormány. Ebben verhetetlenek. A legnagyobb eredményként értékelt átalakítás, az oktatás szétbombázása valóban sikeres. Ha siker a mindennapra előírt bizonytalanság, ha siker az összegányolt kerettanterv, ha siker az állásáért – s nem diákjai oktatásának minőségéért aggódó tanár, ha siker a betolt a katolicizmust is kigúnyoló elvtelen etika és hitoktatás, ha siker a diákjogok és szülői jogok visszanyírása, s a helyette születő kiismerhetetlen s ezért minden percben fenyegető rend – nos akkor tényleg van mire büszkének lenni. Lesznek majd, kik a csukott osztályajtók mögött próbálnak valódi értéket teremteni. Csak az a baj, hogy a sok okosság mellett a becsukott osztályajtó, a rend első és legfontosabb szabályát ülteti el a diákok fejében: gondolkozhatsz szabadon – de hallgass róla.. Üdv, a hetvenes évek végén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése