Nem a sztrájkról, nem is az oktatás állapotáról, most nem a szakmáról. Most a cselekvésről.
Mindenki máshonnan számolja. Én a "Haza nem lehet ellenzékben" rettenetétől. Miért is? Ki haza? Mi a haza?
Aki szülő, aki pedagógus, biztosan átélte, mikor játszani és veszteni tanítja a gyereket. Aki, ha nem ő győz, leborítja a táblát, lesöpri a bábukat, az még éretlen. Nincs ezzel baj, ez egy fejlődési folyamat, idővel megtanulja a szabályokat, s feldolgozni ha nem ő nyer. Baj ott van, ha ez megreked.
Emlékeztek még, amikor a politika nem szitokszó, amikor a politikus még nem a gazember vagy mindennek vezérlő tábornoka volt? Amikor még nem emberi minőségében gyalázták a másikat, hanem a programokról vitáztak?
Emlékeztek még arra, mi a mostani háború, csata, harcmező és sorolhatnám előtt volt?
Emlékeztek még arra, hogy mosolyogtunk, nevettünk, s érvekkel próbáltuk meggyőzni a másikat?
Emlékeztek még a jelképekre, mik valóban nemzeti jelképek voltak? A szavakra, amik azt jelentették amit, s nem indulat fűtötte káromlást?
Ne politizáljon az iskola mondják, pedig ha a politika a közjó elérésének eszköze, akkor bizony van dolga. Hisz hol tanulná meg a diák, ha nem itt, hogy mik az emberi jogok? Hogy mi a demokrácia?
Nem kinyilatkoztatás, nem egyetlen igazság, nem gránitszilárd alap.
Vélemény, minek bármennyire is némítják, lehet és legyen hangja.
Legyen tiszta és szabad választás. Legyen lehetősége mindenkinek érvelni, programok között választani. Legyen szabad mindannyiunknak sokféleképp gondolkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése