Gyüttment

2012. május 7., hétfő

IKT projekt - igaz történet a bátorságról

Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Kollégám Szülőhelyünk bölcsője címmel adott feladatot az osztályának. Városunk négy emlékhelye, hol 48-as hőseinkre, a világháborúk áldozataira emlékeztet szobor, tábla. Melyek mellett nap , mint nap eljárunk, s melyekről nem is tudjuk miért - kiért áll. Mutassátok meg a többieknek. Hogy hogyan, az a Te - a Ti dolgotok.Tán nem meglepő, mind a négy csapat a videós megjelenítés (Movie Maker) mellett döntött. A diákok segítséget kérhettek, s voltak részhatáridők is. Honismeret, hazaszeretet - testközelből. Voltak, kik verset szavaltak a szobor előtt. Más csapat interjút készített. Megint mások egész kis előadást rögtönöztek az emlékmű mellett. Bevonódtak szülők -és testvérek, nagymamák és barátok. Ja és, az ezerszer kiátkozott mobiltelefonok! Még két mondat a bátorságról: 1.kollégám, ki a projektet kitalálta, menedzselte, értékké formálta - nincs otthon a digitális eszközök világában. De volt mersze a diákjaiban megbízni, felvállalni, hogy segítségre van szüksége akár munkák megnézésében is. 2. ami bizony nálunk eleddig nem volt szokásban, a tanórát, min az elkészült filmeket bemutatták a csapatok, videó kamerával rögzítették, s délutáni műhelyen megnézhette mind, ki tanerő minálunk.
Ha minden ki hozzájárulását megszerezzük, feltehetem az iskolahonlapra is.
Más, ha elmegyek mellette, mondták a nyolcadikosok,mert már tudom kikért van. Valahogy így kellene hazaszeretet tanítani - és megélni is. Ha kódolnánk, tudásépítés, együttműködés, IKT használat, önszabályozás - mindenképp kiváló. Mondtam már? Ez is a Hevesy!

2012. május 4., péntek

Ahová nem ér el a web2

Tanfolyamokon, továbbképzéseken, egyetemeken indított kényszerblogok. amelyek alig egy hónappal élik túl a számonkérés végét. Táblacsodák, melyekre csipkés terítőt is horgolhatna a tanítónéni, hisz nem kell soha. Vastag dossziéba gyűjtött tanúsítványok, melyek fennen hirdetik, az iskola pedagógusainak 10-30-50 százaléka otthon van a digitális világban.Jó is hogy vannak, mert máskülönben honnan tudná a szemlélő idegen, szülő vagy diák, kik nem lelik e felhalmozott tudás nyomát.Kikapcsolásra ítélt okos telefonok a diákok ölében, s hét határra szóló cirkusz, ha délelőtt összetalálkozik a Facebook-on lyukas óráját a tanári szobában számítógép előtt töltő tanerő, s diákja, kinek épp magyar, angol vagy akármilyen - de valószínűleg őt kevésbé lebilincselő órája van.Iskolahonlap, melynek látogatói kíváncsi idegenek, s nem azok, kiknek , kikről szól.Projekt, mely hosszú és tán jó is lehetne, de nem ér el, hisz, ahogy e-híreket, faliújságra tűzött felhívásokat sem olvas, s ad tovább diákjainak a pedagógus. Ki kíváncsi, az olvasó, s író, legyen bár krétája és könyve, vagy billentyűzete és monitorja.
S ki nem, annál csillámló szívecske villog,negédes kutyusok, bulvárlapok, s észaszaló sorozatok mentén éli mindennapjait. S mert mégiscsak művelt főnek gondolja magát, érzi azt is, sekély ez. S jó pedagógus, hát nem kényszeríti, tolja, hívja diákját a virtuális térbe - mert azt hiszi - értéktelen. Kör bezárva.

2012. április 25., szerda

Nyomul a középszer

Csak ne tégy semmit, abból baj nem lehet. Ne olvass, ne írj, ne szólj. Ne pályázz,ne dolgozz egy percet sem bizonytalanért. Mert mi van ha nem nyerünk, s pláne, ha igen! Nem tenni, mindig kényelmesebb. Ne kódorogj más iskolába, hisz az esetleg a napi rutin felülvizsgálatát hozná. Még megfertőződnél holmi munkás gyakorlattal. Ne vállalj fel tanévi 5, mi több hat óravázlat írást, hisz régen voltál főiskolás, egyetemista, mit képzelnek ezek? Ha projekt, hát csinálja az a ... aki kitalálta! "Na haggyá má békibe!" Sok jó patópál ássa lefelé magát. Hajrá nemzetünk virágai, miénk a jövő, magunknak rohasztjuk.