2012. május 7., hétfő

IKT projekt - igaz történet a bátorságról

Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Kollégám Szülőhelyünk bölcsője címmel adott feladatot az osztályának. Városunk négy emlékhelye, hol 48-as hőseinkre, a világháborúk áldozataira emlékeztet szobor, tábla. Melyek mellett nap , mint nap eljárunk, s melyekről nem is tudjuk miért - kiért áll. Mutassátok meg a többieknek. Hogy hogyan, az a Te - a Ti dolgotok.Tán nem meglepő, mind a négy csapat a videós megjelenítés (Movie Maker) mellett döntött. A diákok segítséget kérhettek, s voltak részhatáridők is. Honismeret, hazaszeretet - testközelből. Voltak, kik verset szavaltak a szobor előtt. Más csapat interjút készített. Megint mások egész kis előadást rögtönöztek az emlékmű mellett. Bevonódtak szülők -és testvérek, nagymamák és barátok. Ja és, az ezerszer kiátkozott mobiltelefonok! Még két mondat a bátorságról: 1.kollégám, ki a projektet kitalálta, menedzselte, értékké formálta - nincs otthon a digitális eszközök világában. De volt mersze a diákjaiban megbízni, felvállalni, hogy segítségre van szüksége akár munkák megnézésében is. 2. ami bizony nálunk eleddig nem volt szokásban, a tanórát, min az elkészült filmeket bemutatták a csapatok, videó kamerával rögzítették, s délutáni műhelyen megnézhette mind, ki tanerő minálunk.
Ha minden ki hozzájárulását megszerezzük, feltehetem az iskolahonlapra is.
Más, ha elmegyek mellette, mondták a nyolcadikosok,mert már tudom kikért van. Valahogy így kellene hazaszeretet tanítani - és megélni is. Ha kódolnánk, tudásépítés, együttműködés, IKT használat, önszabályozás - mindenképp kiváló. Mondtam már? Ez is a Hevesy!

2 megjegyzés:

  1. "Kis lépések, nagy örömök"... Számomra ez is pozitív megerősítés. De ahogy olvasom soraidat Hajni, ezek már nem is olyan kis lépések...:)
    De nagy örömök!:)

    VálaszTörlés