Pedagógusoknak

"s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad!" (József Attila - Levegőt!)

2013.június 2.
Lázár Júlia beszéde

Belülnézet

A Digitális Pedagógus konferencia 2013 tegnapi rendezvénye előtt, néhány héttel, mikor kikerült a program felemás érzésekkel készülődtem. Egyfelől kíváncsian, hisz a délelőtti előadások mindegyike érdekfeszítőnek tűnt – ebben nem is csalódtam – de a szekciók programjával kapcsolatban kicsit értetlenkedve. Túl sok volt az ismerős cím. Sajnos idén is csak a plenáris előadásokat vették videóra, ami persze fontos azoknak, akik nem tudtak eljönni, de nem segít a magamfajta résztvevőnek, aki délután nem szakadhat öt vagy négyfelé. Itt rögtön megállok, hisz ahogy tavaly is, elérhető a konferencia kötet az előadások absztraktjaival, s folyamatosan töltik fel a szervezők – ezúton is köszönöm - a szekciókban elhangzott előadások prezentációit, ami azért sokat segít. Csak a fíling... Buda András előadását nagyon vártam, mert néhány hónappal ezelőtt a miskolci Tani-tani VI. konferenciáján a Digitális társadalmi csoportok című előadásában már szó esett a most folyó és előzetesen bemutatott kutatásról. Nyilván súlyozták az eredményeket, de ha az adatgyűjtés csak a neten keresztül történt, az bizony alaposan torzíthatja a képet. Az előadó is utalt rá, s én is egyre kevésbé látom értelmét a csoportok ilyen természetű elkülönítésének, hisz olyan gyorsan változik a helyzet, hogy nincs idő a kategóriákkal való elmélyült elemzői munkára. Prievera Tibor – Tanárblog előadásában egyfajta választ is kaphattunk arra, hogy mennyire is fontos a 21. századi pedagógiában a magas szintű technológiai tudás – kevéssé. Ami az IKT alkalmazásokat, s itt - elsősorban a web2 munkára gondoljunk – illeti az attitűd a döntő. Magam is ezt tapasztalom, azok a kollégáim igyekeznek leginkább elsajátítani ezeket az ismereteket, akikre minden más nézőpontból is alkalmazható az innovatív tanár – mindig újat kereső, a diákjaira jól rezonáló, gazdag pedagógiai módszertárral dolgozó – jelzője. Az előadásban bemutatott értékelési rendszer, azt gondolom sok pedagógus fantáziáját megmozgatta. A délutáni szekciók első körében magam is előadó lévén nem válogathattam, s nem tagadom Kis Anita bemutatóját vártam leginkább, hisz először történt meg, hogy az E- Hevesy egyre gyarapodó szerkesztő gárdájából más is bemutatkozott. Nem is akárhogy! Előadásáról itt olvashattok, s órákon belül elérhető lesz a prezentációja is. Haba Anikó Versike programja hamarosan kész lesz, s bizonyára nagy sikert arat diákok és tanítók köreiben egyaránt. Vindics Péterné a napi gyakorlathoz kapcsolódó IKT-s alkalmazásaiból hozott egy csokorra valót. A technikai eszközökből foghíjasan ellátott kollégák ismét megerősítették – nem az eszközellátottság a legfontosabb hívószó, ha 21.századi pedagógusnak készülünk. Nagy Ildikó: Játékos tevékenységek interaktív táblán az óvodában címmel tartott bemutatója közben az jutott eszembe – ha óvoda pedagógusnak állnék, én inkább a szülőket céloznám meg. s arra tenném a hangsúlyt, hogy kicsinyeiket, ha mindenképp úgy érzik; számítógép elé kell ültetniük, akkor mikor és mit. Mértékkel és értéket szólt az előadó, nos, én biztosan azt javasolnám, tanítsuk erre az óvodásokat nevelő szülőket. Irmától tudjuk, a gyógypedagógiai fejlesztésben helye van a jó oktató szoftvereknek ez nem kérdés, de jó lett volna a filmbejátszás helyett – inkább az alkalmazások kiválasztásáról, a gyerek problémához való rendelésről hallani. Az IKT Tanulókör ennek a blognak az oldaláról is elérhető, aki kíváncsi keresse a jobb oldalon. Délután Miklósi László mutatta be a TTT által indított Tényleg című weblapját – amit szerintem minden történelmet, honismeretet, s általában gondolkodást tanító pedagógusnak ismernie kell és tanítványainak ajánlani – mobilon is elérhető! Farkas Kinga a USC Soá Alapítvány által létrehozott IWitness nevű online interaktív portált , amely tanároknak és diákoknak segít olyan bemutatók létrehozásában, mely segítheti a múlt feldolgozását. Ahogy tavaly, idén is bemutatkozott néhány kiadó a konferencia keretében, igaz a feszített időkeretben nem nagyon jutott idő a felfedezésre. Amit mégis meglestem, dinamikusan növekszik az Underground kiadó oktatással(is) foglalkozó kínálata , erre leginkább a Társadalom És kategóriában lehet rákeresni.

Tudásmegosztás gyorsított üzemmód

A PIL Akadémia második évadához is hozzátartozik, hogy hetente egyszer szerda délutánonként webinárra kapcsolódhat az érdeklődő tanerő, s ötleteket, gyors recepteket, 21. századi tanulási –tanítási tippeket kapjon, s adjon. Tegnap sok más mellett egy játékkészítő gyors alkalmazásról is szó esett, http://www.classtools.net/, amivel percek alatt készíthetünk fogalom azonosító, nyelvkikérdező és így tovább játékot alulmotivált tanítványainknak. S a webináriumba, egy apró techikai nüansz okán – kollégám nem a fülessel csatlakozott, hanem csak hallgatóként hangszóróval. Tízéves csemetéje is figyelmesen hallgatta a „közvetítést”. Nem egészen két órával később e-mail-t kaptam csatolt linkkel. Igen, a gyermektől. Ezt küldte: http://www.classtools.net/mob/quiz_69/Angol_tanulsRuhk_E7yBo.htm

De a történetnek itt nincs vége. Mert ma délelőtt ez a kollégám, aki szintén készített egy anyagot a nevezett programmal a környezetórájához, mosolyogva mondta a szünetben, azt kérdezték tőle az osztályban, hogyan készíthetnének ők is ilyet. Az alábbi link, már egy olyan oldalra mutat, ahol a lap tulajdonosa ma estére három új linket helyezett el – s mind mögött egy-egy játéknak álcázott saját készítésű gyakorló anyag lakozik. (angol, összetett szavak, szófajok)

Mónika oldala

Aki szeretné tudni, hogy mi módon fertőz a tartalomkészítés – mert hát ez lenne a cél, hogy ne maradjanak ezek a gyerekek egyszerű felhasználók, akik csak letöltenek, átmásolnak, kikopiznak, s néznek ,mint a moziban, szóval annak nagy szeretettel ajánlom, hogy látogasson el a

TanárBlog pedagógiai konferenciájára – június 1-én az AKG-ba!

Cseppet sem virtuális valóság (egy pályázat nyomán)

Előszó gyanánt:

- Az az izé, fent a bal sarokban. Azzal lépsz be a csoportba. Látod? Nem látod? Olyan, mint egy szeplős kör. Arra kattints. Semmi? Kettőt. Gyorsan. Gyorsabban! Nem megy?  Még egyszer!

(telefonos segítség, tanárvonal)

-Mazsi! Mazsiiii! Mi a franc, van már ezzel a vacakkal? Semmit nem hallok!

- Kapcsold be a hangszórót anya. Mondtam már, ha világít, megy. Ha nem, akkor nem.

- Nem, nem ez. Ez a router. Ott van melletted anya. Igen, az szürke a hangszóró.

(otthon a kamasz gyerek segít)

- Felvetted? Na, végre. Jók a sziszegők is. De jó. Ugatás? Milyen ugatás? Hú, a Borzas. Nyitva hagytuk az ablakot.

(pedagógus e- tananyagot készít)

Tudod, volt nekünk egy kávédarálónk. Hogy minek? Hát mert csak szemes kávét lehetett kapni. Akinek nem volt darálója a boltban ledarálhatta. De nekünk volt. Egy dugó a dugaljba, és egy kétállású kapcsoló. Ment vagy nem ment. Most képzeld el, hogy ez a daráló már megvolt, amikor én először felértem az asztalt. És megvolt még 30 évvel később is. Érted? Megtanultam bekapcsolni, kikapcsolni, kirázni belőle a maradékot és ezzel a tudással évtizedekig jól elboldogultam.

Most kéthetenként villog, csörög, akárhány áramos kütyü körülöttem és egyfolytában azt pittyegik:

- Frissíts! Válts újra! Cseréld le! Állj át!

Hidd el, a leggorombább ismerősöm sem olyan lekezelő, mint egy böngésző program.

–Te még mindig a régi kezelő felületet használod? Az ön által használt platform már elavult! Miért ragaszkodik a régihez? Kimarad! Lemarad!

- Tudod te, hány ilyen üzenetet kapok egyetlen nap?

Ábrákkal üzennek. Jól kezelhető grafikus felület. Köszi. Mint az óvodai csoportszoba fogasain. Hogy a hülye is értse. Hogy én is értsem. A két diplomámmal. Jó, megemésztem. Bevándorló vagyok a digitális világban. Nehezemre esik mindig kapcsolatban maradni. Persze hogy ott vagyok a facebookon. Nem Te mondtad, hogy azon kívül nincs is élet? De ezt kapd ki kiskomám! Látod? A chat kikapcsolva. Miért?  Mert ha úgy hagyom, egy percet sem tudok nyugodtan dolgozni. A képernyő megosztás? Láttam. Naná, hogy ezt is napjában többször az orrom alá dörgöli a gép. Nem állítom be. Azért sem! Van egy ősrégi alkalmazás. Már biztos elmúlt 15 éves is. Leteszem az asztalra. Hogyan? Igen, a kisnégyzetes ikonra kattintok, és akkor leugrik alulra. Nem, nem érdekel a neve. Látod milyen szép most a kép? Mert nincs rajta más, csak egy üres fehér lap. Erre írok. Legyőztem a felugró ablakokat, nem engedélyezem az asztali értesítőt. Dolgozni szeretnék. Csak úgy, egyfelé figyelve. Kérlek, ne kapcsold be a tévét. A hifit se. Csendet!

A pozitív megerősítés. Az hiányzik. Nem csak a gyereknek! Nekem is! Negyvenöt leszek. Még laza két évtized a pályán. Tanítok. Őket tanítom. Azokat, akik rögtön frissítenek. Csuklóból. Észre sem veszik. Ne hogy azt hidd, hogy a mi korosztályunk nem tud ilyet! Láttad már anyádat horgolni? Ezt csináld utánam, ha tudod! Le se pillantok, úgy beszélgetek a barátnőmmel és 123 féle mozdulatsort tudok gondolkodás nélkül. Minek? Azt hiszem nincs igazad. Nem felesleges tudás. Talán neked nincs szükséged rá. Talán nem is lesz. Itt a lényeg. A mire lesz Neked szükséged.

Mit tanítsak? Az ismeretek átadása, már nem elég. Nem is jó út. Nem kell figyelmeztetned. Tudom a leckémet. Készséget fejlesztek. Kompetencia alapon. Figyelem az áramlást. Futok utána. Ez az egész közoktatásnak nevezett, formalizált iskolarendszer fut utána. Hogy lemaradtunk néhány körrel? Ha csak néhány kör lenne. Gyere be hozzánk egy órára. Látod? Látod, ez a terem pont olyan, mint amit a tapolcai iskolamúzeumban láttál. Hogy ott több eszköz volt? Hát ezért vetítek én fizikai szimulációkat. Olcsóbb, mint a szertár. De a legszomorúbb, hogy ezzel én itt Magyarországon haladó pedagógus lehetek. Mert van, aki nem is vetít. Nem lesz jobb a tanítás minősége pusztán attól, hogy járatos vagyok a technológiában és használom. De biztosan rosszabb lesz, ha nem használom, mert nem tudom kezelni. Emlékszel még? Vagy hat éve. Mikor azzal a sakkos programmal játszottál, ahol kihívhattál bárkit a világból, aki épp ugyanezzel játszott. Ott is volt oldalt chat ablak. Bementem hozzád és épp egy argentin villanyszerelővel nyomtátok a partit. Alig tudtál még angolul, de azt azért megválaszoltad, amikor azt kérdezte, hogy hol élsz, mit csinálsz. Én meg ott álltam mögötted és akkor értettem meg, hogy miért is kell bedolgoznom magam ebbe az egészbe.

Így is lehet, hogy elkéstünk. Ami történik, az maga a lázadás. A tartásotok, ahogy kinyújtóztok a padban, a sulis állapot frissítéseitek: – Mi lenne? Itt ülök az órán. Punnyadás. Nem fog működni így tovább. Mert egyszer csak majd többen lesznek azok, akik nem jönnek be órára. Akik majd nem akarnak egy mesterségesen kialakított barakkban ülni, pusztán azért összezárva másik huszonöttel, mert egyazon évben születtek. Mert, ahogy szétfolyik a munka és a szabadidő közötti éles választóvonal, értelmetlenné válik majd a csengőszó is.

Miért ne szerveződhetne az iskola is úgy, mint a virtuális hálózatok? Miért ne lehetne érdeklődés és készségszint alapján csoportokat létrehozni? Miért kell a tanulás színhelyét egy térre bebetonozni? Jó volt ennek logikája, amíg, mint az ókori görögöknél csak akkora lehetett az agora, mit egy ember hangja kitölt. De az már elmúlt néhány éve.

Nem, ne aggódj. Nem vagyok tűzgyújtó. Nem borogatok, és nem rombolok. Biztos vagyok abban is, hogy szükség van a tanárra és a tanításra, csak épp a tanulás tanítására van leginkább szükség. Olyan készségeket kell fejleszteni, amelyek akkor is segítenek, ha az ismeret, ami elegendő volt ma, holnap már feleslegessé lesz.

-Mazsi!  Hol tudom megnézni, hogy megvan már az a nyomorult 4000 karakter?

A kép forrása: habosvilla.blog

Követeljük a padhoz rögzítési rendeletet!

Mindannyian tele vagyunk kétségekkel. A gyerek nem figyel, a gyerek nem tanul, a gyerek ránk se ránt. Unalmasak vagyunk, érdektelenek. Van, akik szerint ez lényegtelen, mert a kölöknek teljesítenie kell és nem szórakozni, tehát elég szigorítani a szabályokat és megbüntetni vagy kitenni a vétkezőket – de ez az írás nem nekik szól.

Kutatjuk a facebook-nemzedéket, és elrémülünk a postokon. Nahát, milyenek ezek? ! Óvatlanok, mert kiadják magánéletük minden pillanatát. Trágárak. Nem ismerik az elemi szövegalkotási normákat. Játszanak, és nem tanulnak a neten. Mindenfélét csinálnak egyszerre. Na jó a multitask életforma. Micsoda felületesség! Nagyon mások, már kicsinek mások. Borzasztóak.

Közben „ú”j tartalmakkal töltjük fel a frissen megváltott Nemzeti Alaptantervet. Szigorítjuk a házirendeket, s ha kell, elzárjuk a mobilt. Később padhoz rögzítési rendeletet is hoznunk kell, mert az már rendben van, hogy az utcán tévelygő kiskorút rendőr hurcolja az igazgató elé – jaj, csak ki ne maradjon az intézményvezetők új munkaköri leírásából az erre vonatkozó eljárás rend!!, de ha az a neveletlen kölyök nem akar majd 45 percen át kuporogni? Mindenképp rendezni kell ezt a problémát.

Csöppet megváltozott körülöttünk a világ. Például nem az a munkahely a vonzó, és jól megfizetett, ahol egymagában, blokkoló órától blokkoló óráig, két kezével takarva a munkáját éveken át ugyanazt végzi a dolgozó. A munkaadók (nem az iparkamarába szerveződött rétege), együttműködést, önálló munkaszervezést, sőt problémamegoldást vár el. Sőt többféle tevékenység végzését egyidejűleg. Meg valami különös 21. századi digitális kompetenciát. És micsoda meglepetés, ez alatt nem eszközhasználatot ért...

Hallgattam egy nagyon lelkes előadást tegnap, mi arról szólt, nincs veszve semmi, mert már van digitális tábla, s ez végre elhozza az oktatástechnika virágkorát az osztálytermekben...de jó.

Hanem akad itt egy kis probléma. Ha az oktatás nem veszi észre, hogy a korosztályokra tagolt ezerféle diák nem egyforma ismeretekre kíváncsi, mi több nem egyforma készségekkel bír s pusztán azért mert egyazon félévben született, s arra kényszeríti, hogy ugyanazt, ugyanúgy sajátítsa el számolhat a diákok lázadásával. Szerintem már elkezdődött. Passzív ellenállás, de ellenállás. Most még lehet keresni az okát, miért demotivált a sereg, s hogyan lehet újra vonzóvá tenni a jelenlegi struktúrát, de felesleges. Így addig lehetett eredményes, amíg az ismeretek forrása az iskola volt. Már nem az. Kétszer nem. Amit tanít – máshonnan, más eszközökkel is elérhető. Ahogy tanít – az fényévekre áll a megélt világtól.