Elindult..

Ősszel több jó dolog is történt felénk. A tavalyi projektek beszámolójához egyből csatoltam a következő évi terveinket is, és a kérés meghallgattatott, idén ismét kiérdemeltük a Digitális esély döntnökeinek bizalmát, támogatást kaptunk 7 hónapos on-line tankörhöz, 5 napos kódolásos táborhoz és némi eszközfejlesztéshez. Külön öröm, hogy - bár ezt az ország egy része nem is érti - otthoni eszköz és hálózati hozzáférés biztosításához is rászoruló diákoknak. Mert vannak bőven, akiknek nincs.
A tankör elindult, diákok, kollégák, szülők fedezik fel együtt a virtuális tereket - egy kicsit másként.

Egy másik helyen végre diákjaimmal együtt vehettünk részt bemutatón, s mert jók voltunk és talán szerencsések is, a suliban szakemberek támogatásával építhetünk ki biztonságos tanulási keretrendszert - szóval és ez most a dicsekvés helye - a speciális E osztály az udvar végéből szerzett az egész iskolának lehetőséget a 21. századi oktatás  - lehetőségének bevezetésére.

S elismerték egy harmadik projektünket is, amelyet a Digitális Pedagógus konferencián mutathattam be.

12 osztályoldalunk van, ebből 8 nevezhető aktívnak, vagyis 8 olyan tanulócsoport, ahol rendszeresen kapnak a diákok otthon is megoldható feladatokat, s még 3 szaktanár kollégánk, aki rendszeresen készít-oszt meg saját tartalmakat, feladatsorokat. A tavaly nyert tanulói tabletek 4 osztályban pörögnek. (Mert nyertünk hozzá hálózati előfizetést is..) Alapítványi laptopok nélkül tehetetlenek volnánk.

Persze ez mind szép és jó, de kivételes lehetőségekkel élünk. Miközben minden kölökhöz el kellene jutnia - ha máshol nem, a közoktatás keretein belül - legalább ennek a lehetőségnek.

Gond is van, A gépeink átlagéletkora 7 év, s ebben már benne van a két éve kapott -szülői segítséggel közüzemi cégtől kiselejtezett - ám iskolánk számára még fiatal 20 PC is. Tanulói gépek: P4 2, 8 GHz 1 GB RAM. Jelenlegi közhálós sávszélesség 5MBit/ sec. 


Jut eszembe, mondják már meg az oktatásirányítás felkent vezérei, mégis hogyan lehet eszköz híján digitális kompetenciát fejleszteni?

Néhány évvel ezelőtt egy egészen kivételesen jó képzésen (Mentálhigiénés Alapfokú továbbképzés Pedagógusoknak (MAP - Zánka) én segítséget kaptam ahhoz, hogy kijöjjek abból a gödörből, amit a tudomány burnout néven emleget, s amire igen jó eséllyel pályázhat hazánkbéli pedagógus. Ebben bizonyára komoly szerepe volt az új célok - esetemben az IKT felfedezésének.

Azóta ástak - ástunk együtt egy rohadt nagy vermet az oktatásnak. Ebből nem lehet egyesével kikecmeregni, (egymás hátán taposva pedig számomra nem tűnik járható útnak) Szóval, hogy együtt, a nebulóinkért, a közös jövőnkért, szülőkkel összefogva kellene kiabálnunk.
Itt például lehet:
http://hivatlanul.com/sztrajkfelmeres/

Ez most dühös poszt

Amiről nem beszélünk, az nincs. Nálunk például sikeres pályázat. Mert ha nem szólunk az általunk igazgatott kollégáknak, akik 4 helyen vannak szétszórva a városban, hogy hohó, figyelj már, itt pottyant a lehetőség, hogy a suli diákjai kicsi segítséget kaphassanak a virtuális világban való tájékozódáshoz, meg kódoló táborba is eljuthatnak, meg lesz egy kicsivel több eszköz,  no ha ezt mind nem hirdetjük ki, ha csak három osztályhoz jut el a hír a nyolc érintett gyerekcsoportból, s a fogadóóra előtt gondosan eltávolítjuk az előtérből a plakátot is, mely a programra hív - ne zavarja össze a szülőket? - no akkor sokat tettünk azért, hogy lehetőleg ne sikerüljön. S a legszebb az egészben, hogy nem kell rosszat szólni, nem kell ellentenni. Csak nem tenni.
Kedves ismerősömtől kaptam vigasztalásul olvasnivalót. Tovább adom, mert zseniális:
7 dolog, amit a kishitűektől tanulhatunk

Ja, és bocs, azért is megcsináljuk.

Januárban pedagógus sztrájk?

Több, mint két éve írtam itt, hogy szerintem miért nem sztrájkolnak a tanárok. Most, hogy a bezengett változások következményei a nyakunkon, megint eltűnődtem, vajon most megmozdul-e végre a szakma.
A gyereke érdeke úgy tűnt el, mintha sohasem lett volna. A mindennapi testnevelés óra, infrastruktúra nélkül, fellendítette a nulladik, hetedik-ki tudja hányadik órák forgalmát - s mindez folyosón, lépcsőházban, teremben, de főleg papíron teljesítve. A sokféle hit az  erkölcstannal megfejelve meghonosította a lyukas órát az általános iskolások között is. Elfogytak az eszközigényes szakkörök, helyettük a terem-szék-tábla igénnyel letudható matek-magyar tehetséggondozás szaporodik. (A tehetség valamiért nem...) A tankönyvpiac egyenesedése visszahozta a legyen egyformán pocsék mindenkinek - de legalább nem kell fizetni érte - világát. Jellemző, hogy a tanfelügyelettől rettegő kollégák attól tartanak, hogy az ellenőrzés kiszúrja, hogy az OFI tankönyvei mellé ilyen-olyan kiegészítő tankönyveket, munkafüzeteket használnak órán. (Amit egyébként a szülőkkel vetet meg az iskola - ennyit az ingyenességről.) A porfólió bojkott hamvába holt, ki így, ki úgy, de megkötötte a maga kis alkuját, s bár alaposan a fejébe verték, a jó motiváció ismérveit, mégis a jutalom (bruttó 20-30.000 Ft) és büntetés (eltávolítanak a pályáról) csapdájába ragadt. Cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen testi-lelki gyötrelmeket él át az a tanítványa, aki számára értelmetlen tananyaghegyekkel birkózik nap, mint nap. A szaktanácsadói hálózat vadonatúj rendszere bürokratikus állatorvosi ló, melyből a szaktudást adókat gyomlálták ki szisztematikusan, hisz a 30+60 órában kiképzett új szaktanácsadót a szépnevű PFSZT (Pedagógus Szakmai Fejlődésének Terve) kitöltetésére alkalmazzák, s az egész folyamatban századrangú kérdés, hogy pedagógiai tudást osszon meg. Hogy a PÖCS azért bukott meg (egyenlőre) mert az OH nem győzte szakemberrel, nem pedig a pedagógusok ellenállásán, az már tragédia. A PÖCS-ről érdemes tudni, hogy az iskola tanulóinak véleményére természetesen nem kíváncsi. Tudjuk, hogy dinamikusan nő az alapítványi iskolák tanulóinak száma, azzal meg dicsekszik is a miniszterelnök, hogy az egyháziaké is. S nem ritkaság a gyermeke megfelelő iskoláztatása érdekében ország elhagyó család. A vetés kikelt és burjánzik.
Hogy januárban feláll-e a szakma? Tartok tőle, nem. Van, ki fél. S talán már van is miért, bár szerintem még mindig erősebb a saját magunk által font béklyó. Van, ki azt hiszi, felesleges, hisz úgysem küldhető a rend. Van ki azzal indokolja a távolmaradást, hogy hiteltelen a szervező. De ha mindig tisztalelkűekre várunk, megint nem indulunk sehova. Olyan is akad számos, ki hogy döntéseit maga felé indokolja elhiszi hogy jó az út. S vagyunk kik elmentek eddig is, szóltak, s szólni fognak ezután is, de iszonyat kevesen. Pedig működhetne, hisz ha csepp a tengerben, de van rá példa nem egy, hogy ahol egy teljes közösség fordul szembe az árral, (most éppen Győrben és Vácott) ott meghátrál a hatalom. Sosem késő. Legyen januárban sztrájk!

Hejőkeresztúr nyomán

 - Nagyon rossz ötlet, nem fog működni.
Ezt mondta Mérő László Pölöskei Gáborné, köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkárnak 2015. nyár elején a Információs Társadalom Parlamentjén szervezett vitában, mikor elhangzott, hogy az új tanévben a hivatal által kijelölt iskolákban elkezdik a Hejőkeresztúri Modell programját. Kötelezni az innovációra azt a szervezetet, amely maga cseppet sem ácsingózik érte - hamvába holt vállalkozás. Azóta volt Hejőkeresztúron ünnepélyes Nemzeti tanévnyitó és elindultak a pilotok is. Ez már önmagában is baj, de van itt más is. Erősen tájékozatlan újságírók édes-mázos - s sajnos hamis képet festettek a programról, az iskoláról. S a média munkásoknál tájékozottabb szakemberek néhány gyors kattintással felfedezhették, hogy bizony a Hejőkeresztúri iskola kompetencia eredményei nem jók.
Tudom, magam is megnézegettem már korábban, hisz a modell nagyon érdekesnek tűnt, 2012-ben jártam ott.
A KIP - szerintem legfontosabb üzenete - hogy csak tudatosan lehet olyan csoportmunkát szervezni, ahol a státuszproblémák kezelhetők, a falak bonthatók. Az együttműködés a 21. század egyik legfontosabb készsége, nagyon nem tudományos nyelven a munkaadók kívánság listáján a toplista előkelő helyezettje. Ezt pedig biztosan megtanulják a KIP diákjai. Igaz, ezt nem méri a kompetencia mérés. 
A logikai táblajátékok sokféle készséget fejlesztenek, nekem mégis azok a nevelési célok a legkedvesebbek, amelyek a nyertes-vesztes helyzetek konfliktusmentes megoldását erősítik. S ahogy benne a nevében - játék. A lehetséges legjobb motiváció. No, ezt sem vizsgálja a kompetencia mérés.
A Generációk Közötti Párbeszéd program, ahol a szülők aktív szerepet vállalhatnak az iskola életében - a közösségi iskolát támogatja. Ez sem mérhető a kompetencia méréssel.
Tényleg nem is értem, hogy az az államszervezet, amely szisztematikusan kizárta a szülőket az iskolai életből, megcsorbította jogaikat a gyermekük nevelése terén, hogy állhat egy ilyen modell mögé?
Azt gondolom a fenti készségek fejlesztése legalább annyira fontos, mint a mérésben megvizsgált területeké. S persze jó volna ha eközben a kompetencia mérésen szigorúan önálló teljesítményt értékelő készségek területén is jobban fejlődnének a diákok.
De ha a Hejőkeresztúri iskola a legjobbak (komp.mérés) között volna, még akkor sem szabadna egyetlen iskolára sem ráerőszakolni a modellt. Mert ha a programban dolgozó pedagógusok nem hisznek a modell sikerében, akkor nem is lesz az.

Jajongó kórus

• Délután két óra, s battyognak az étkező felé. Hat-hét évesek. Elsősök. Hat órájuk volt. 13.30-kor csengettek. S mert még nehezen megy a rend, s a sorakozó sokáig tart. S ebéd után, legkésőbb fél háromtól leckeírás. Lehetne 4 óra, aztán ebéd, játék és még két óra, de nincs. Mert rendnek kell lenni, Szeretünk panaszkodni. Legjobban panaszkodni. Törvénytervezetet olvasni, mi több értelmezni, rettenetes tervezet ellen tiltakozni, kiállni, aláírni, tüntetni már kevésbé. Tudtok róla? Aláírtátok már? Alkalmazkodunk, lemerülünk, kibekkelünk. Úgy kell nekünk. 
• De van itt egy sokkal súlyosabb gond, mint a pedagógusok sanyargatása. A gyerekeké. Mondok példát. Eszement ötlet a kötelező délután négyig bezárása a gyereknek megfelelő infrastruktúra, s tartalmas programok híján. Nem is történik meg persze, hisz az iskolák év elején formanyomtatványt osztanak a szülőknek, melyben kérhetik a felmentést - kérik is. Ugyanolyan eszement, mint a diákok felduzzasztott óraszáma. Amiről azért nem árt tudni, hogy nemzetközi összehasonlításban már korántsem olyan sok..persze ott - máshol a suli nem csak négy fal, mi bezár. Az énekóra máshol bár nem mindennapi, nem is a 6.-7.óra, hogy a napközisnek is meglegyen az óraszám, de ne kétszer járjon. Hány olyan iskola van ma az országban, ahol megteszik, hogy nem egyben nyomják le az órákat, hanem széthúzva, a kölöknek 5-10 perc szünet helyett 25-30-at biztosítva, hogy ehessen ember módjára? Ezt még nem tiltja a törvény. Lehet az a menza bármilyen egészségtudatos, ha 5 perc alatt kell legyűrni a két fogást. Az órák, a szünetek rendje legtöbbször pedagógusbarát. Csak menjen le gyorsan. Összedőlne a világ, ha nem 10, hanem húsz perc lenne két óra között? Ha már bamba nyájként bégetünk a 32 kötelező bent tartózkodásra, s jajongva panaszoljuk, nem, nem ott bent készülni órára, elmélyülni szakirodalomban nem lehet - tényleg nem - akkor talán beleférne egy emberibb csengetési rend.
• Szövegértési problémáink is vannak. Tele a virtuális tér sírással, rívással, hogy jön a tanfelügyelet (no nem, mintha én repesve várnám) és ezt meg azt így meg úgy követelik. Hát nem. Az útmutató, kedves kollégák javaslat. A tanmenet - ha a suli helyi tanterve nem írja felül, nem kötelező dokumentum. S ha helyileg kötelező, akkor sem biztos, hogy órákra s nem hetekre, vagy témakörökre tervezhető. Ahogy egyébként akár értelme is volna.

Azt mondják, akinek egyenes a gerince már elment, vagy elüldözték. Azt is, hogy ki marad, csak legitimálja a rendszert.
Szerintem meg:
Szólni, ajtót verni, kölköt menteni most is lehet. Meg tanítani, örömmel.

Mindennek megvan a maga rendje. Kémiát úgy kezdünk tanítani, hogy kicsit beszélünk a tárgyáról, történetéről, aztán rögzítjük a kísérletezés szabályait és nekifogunk. Esetleg előfordulhat, hogy a suliban már rég nincs szaktanterem, eszköz és anyag - de ezt fel sem merem tételezni. Némi gyanakvásra ad okot, hogy év elején normál nyolcadikos évfolyam kémia helyettesítésre beesve, mikor megkérdeztem a legutóbbi kísérlet mivoltáról az osztályt, felháborodottan közölték, hogy még soha, egyetlen órán sem volt kísérlet. Az óraszám-leadandó anyag-idő konzisztenciát most ne feszegessük. De mindezt kisujjából kirázza a kémia szakos tanár, s a minimum polihisztori készségekkel ellátott gyógypedagógus pláne. Vagy nem. S ha nem, marad a konyha-kémia - ami jó! De még jobb, ha net-kolléga segít, s két hét múlva kész kis vegytárral folytathatjuk az évet.