2011. január 11., kedd

Ha dadog az iskolanyelv


  • Etnicitás – eltérő anyanyelv – valami más nyelv?  (és persze szociális státusz)
Néhány – személyes tapasztalat a terepről illetve kutatásokkal alátámasztott helyzetjelentés, mi a megoldások felé vezethet.

Pályám legelején találkoztam, a csak évtizedekkel később fénybe került jelenséggel – az enyhe értelmi fogyatékosokat nevelő – elsősorban normál általános iskolákban működő tagozatokon kiugróan magas a roma tanulók aránya. Gyorsan elmentem romológiát tanulni, kicsit segített, de még mindig nem úgy működött a dolog, ahogy szerettem volna. Néhány évvel később fejlesztő pedagógusnak álltam, s nagyon gyorsan szembesültem azzal, hogy a fejlesztésre utalt gyerekek között megint csak túlreprezentáltak a romák. Pontosabban a telepi romák. Nem nagy dicsőség erre rádöbbenni, hisz mások régóta tudták, az iskolaút belépője az első osztály, kegyetlen szelekcióval választja ketté az iskolanyelvet értők és az itt használt nyelvet kódolni képtelen népességet. A legnagyobb gondot a nyelvi korlátok jelentették. Nem azért, mintha az anyanyelv még lovári, vagy beás nyelv lett volna. Előfordult ugyan, de nem ez volt jellemző. Inkább az, hogy az otthon használt nyelv, egyfajta lecsupaszított magyar volt, rendkívül korlátozott szókinccsel, bizonytalan nyelvtani eszköztárral. A szűkebb közösség által alig használt fogalomkörök, pedig teljesen hiányoztak. Így például az idő fogalma. A beiskolázási vizsgálatokon hangsúlyos szerepet kap, (ma is) az idő fogalomköre. Ezek a gyerekek azonban alig tudták megkülönböztetni a mát a tegnaptól, nem ismerték, mert soha nem használták a napok vagy évszakok nevét. Másfél évtizeddel később, ugyanezzel a problémával szembesültem, egy pest megyei általános iskolában. Igaz, ma már nem kerülnek eltérő tantervű osztályba a telepi gyerekek, de az olvasás-írás elsajátításának legfőbb akadálya, ma is a korlátozott nyelvi kód. Az anyanyelvi képzés minősége meghatározza a többi műveltségi terület elsajátítását. A tanulói kulcskompetenciák - gondolkodás, megismerés, a személyes értékek tudatosítása - eszköztelenek olvasás nélkül. Az olvasási nehézség kialakulása legtöbbször a nyelvi kultúra másságából, a jelrendszer tanulásának idején még az "iskolanyelv" elégtelen értelmezéséből eredeztethető. A szavak tanulása, az anyanyelv elsajátítása, sajnos igen korán befejeződik. Anyanyelvünk szavainak több mint kilencven százalékát, hat évesen már ismerjük, ennek töredékét használjuk, de mindet értjük – képzetünk van róla. Erre a tudásra támaszkodik az iskola. Mi történik akkor, ha sérül a bemeneti csatorna és nagyságrendileg kevesebb információ, tárolódik el? A nagyothalló gyermek számára az iskolai évek döntő többsége szavak és kifejezések tanulásával telik el. A korlátozott nyelvi kóddal érkező gyermeknek, azonban nem tanítunk szavakat. Helyette sértődötten állapítjuk meg, hogy nem lehet neki mesélni, mert nem figyel. Mit teszünk azokért a diákokért, akiknek az aktív és passzív szókincse is szűkebb az átlagosnál, akiknek gondjaik támadtak az olvasás alapjainak elsajátításával, akik azért nem tudják érzéseiket, gondolataikat megfogalmazni, mert nincs rá elég szavuk? Még ma is nagyon keveset.
Az pedig, hogy Magyarország szerte, nő a gettósodó települések, kistérségek száma, tovább mélyíti, erősíti a nyelvi bezárkózást. Ezért is bődületes hiba, a rugalmas beiskolázás, egyébként létező torzító hatásainak korrekt vizsgálata és az eredményesség keresése helyett ,újabb gettókat teremteni, ezúttal fejlesztő-előkészítő évfolyamnak titulálva.
Az előző ciklusban létrehozott kistérségi, mikrotérségi társulások vakvágányairól legközelebb.


10 megjegyzés:

  1. Köszönöm Hajni!
    Szívemből szóltál!
    Az enyéim ott bent az iskolában szeretik ám az Olvasókádat!

    VálaszTörlés
  2. Hadd tegyek hozzá valamit az amúgy szívemből szóló bejegyzéshez:

    Amikor azt mondjuk, hogy nekünk, pedagógusoknak kellene sokkal jobban tudnunk, hogy mit tegyünk, nem árt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy számtalan kérdésre ma még nincs sem tudományos, sem tapasztalatokon alapuló válasz. Egyszerűen nem tudjuk. Fogalmunk sincs, hogy kell kommunikálni egy olyan osztályban, ahol nagyon különböző nyelvi képességfejlettséggel rendelkező gyerekek vannak. Fogalmunk sincs, hogyan kell tanítani mondjuk természetismeretet a nagyon különböző előzetes tudással rendelkező (mert nagyon különböző környezetből érkező) gyerekeknek. És még sorolhatnám. Lenne mit kutatni, lenne mit fejleszteni, lenne bőven mit összeszedni a már ma is létező jó gyakorlatokból. Mondjuk ha éppen nem 100 évvel ezelőtt aktuális oktatáspolitikai kérdéseken kellene nyűglődnünk.

    VálaszTörlés
  3. Igen, erről szólna,szólhatna a szakmai diskurzus, jóízű műhelymunka, eszmecsere, Nézd, milyen belterjesek vagyunk még mindig mi itt néhányan. Olyan jó, hogy Hajni megcsinálta ezt a felületet, már csak a látogatók körét kellene szélesíteni. Másutt már leírtam, de itt is megemlítem, hogy a pedagógusaink többségének nem csupán a hátrányos helyzetű gyerekekkel nincs közös nyelvezete. Erről is lenne mit diskurálni.

    VálaszTörlés
  4. Egyetértek Julival: egyszerűen nincs széles szakmai eszmecsere - hol vagytok kollégák?
    A témához: először éltem meg a tehetetlenséget (persze nem vagyok hajlandó elfogadni), most, hogy egy iskolafokkal feljebb léptem és dolgozom. Mire hozzám kerülnek a gyerekek és fiatal felnőttek, sokszor tehetetlenek vagyunk - az általam annyit bírált alsófokú oktatás színvonala miatt. Senkit nem akarok hibáztatni ezért, de valami valahol nem működik. Talán ki kellene mondani és lépni kellene. Azt gondolom, hogy amit a pedagógiában ki lehetett találni (módszerek, tanulásszervezési eljárások, gyakorlatok stb.), azokat már rég kitalálták, mégsem működnek, mert egész egyszerűen nem műveljük.

    VálaszTörlés
  5. Tudjátok, fura ez. A múlt héten jó pár pedagógust meginterjúvoltam a környéken, mit szólnak a törvénytervezethez. Elképesztő, hogy hánynak fogalma sem volt róla...pedagógus életpályamodell...az mi!?
    Százak élnek még mindig a "majdmegmondjákazokosokmitcsináljakénmegmajdúgyteszek"szerepében, pedagógusok.
    Tőlük várnának véleményt, állásfoglalást?
    A legrosszabb az volt, aki azt mondta: nem politizálok.
    Na, ezen aztán tényleg érdemes elgondolkodni....
    Őrület, hogy mivé lettünk.

    VálaszTörlés
  6. Hát sajnos ebben az értelemben infantilizálódott kollégáink jelentős része. Megszokták, hogy a fejük felett döntenek róluk, és ha belegondolunk, ez így roppant kényelmes. A felelősséget nem vállaljuk, s ha a következmények kedvezőtlenek, nem mi tehetünk róla, korlátlanul panaszkodhatunk, s szidhatjuk a politikusokat (akik mindig ellenünk döntenek), a fenntartókat (akik rajtunk spórolnak), a szülőket (akik egyenesen az iskola ellen nevelik vagy elhanyagolják a gyerekeiket), a gyerekeket (akik motiválatlanok, tiszteletlenek), a társadalmat (ahonnan eltűntek az értékek) stb.
    Nem ártana minél többeket rádöbbenteni arra, hogy nélkülük a dolgok nem fognak jobban működni...

    VálaszTörlés
  7. Igen...ha belülről nem megy, talán a szabályozásban kellene keresgélni a megoldást. Persze azt nem lehet előírni, hogy ne legyél rasszista, szeresd a gyereket, de talán, hogy ismerd a törvényt, olvass, erről számolj be, nézz utána a dolgoknak, azt talán be lehetne építeni a napi rendbe. Hogy ne ujjongó kollégák legyenek a szöveges értékelés visszavonása után....vagy a buktatás visszaállításánál...akik egyetlen indokként csak a kevesebb munkát tudják meghatározni.És ez elég nekik az örömhöz, és a döntéshozókban való feltétel nélküli megbízáshoz. A légkör egy tanáriban nehezen szabályozható. De talán, ha az igazgatóknak előírnának bizonyos szakmai vitákat, véleményalkotásokat, ha ennek lenne fóruma, ahol el kell mondani, akkor talán később a demokráciával is élni tudó kollégák lennének. Akiknek van véleményük, tájékozottak, újságot olvasnak, és örülnek a munkájuknak. Vagy ez lehetetlen?

    VálaszTörlés
  8. "Tőlük várnának véleményt, állásfoglalást?"- kik "várnának", kedves L. Ritók Nóra?
    Az oktatási rendszer működését, problémáit jól (a tanítással foglalkozó tanároknál szükségképpen jobban) ismerő szakértők, akiknek már számos tanulmánya hever a fiókban (illetve a fiókos szekrény alatt)?
    Azok politikusok, akik a konferenciákon végighallgatták ezeket a szakértőket, bólogattak, majd nem tettek (gyakorlatilag) semmit?
    Azok a politikusok, akik legfeljebb kényszerből hallgatták/hallgatják meg ezeket a szakértőket, majd meghallgatják saját csapatukat (Akikről annyit lehet tudni, hogy titkosak, de nagyon valószínű, hogy a "Web of Science kompatibilis" publikációs listájuk kinyomtatva elfér egy söralátéten...) és csak remélni lehet, hogy lázálmaik nem vállnak valóra?

    VálaszTörlés
  9. Kedves János!
    Éppen a lázálmok miatt, erőltetjük a témát. Ha nem akarnak nyilvános vitát, akkor ha csak ilyenformán is, de nyilvánossá tesszük a különböző véleményeket. A söralátét lovagjainak társasága, éppen azzal érvel, hogy ki nem szól, az mellettük szól. Hát szólunk. Ez is felelősség - az állampolgár felelőssége. Csakhogy - több legyen, mint puszta remény.

    VálaszTörlés
  10. Igen, kedves János, mi mindannyian várnánk, akik eddig itt (is) megszólaltak, korábban, Juli, Zöldbéka, Hajni, és még sokan, akik magunk között beszélgetünk jó ideje itt, és más fórumokon, mi várnánk, hogy a szakma szót emeljen, ne beletörődjön a söralátétesek javaslataiba, amik hamarosan rendeletekké válnak.
    Egyébként van igaza abban, amit ír: a sok problémát jelző kutatás sorsával kapcsolatban. De talán mégsem az a jó, ha mi is elhallgatunk.
    Mert az tényleg megerősíti a tévedhetetlenségükbe vetett hitüket.

    VálaszTörlés