2011. március 16., szerda
Egy iskolahonlap botladozásához..
Ígértem, beszámolok az E-Hevesy ketyegéséről, s ami a fontosabb a pedagógus kollégák érdeklődéséről, közreműködéséről. Nos a jó hír, hogy már két olyan kollégám is van, aki nap mint nap frissítgeti, töltögeti az osztálya oldalát. A gyerekek bevonása, ami inkább a felsőben lehetne cél - még nem sikerült. Néhányan (kollégáim közül) jelezték, hogy keresnek és kérnek lehetőséget, hogy megtanulják a legegyszerűbb alkalmazásokat - de sajnos azóta sem találtak meg. A szülők kéréseit, probléma jelzését telefonon adják át, s hiába készítettem el, csak négyen használjuk a közös fiókot. Közben persze zajlanak az események, hirtelenjében összerántott nevelési értekezleten forr az indulat, facebook-oznak a gyerekek tanórán...Hétről hétre halasztódik a moodle beüzemelése - s bennem is egyre több a kétség, minek is....S ami kicsiben itt, kicsit nagyobban másutt. Pezsgőnek tűnő pedagógus portálok alaposabb szemrevételezés után, ugyanezt a mintát mutatják. Az oldalak létrehozói, szerkesztői írnak, üzennek, mutatnak, prezentálnak - s körülöttük - függetlenül a regisztrálók számától -néma csend. Hegyi partizánként - üres völgyek felé kiabálódik néhány hittérítő, kik egymást erősítő üzeneteket fogalmaznak meg. Sikeresnek tűnő képzések nyomán született portálokon több hónapos dátumú az utolsó tevékenység. A világmegváltás elmaradt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sajnos így van.
VálaszTörlésHál Istennek, Te viszont a kivételek közé tartozol. Ilyen hangulatban szoktam mondani magamnak: "Volt már jobb is, de az sem tetszett!:)"
VálaszTörlésHajni! Ilyenkor szoktuk mondani: "Soha nem adom fel!"
VálaszTörlésNem szabad keseregni, több ok miatt sem.
VálaszTörlésAz interaktív webes világban is igaz a "long tail" jelenség. A sokat, vagy többet publikálók száma elenyésző a néhányszor megnyilvánulók számához képest és milyen sokan vannak a soha meg nem szólalók. Egy webfejlesztő informatikusokat tömörítő közösségi oldalon vizsgálták, hogy az 5000 felhasználós állapotnál 2-3 felhasználó volt aki kiemelkedően sokat publikált, 5-10 fő volt aki azért írogatott, a többi felhasználó megnyilvánulása 0-2 között mozgott, viszont ők sokan voltak. Pedig ez a csapat volt az, akinek a készségeivel nem lehetett gond.
Képzeld el a kollégák tömegét, akiknek a digitális médiaműveltsége az böngészésre, az e-mail használatra, ezen belül a lánclevelek és a zenés ppt-s undormányok továbbítására korlátozódik. És gyakorlatilag semmi egyebet nem tudnak csinálni a neten. Szerinted ők a hosszú farkú kígyó melyik részén vannak?
Nem is ismerik azokat a lehetőségeket, amik vannak. Ha tudnak is róluk, akkor nincsenek meg a használathoz szükséges készségeik, képességeik. Ha még ezek is megvannak akkor ott a legnagyobb kihívás az attitűd, hogy ő egy nyilvános felületen, megnyilvánuljon és vállalja a javaslatát és véleményét.
Emellett még ott a plusz frusztráció, hogy mire kiér az óráról a "Kedvencke" feltolta az órájának egy részét a netre, és hogy a "Kedvencke" a neten található dolgokat érdekesebbnek találja mint a ő óráját.
Szerintem türelmesnek kell lennünk, hiszen van egy technikai valami, aminek használatára sem a tanulók, sem a tanárok nincsenek felkészülve. Emellett szerintem roppant aktívnak is kell lennünk, hogy egy nagy-nagy médiaműveletlen tömegnek mutatgassunk valamit, amit majd valamikor megért és használni is fog.
Addig meg persze küldözgessük azokat a megerősítő üzeneteket, meg kiabáljunk.
Kedves Hajni! Ne add fel:)
VálaszTörlésEz nem egyszerűen feladás, és nem feladás kérdése. Tudomásul kellene venni, hogy a legfrissebb generáció (már nem is az y, hanem a z) nem velünk óhajt első sorban együtt lenni a virtuális térben, az idősebbeknek meg ez nem igazán vált a vérükké Próbálkozik persze, mert keresi a kommunikáció újabb kereteit, de ez nagyon botladozva működik. Olvassátok el a http://www.crescendo.hu/2008/11/2/az-integrativ-e-learning-fele-v2 blogbejegyzést. Ez még nem old meg semmit, csak segít megérteni bizonyos jelenségeket.
VálaszTörlés