Feljegyző lettem, s eltelt néhány nap, míg ráébredtem, hova vittek az új szelek.
Bár még csak szeptember elsejétől hatályos az új köznevelési törvény, s még némi megszorítást is alkalmaz a jelen tanév kilencedikeseire vonatkozóan, (Nefmi tájékoztató) a, a szele már két évvel ezelőtt beindította a folyamatot, a problémás diákok kiszorítását, magántanulói jogviszonyba, majd tanulói jogviszonyukat megszüntető irányba. Hiába a még érvényben lévő korlátozás: az intézmény nem kezdeményezheti a magántanulói státuszt tanítványa részére, – a színfalak mögött mindig folyt a „szülők meggyőzése”, s folyik most is, már kendőzetlenül. Hiába a figyelmeztetés – a dolog problémát meg nem old, mert ha fel is lélegzik kicsinyt az iskola, a probléma csak mélyül, s nem tanórai, hanem közbiztonsági –szociális lejtőn gyorsul tovább.S a sokadik balhé után, újra és újra rácsodálkozhat az intézmény, no, nézd, a mi fiúnk, lányunk volt valaha, ki most rendőrkézre került, vagy kerülnie kellene. Dehogy rossz az iskola, dehogy akarna csak szabadulni, szó nincs sokakról, csak róla meg róla, mert ők, mert velük nem lehet, mert, miattuk viszik el a jókat, mert miattuk nem lehet tanítani, s sérül a többiek érdeke! S mikor kikerülnek, hát tényleg, így már igen, így már lehet! - De, nézd csak... Alig két hónap, és megint lesz egy, meg még egy, s újra nőnek ki a csoportokból a kezelhetetlenek. Olyan egyszerű, s nagyszerű, hogy nem kell kínlódnom vele, hogy nem kell a nyomában járnom minden szünetben, hogy nem kell ezerféle módon megpróbálnom lekötni. S dolog csak annyi, hogy írom szorgosan hibát, vétséget, rendbontást, mit elkövet, s az osztálytárs felháborodott szülőit már nem csillapítom, hanem biztatom, mondja csak, mondja feljebb és fent, hisz árgus szemekkel figyelünk, mikor jöhet a pont, hol kölköt kipaterolhatjuk. S egyre gyakrabban nézzük a születési dátumot, s vágjuk a centit, mint katonák egykoron. Látom diadalmas jelentést, mi mutatja, mint csökkent lógások száma, de nem látom statisztikát, mi jelezné magántanulókét. S valamiért úgy érzem, nem lesz majd adatgyűjtés arról sem, hogyan, s mennyien morzsolódnak le. Kiesni előbb lehet, mintsem felállnának a Híd programokat kínáló – s nagy valószínűséggel eredménytelenségre kárhoztatott intézmények, csoportok.
Kölök hát jár, s nehéz nagyon, de nem kutyább, mint mások, kiket megtartott, s nevelt iskolám. S már tudom, nem leszek partner kiebrudalásában, s szólok újra azokért is, kikkel azt hisszük nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése