Ronda kritikus természetem van, s persze lassú is, kellett
két hét, mire rádöbbentem, milyen kivételes lehetőséget kaptam a jóra. A műhelyes csapatra gondolok. Sokféleképp,
ezer jogos okon búsongunk a szakoktatás helyzetén, s egyfajta mártírként
tekintünk arra a kollégánkra, aki szakiskolában teszi a dolgát. De Tatán a
képzésen két fiatal kollégám is mosolyogva s lelkesen mesélte, hogy lehet jó.
Akkor is, ha sietni kell a projekttel, míg van csoport, hisz ez olyan közeg,
hol jellemzően feleződik a szeptemberi létszám.
Hogy mit jelenthet egy felvállalt hócsata, hogy miért kell megtanulni hamarost a szlenget, s
igen, taníthatunk olyan játékkal is, hol katapultba
ültethetik a tanárt. Az is hülye toposz, hogy a jó középiskolákban tanítóknak könnyű, hisz csupa motivált, jól felkészült gyereket kell tanítani, s ezért jók az eredményeik. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a jó középiskolák - azért jók, mert profi pedagógusok tanítanak. Közelről nézhetem, hogy születik meg ilyen közegben egy- egy projekt, remek érzés.
2014. február 21., péntek
Képzés után, projekt előtt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése