2018. december 29., szombat

Az oszlás szaga (iskola)


kKp forrása: https://edlanta.org/2017/11/where-are-our-children/reliques_03/
Egyszer volt, hol nem volt egy kistérség, ahol busás EU támogatással elindult a szelektív hulladékgyűjtés. Lett rá 9 község, korrekt társulás, vonalas remek ügyvezető, fogékony iskolák, egyetemi támogatás. Így sem ment könnyen, de évről-évre nőtt a száraz és zöld hulladék aránya, csökkent a szemét. S a diákok vitték haza a tudást, gyakorlatot, zöldebb szemléletet. Aztán eljött a gondoskodó állam, az újra gyermekké tett állampolgárok világa, s az új évnek már újra hetenkénti szemét halmozással, a zöld és száraz hulladékgyűjtés lenullázásával indul neki a kistérség.
 Egyszer volt, hol nem volt egy ország, hol csapatot építhetett az iskola, hol felelős volt az önkormányzat, hol helyben látták, értették és próbálták megoldani a problémákat. ahol a gyerek, ki nálunk él, a miénk, kinek fejlődése, sikere a mi érdekünk. Azután eljött a gondoskodó állam, az újra gyermekké tett állampolgárok világa, és lett óriás szervezet, melyben sohasem érhet célba az információ, melyben mindenki, ki gondolkodik csak a működést akadályozó ék, s amit remekül kiszolgál a júdáspénzzel kifizetett szakértők és szaktanácsadók hada.
 Lett két ország az egy, akik fizetnek és mehetnek, meg azok kik bent ragadnak és leépülnek. A rendszer mely büszke rá, hogy támogatja akinek van és elvesz mindent - akár a személyes szabadságát is attól, akinek nincs.
 S ahogy újra nőnek a települések határán a szemétkupacok, s egyre több a sorompóval, s 24 órás biztonsági szolgálattal védett lakópark, iskola és kerület, megvalósul a mindent -múltat, jelent, s jövőt hamisító kommunikáció, a szétszakadt és szolidaritásból, felelősségből, méltányosságból megbukott nemzet lakói két mantrát dúdolnak: -Én nem süllyedek! vagy Mi nem süllyedünk! - felejtve, hogy közös a hajó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése