Szeretem az iskolámat, ahogy a rossz kölkét szereti az ember lánya. Vitázom, veszekszem, alkalmazkodom, haragszom és megértem. Mert az enyém, mert itt vagyok évtizede, mert tudom mi érték itt, s mi még, amin változtatni kellene. S van, mikor szégyellem magam. Tegnap egy csapat diákunk csatlakozott a kockásinges mozgalomhoz, s a felső tagozat igazgatóhelyettesétől engedélyt kértek a fotózáshoz. Megkapták. A fotó elkészült az aulában, majd kikerült az esemény oldalra. S nem sokkal később iskolánk vezetője a fotót készítő gyerekkel levetette a fotót, s a telefonjáról is töröltette vele a képet. Ma tehát a következőket tanítottuk diákjainknak: ne szerveződj, ne hallasd a hangod, ne bízz a tanáraidban. Szégyellhetjük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése