Innoteach - félidőben

Tankerülő fejlesztések

No nem szándékosan, csak mert ilyen ez az ország. Neccesen indult az ősz, a Code Weekre nem ért el hozzánk a széles sáv, s apró meglepetésként egy korábbi pályázaton nyert adatforgalmunkat is blokkolta a szolgáltató, néminemű befizetési elírás folytán, így lehetőséget kaptunk, hogy csillogtatva kreativitásunkat unplugged játékokkal pótoljuk a kényszerűen kimaradó programokat. NAGYON HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM Kőteleki Éva Andrea remek webináriumát, a sírból hozta vissza a Hevesy programjait. Ami egyébként várakozáson felül sikeres lett, gyakorlatilag a teljes alsó tagozatot és a felsősök jórészét is elérte. Itt lehet csemegézni: Hevesy - Code Week 2017 Aztán persze csak ideért a Google támogatás, sőt az őszi szünetre a szélessáv is, így most új problémával küzdünk, a routerek nem bírják a szórást...megoldjuk. Kihirdették a 2017 Digitális Esély nyerteseit is, így idén lesz nálunk ScratchJr foglalkozássorozat (kicsiknek), Scratch tankör nagyobbaknak, (hétfőn indul) a Microbitjeinkhez kiegészítők, és a tavaly már bizonyított Olvass másképp program (kézművesség, utazás, digitális tartalom együtt az olvasás megkedveltetéséért) is folytatódik - ezúttal első és harmadikos osztályok együttműködésével. Itt már látszik is: 3.a - Hadi Szilvia oldala Sőt beszálltak az idegen nyelvet tanítók is, projektjük - So, tell it I will to everyone. Majd írok erről is. Köszönjük az SAP évek óta töretlen segítségét! 12+2 fővel elkezdődött az INNOTEACH képzésünk is, projektpedagógia, innováció, és egy kis IKT, remélem a kollégák, s aztán diákjaink profitálnak majd belőle. Ez egy két éves európai projekt, most fordult célegyenesbe. Holnap megyek a Digitális Konferencia 2017 - Digitális tér konferenciára, előreláthatólag remek előadásokat hallgatni és egy workshop keretében megmutatni, hogy miként működhet a ScratchJr a digitális történetmesélés szolgálatában.
Ja és hogy miért ez a cím? Mert iskolai eszközeink mindegyike, melyhez nem pályázaton jutottunk kisiskolás korba lépett... A tankerületi rendszer - leánynevén KLIK megalakulása óta semmiféle eszközfejlesztés nem ért el intézményünkbe.

Code Week

No és 4 okos Digtális Tankörösöm pedig az SAP vendége lesz most pénteken egy fergeteges Állatkerti -kódolásos rendezvényen!

Scratch, Microbit és társai

 Csak csinálod nap mint nap, és nő a fű. Prievera Tibor fogalmazott valahogy így nemrég a Tanárblog kapcsán. Tényleg. Most augusztus végén éreztem először, hogy nálunk is véget ért a hosszú aszály. Mert ugyan keserves gödörbe manőverezte be magát az iskolánk, mégsem a jajongók kórusa dominál. Újabb kollégák csatlakoznak be a tanórai munkában tanulói tabletet használók körébe, az Innoteach képzésére háromszoros a túljelentkezés, a Microbitek szakértő kézben  - informatika szakos kollégám - segítik a programozás alapjainak elsajátítását,  négy pályás kalandjátékkal futunk neki a Code Week-nek, ami azt jelenti, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig minden évfolyamot megmozgathatunk. Köszönet a Google's EMEA CS Education team támogatásáért. 

Lesz ebben a tanévben is Digitális tankör, a kicsiknek ScratchJr, a nagyobbacskáknak Scratch, és ha az eddig alapítványunkat támogatók ismét mellénk állnak újabb diákokat vonhatunk be a Terepi természetismeret, az Olvass másképp programjaiba is. 

S ha végre elérne a felsősökhöz is az iskola utcáján már két éve vágtató internet, és az iskolaköteles kort rég betöltött, s szintén vállalati adományként kapott számítógépeinket lecserélhetnénk - akkor végre használhatnánk azt a tudást, amit a kollégáimmal évek óta építgetünk.

8 éves projekt - specből a középsuliba

2021.05.02. Ez egy régi bejegyzés, de ma Anyák napján kaptam egy kedves üzenetet. A ballagás a pandémia okán elmaradt, de holnap kezdődik az érettségi. S kedves diákom is ott ül majd az érettségizők között. S érettségizik most  egy másik fiú is, kit autizmus diagnózissal integráltan vezettünk át az első nyolc éven s ki oly tehetséges, hogy országos versenyzőként felmentést kapott egyik szakmai tárgyból. Mindketten - más -más középsuliban  azt tervezik, hogy bent maradnak még egy technikumi évre. Nagyon boldog vagyok.

A nyolc év ez esetben szó szerint értendő. 2009 szeptemberében általános iskola mellett működő SNI csoport osztályfőnöke voltam. A csapat 1-2-4. osztályosokból állt, az elsősök négyen voltak. Nagyon hamar kiderült, hogy Z gyorsabban, könnyebben halad társainál, bár komoly viselkedési nehézségekkel küzd. Megjelenése, használt gesztusnyelve valóban kiugróan furcsa volt. A szakértői vizsgálat diagnózisa: F70. (F70.0 Enyhe mentális retardáció: IQ:50/55-70, A felfogás és a nyelvhasználat általában különböző fokú késést mutat, a beszédkészség, és az önállóság megkésett fejlődése felnőttkorig húzódhat, de legtöbben elérik a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget, és az önellátásban való függetlenséget. Organikus etiológia ritkán diagnosztizálható. A legtöbb nehézséget a magasabb szellemi funkciók (ítéletalkotás, elvont fogalmak) terén élik meg, az iskolai követelményekkel nehezen birkóznak meg, általában kisegítő iskolai osztályok elvégzésére azonban képesek. A prognózist jelentős mértékben befolyásolja a szociális készségek szintje. Jó készségek esetén a beilleszkedés még viszonylag súlyosabb értelmi fogyatékosság mellett is sikeres, míg antiszociális viselkedés mellett komoly problémák jelentkezhetnek.) Az egy éves kontroll vizsgálathoz hosszú, optimista jellemzést készítettem, jelezve, hogy Z megállná a helyét normál osztályban is, integrációját javasoltam - iskolánkban erre van lehetőség. A szakértői bizottság azonban nem támogatta a státuszváltozást, bár jelezték, hogy a tanuló fejlődése figyelemreméltó. A következő évben Z tanulmányi munkáját teljesen elválaszottam az évfolyamtársakétól, mert bár előttük járt sok területen, szívesen lustálkodott volna. Z egyik legnagyobb gondja - leválaszthatatlan volt a számítógépről - bizonyult megoldásnak. Az osztályba állított gép - majd az otthonából is elért digitális "tanterem" elegendő motivációt biztosított a fejlesztéshez. A család kérésemre - komoly áldozathozatal az ő anyagi helyzetükben - beköttette az internetet. Ezúttal kérelmezni kellett a kontrollt, s ismét nem támogatták az integrációt. IQ vizsgálatot azonban egyik kontrollvizsgálaton sem végeztek. A harmadik évben ezért az iskolapszichológushoz fordultam azzal a kéréssel, hogy  Z -vel vegyen fel IQ tesztet. Tanítványom a mérés szerint nem tartozott az enyhén mentálisan retartdáltak körébe. A szülők mindvégig támogattak, s eddigre Z is eljutott oda, hogy bár jól érezte magát a csoportban, hajlandó volt többet dolgozni. Az iskolavezetés és a közvetlen kollégáim többsége azonban, bár nem tiltották, nem is támogatták Z áthelyezését. A tanév végére, júniusra sikerült újabb felülvizsgálatot kikönyörögnünk a bizottságnál - de ezúttal kezünkben volt a pszichológus mérésének eredménye. Gyakorlatilag újabb vizsgálat nélkül, az anyaghoz becsatolt IQ mérésre hivatkozva kaptunk BTM diagnózist, azzal a kiegészítéssel, hogy Z tanulmányait folytassa normál osztályban - évismétléssel, vagy sikeres szintvizsga esetén negyedik évfolyamon. Három problémát kellett azon a nyáron (2012) megoldani. Meggyőzni az iskolavezetést, találni olyan tanítót és osztályt, ahol befogadják, s persze felkészülni a szintvizsgára. Megugrottuk mindhármat. A felkészüléshez azt a formát választottuk, hogy hetente egy délelőtt vagy délután kikerekeztem a telepre Z-hez, a hét többi napján pedig a legkülönbözőbb online felületeken kapta és küldte a feladatokat. (pl: Titanpad, Protopage, Padlet) Szülei mindketten általános iskolát végeztek, két kisebb testvére van. A nyolc év minden napján támogatták tanulását azzal, hogy az általam előírt, bekért feladatokat legalább mennyiségileg bevasalták rajta. Augusztusban Z sikeres vizsga után normál negyedik osztályban, BTM tanulóként kezdte el tanulmányait. A fejlesztését persze továbbra is én láttam el. Nem volt könnyű év, különösen azért, mert míg a speciális osztályba járt, alaposan hozzászokott, hogy a legtöbb órán önállóan, más feladatot végez, mint a társai.  Pármunkában gyakorlott volt - hisz sokszor bíztam meg társ segítésével, de a csoportmunka sohasem tartozott a kedvencei közé, a frontális tanítás-tanulás meg idegen terep volt számára. Kollégám azonban lépésről-lépésre következetesen és türelmesen vezette be a rendszerbe. Fontos volt az is, hogy egy épületbe kerültünk, szünetekben, szabadidőben, eleinte még számára nehezebb tanórákon (különösen a testnevelés és a készségtárgyak óráin) átléphetett hozzánk egy kis bátorításért. A második félévre rendeződtek a gondok, a tantárgyi követelményeknek jól megfelelt. A felső tagozaton az ötödik osztályban a matematika, a hetedikben és nyolcadikban a kémia okozott gondot, ezekből a tárgyakból csak elégségesre teljesített, a többit erős hármas, négyes átlaggal hozta. Nyolcadikban egyetlen kettessel végzett, kémiából. Hatodikban vizsgálták utoljára, akkor megszűnt a BTM besorolása is. Ami azonban végigkísérte iskolai pályafutását, az hogy a szorgalmi időszakban míg lehetett, hivatalos fejlesztési foglalkozásokon, majd csak úgy, hetente megbeszéltük a feladatait - legyen az kémia lecke, vagy diétás étrend) és szorgalmi időszaktól függetlenül az online térben folyamatosan dolgoztunk - feladatkészítés, projektek, gyakorlás. Így például a Z által készített gyakorlatcsomagot (LearningApps felület) használom-használtam az sni természetismeret tanításában, de számtalan angol feladatot is készített volt osztálytársainak. Kirándulásainkra, projektjeinkbe, táborainkba is mindig meghívtuk, s örömmel jött.
Szeptemberben  szakgimnáziumban, (műszaki informatikus) kezdi meg tanulmányait. Most sem lesz könnyebb dolga, mert ezúttal egy másik különcségét kell elfogadtatnia - az osztályban egyedül ő lesz telepi.
Szeretnék négy év múlva ott lenni a ballagásán.
Időszaki jelentés 2018.február 5. - Az első félév átlaga: 4.12 - Mulasztott napok száma: 0.

Micro: bit

Április végén Miskolcon a III.Innovatív Pedagógus konferencián jártam. A szakkörösök ScratchJr munkájáról beszéltem.Ez a tabletes vonalhoz tartozik, de persze dolgozunk az igazi Scratch programjával is. ( Ez azért fontos most, mert akik már abban ügyeskednek, azoknak bizony nem kihívás a Micro bit kijelzőjére véletlen számot kiíratni.) Iskolánk kitartó munkájának eredményeképp most 5 micro bit szettet kapott, amelyek a kódolás-programozás előkészítésének elsajátítását segítik. A támogató Microsoft cserébe óra vagy foglalkozások leírásának feltöltését várja. Hangsúlyosan nem csak informatika szakos tanároktól. Erről van szó: Rövid ismertetés Főző Attila blogjáról.
De ebben a lapkában épp az a szép, hogy végre kimozdít a képernyő elől. Persze éppen ezért az alapkészlet - 
Lapka

Elemtartó-csatlakozóval

2 db elem

Usb csatlakozókábel 

- nagyjából csak arra elég, hogy a kijelző panelt használjuk. Ha hangot szeretnénk hangszóró, ha mozgást - nos akkor motor. 

Szerencsénkre - no meg az SAP támogatásának köszönhetően még tavaly sok más mellett beszereztünk néhány egyszerű napelemes játékszettet, no meg krokodilcsipeszes csatlakozó drótot, hogy a fogékony nebulók építhessenek. Nos az alábbi rövid videó azt jelzi, meg is teszik. 

Tudom ez most még információnak édeskevés, s nem is akar más lenni ez a bejegyzés, mint egy jelzés - dolgozunk, próbálkozunk, és ha lecseng az év végi hajrá, elkészülnek majd az óraleírások is. 

A Micro.bit iránt érdeklődőknek addig is egy remek forrás:

https://pxt.microbit.org/

Digitális témahét 2017

Az elmúlt napok jórészt a második digitális témahét jegyében teltek. Borzasztóan szerteágazó programok, két partner iskola, az eddig nehezen mozdítható a szülők eredményes megszólítása, fantasztikus kollégák lelkes közreműködése. Röviden - 7 percben alant a videóban. Részletesen, az egyes projektek és szépséges galériák elérhetőségével a témahét honlapján: https://feherestike.wixsite.com/dth2017 vagy egy interaktív poszteren: Hevesy témahét.

Ez pedig a videónk:

Süketszoba

- Nincs egy fűrész magánál? Jó az a bringa, azt akarom ellopni!
- Nincs, de ha lenne se adnám oda.
- Kinéztem magamnak azt! S mutatja is.
Mellette két társ, kik ugrásra készen lesik, mi lesz a feldobott labdával, A diák persze nem egyszerű, s nem azok a mellette állók sem.
- Én is, de még nem kerestem meg az árát.
- Hát akkor?
- Szerintem Te is tudod, hogy rossz kérdésre, nincs jó válasz. De befagyott a tó, mentek ki délután?
- Mi már rég tudjuk!
S innentől lelkesen mesélik, hogy ők már réges-rég tudják és voltak és mennek, s közben elfelejtődik, hogy még egy utolsó jó kis tanárbosszantó produkcióra készültek hazaballagás előtt.
Ma sikerült kikerülnöm a csapdát. Holnap biztosan lesz másik, ahová majd besétálok. Vékony jégen járunk, s nincs üdvözítő, s főleg gyors megoldás.

Hétről-hétre romlik a helyzet, napirenden a viselkedésromlás, minden napra jut verbális és fizikai agresszió, lógás, késés, trágárság és szándékos rongálás. S ahogy ez a nagykönyvben olvasható, az eddig csordogáló elvándorlás is felgyorsult. A szülők azt érzik hogy a pedagógusok nem tudják megfékezni a balhés diákokat, hogy a tanórákon nincs megfelelő munka, s a szünetekben, s az úton gyermekeik fizikailag sincsenek biztonságban.
Elfogadtuk az új házirendet, év elején pedig elmentek a környékbeli gyűjtőiskolába a túlkoros bukottak (némi szolid rábeszélés után), létrejött néhány magántanulói státusz, s ahol csak lehet csoportbontásban tanítunk. A szünetbeli ügyeletekben megdupláztuk a pedagógusok számát. Eredménytelenül.
Szigorítunk.
Két év után újra szabályoztuk a szüneteket, van kötelező kimenetel és bennmaradás. Ennek egyenes következményeként fogócska a folyosón és a mellékhelységekben a renitens diákokkal.
Volt foci az udvarra, szünetre. De szétrúgták, nem vigyáztak rá, tehát már nincs. Van helyette ...nem, nem sétálás, hanem verekedés.
Volt csocsó és pingpong, ahová napi váltásban kerültek az osztályok az aulában. (Szünetben) De tönkretették az ütőket, elhagyták a labdát, így már az sincs.
Van még a leülő szintén az aulában, ahová persze már nem lehet odaülni, mert vagy kint az udvaron, vagy bent az osztályban kell lenni a szünetekben....így már csak reggel kuporodnak oda a diákok az első csöngetés előtt - persze csak ha esik vagy mínuszos a hőmérséklet, máskülönben ugye kint az udvaron kell várni a napkezdő csengőre. S persze vannak a folyosói padok is, immár funkció nélkül, hisz..lásd előbb.
Van kötelező torna heti egy alkalommal délután (kiváltva az 5 tesiből 2-t), ahol azonban nem vezetjük a hiányzást...mert mit is csinálnánk ennyi igazolatlan mulasztással..
Volt évente 4 "buli" a felsőben, de mert rosszul viselkedtek, már csak 2 és az is felezett idővel.
Volt farsangi mulatság az alsóban, de mert rosszul viselkedtek (különösen a szülők...), már csak farsangi délelőtt van kis műsorral, szűk keretben, tanórai hangulattal.
Vannak módszerek, miket sok pénzért, sok képzésen tanultunk, de amit nem használunk, mert ezekkel ugye nem lehet csoport munkázni, élmény pedagógiázni, pláne kooperatív technikákat alkalmazni.
Volt családlátogatás az osztályfőnöki feladatok között, de már nincs.
Van mindenkire kötelező házirend, de már csak legyintünk, mikor sokadszorra áthágják. Hozzáteszem nem csak a diákok.
Most éppen azt gondoljuk, hogy ha fegyelmi tárgyalás után kizárunk néhány diákot, majd rend lesz. Miközben tudjuk, sőt el is hangzik, van másik 15, aki ugyanúgy fegyelmi eljárásért kiált.
Vagyunk MI,meg azok, akik hagynák magukat tanítani, de ŐK nem hagyják. Mert nevelhetetlenek, nyughatatlanok és persze ilyenek a felmenőik is. A félévi bukások száma az eget ostromolja, van évfolyam, hol a diákok 31 %-a elégtelen osztályzatot kapott valamely tárgyból, s sokak kik több, mint 4 tárgyból nem érték el a minimumot. Ez egyébként, ha összehasonlítjuk a kompetencia méréssel reális, mert tanulóink  60-70 %-a a  matematika területén a 4. szint alatt teljesít. KORREKTÜL ÉRTÉKELJÜK AZ EREDMÉNYTELENSÉGET.
Nem lesz rend.
Ha egy-egy csoportunkban nem 10 százaléknyi zűrös (BTM, SNI, HH és HHH és így tovább) diák tanul, hanem csaknem 50%, akkor bizony nem lehet olyan módon és eszközökkel dolgozni, mint eddig.
Mutogatunk a családokra - de már nem akarunk szóba állni velük. Mutogatunk az oktatásirányításra, melynek állítólag legnagyobb bűne, hogy ránk kényszerítette az integrált modellt. Sok eszement hibáját lehetne sorolni - szerintem nem ez az. Az önkormányzatra, amely magára hagyta az iskolát, a környékbeli frissen indult vagy régi intézményekre, melyek elszívják a legjobb diákjainkat, s így tovább.
Nem akarunk projekteket és képzéseket, mert ezt se bírjuk. A nem lehet miatt nem teszünk, csak túlélni próbálunk. Egyre több az indulat, egyre több a legyintés. s egyre kevesebb a diák. Sok a bukás? Nosza rendeljünk el új kötelező tanulószobai foglalkozást a nyolcadikos bukottaknak, de ne terheljük rá őket a tanulószobára - mert úgyse lehet velük boldogulni - legyen hát a hetedik-nyolcadik órában korrepetálás. Mert azon majd örömmel és dalolva részt vesz. Persze oda már nem jut szaktanár, hát tegyük oda azt akit találunk.
Sodródunk. Reggelente bekapjuk a leszarom tablettát, és gondosan elkerüljük a folyosón a hangos csoportokat. A tanári ajtaját becsukjuk szünetben. A tornaórai atrocitásról nem szól a tanár, a kollégánk megfenyegetéséről, autónak rongálásáról bölcsen nem veszünk tudomást.

Alig néhány éve, a még a működő IPR idején láttuk, az a kölök, amelyik jól érzi magát a suliban, aki rendszeresen látogatja a tanórán kívüli programokat, annak az eredményei is jobbak. A családlátogatások, a szülők bevonása bár kínkeservesen, apró eredményeket azért hozott. Csoportmunkában rávehető munkára az, aki másként nem. sorolhatnám.

Aztán jött az új szél, a REND lesz itt, de mindjárt fuvallata. A kerettanterv átléphetetlen, a másság büntetendő. S a lépésről-lépésre haladással már senki sem volt elégedett. Hiszen mennyivel egyszerűbbnek tűnik világos határokat szabni és büntetni a szabályszegőt. Az iskola munkahely, az itt megszerezhető tudás kötelező és egységes.

Vagy mégsem?

Projektek közt

Először a kedvesebbről. Mert ez akárhogyis, de annak az eredménye, hogy rendületlenül bíztam benne, hogy bármekkora ellenszél is fúj, ha szisztematikusan dolgozunk, lehet változást kiharcolni. Évek óta próbálkozunk a suliban az IKT terjesztésével. Sok helyi képzés, tenger megálmodott pályázat, s néhány siker, bekötött, kikötött, halódó vagy feltámadó hálózati kapcsolat, s évről -évre több "megfertőzött" kolléga. Tavaly nyár végén két negyedik évfolyamot tanító kollégám készítette el a Lassie-projekt tervét. Nagyot álmodtak, olyan projektet, amely pozitív olvasási attitűdöt alakít, ahol az olvasás élményét támogatja a kézműves alkotás, ahol kézközelben az IKT eszköz, ahol külső helyszíneket bejárhat a diák. Sok pénz, igen. Összekötöttük a projekt tervet, a már évek óta működő IKT tankörrel, s így pályáztunk a Digitális Esély 2016 támogatására. Sikerrel. Bangóné Boross Ilona és Pásztorné Dolányi Magdolna vezetésével, Gecsey Krisztina angol tanár és jómagam csatlakozásával elindulhatott a Lassie projekt!  Itt elérhető a projekt terve. 

2016 szeptember elsejétől iskolánk részt vesz egy Erasmus+ projektben is, ott szlovén és osztrák partnerek együttműködésével fejlesztünk módszertant. Itt egy ismertető.  A projekt indulása óta, bár a tankerület összekötője, munkatársai támogatóak, még nem sikerült az amúgy a KLIK-hez már hónapok óta beérkezett pályázati pénzhez, eszközökhöz hozzájutni, praktikusan a két nemzetközi találkozó költségét kollégámmal máig zsebből fedezzük. Csak remélni merem, hogy még a projekt befejezése előtt iskolánk hozzájut az eszközökhöz, mi pedig a költségtérítéshez. A magyar partnerek között az I-Study profiljának megfelelően a mi területünk elsősorban az Innovatív tanár - innovatív oktatási módszerek, IKT használata a tanulásban, gyakorlat orientált oktatás készségeinek leírása, képzési anyagok tesztelése. Számomra még mindig rettenetesen nehezem átlátható, de legalább igazi kihívást jelentő feladat, amelyben a legjobb, hogy végre eljuthattunk más országbeli iskolákba is, Októberben Ljubjanában, most január végén Grazban jártunk. Legközelebb erről mesélek.

  Itt lent pedig a sulink bemutatkozása érhető el, amit októberben a partnereknek vittünk.