Egy a 170 ezerből

Nem tiltakozik, nem kiabál, nem hallatja a hangját. Nem rémíti meg az oktatási államtitkárság koncepcióként tálalt középkori elmélkedése, mert nem is olvasta el. Az oktatáspolitika újabb és újabb tótágasra hajazó ötleteiről nem tud. Ha olyan intézményben dolgozik, hol a vezető is, "a csak az létezik, amit már törvénybe foglaltak" életvitelével óvja mentális egészségét, nem is hall az egymásnak feszülő dogmákról. Szakfolyóiratokat nem olvas, megelégszik a minden intézménybe ingyenesen eljutó tankönyvkiadók által promóciós ajándékként kiküldött - magukat egyébként szakfolyóiratoknak álcázott kiadványokkal. ( Nem árt tudni, ez a fajta igénytelenség sok szűkös év eredménye, mikor szisztematikusan nyírta az oktatáspolitika az oktatási témájú periodikák amúgy sem  gazdag mezejét) A tanerő alig néhány változást érzékel a szabadság napjának kinevezett választási forduló után. Újra buktathat alsóban. Fenyegetheti a szülőt a mulasztások okán elvonandó és mások által beosztott családi pótlékkal. Maga szabadságharcát a legatyásodott fenntartójával vívja az étkezési - munkaruha utalvány frontján. Kevésbé szerencsések a megszüntetés-összevonás ellen küzdenek. Hovatovább a történelmi egyházak belátásán (vagy bizalmatlanságán a normatívák utalásával kapcsolatosan) múlik, hogy városnyi diákság gyakorolhassa a világnézeti semlegességet érintő jogait. Ebben a történetben a reformátusok, s legutóbb a tatai ügy kapcsán a katolikusok is több belátásról tettek tanulságot, mint az ősszel választott önkormányzati képviselők. Szakma? Nemzetközi mérések? Folyamatelemzés? Minek. A tankötelezettség ideje ultira hajazó bemondások alatt változik. "Arra tennék..."

Egyszer fent...

Amikor mégiscsak működik. Itt mindennap van új információ. S nevetve mondja kollégám, elgépelt egy dolgozat dátumot, s reggel már figyelmeztették is a szülők, mégse küldenék be a gyerekeket vasárnap az ötös szorzótábla számonkérésére. S hétfőn zaklatott megbeszélésről hazafelé tekerve vidáman kurjantanak rám a hatodikosok, a Víz világnapi programról jövet, s reggel, hogy kapcsolom a gépet ezt látom a nyitó oldalon. S most megpróbálunk mást is, bejelentkeztünk a Sulivilágra , mert talán ott is találunk majd társakat, kikkel együtt szőhető a tudásháló. S bár tudnom kellene, mégis figyelmeztetni kellett, nem mind olvasatlan, mi olvasható, mert nem mind ír, s jelez, ki olvasó. Hát most fent.

Dunán

Már elfelejtettük milyen jó nem egyetérteni. Milyen, ha úgy vitatkozunk, hogy nem a vitapartner józan eszét, emberi méltóságát kérdőjelezzük meg, hanem az érveit. Jó nap volt ez a Dunán.
A házigazda: Hanczár Gergő az Undergound Kiadó tulajdonosa, ki maga is szerző, két könyvet jegyez a pedagógia határáról Innen nézve és Oktatástechnika .  A szervező: Szekszárdi Júlia az OFOE  vezetője.
A szerzők - kik mindannyian iskolai emberek: Achs Károly Mezőtúrról, Leiner Károly Budapestről, L.Ritók Nóra Berettyóújfaluból. A Telekis diákok, kik Mezőtúrról utaztak, hogy megajándékozzanak bennünket, a hangzó képekkel, mitől élővé válhatnak a sorok. S persze a meghívott kedves vendégek, újságírók, barátok, kollégák.
És hogy miért Jó, nem ugyanazt gondolni iskoláról, társadalomról, normákról? Mert lehet azt, mi egyre ritkább - beszélgetni. Nevetni. Érvelni.
Nem történt semmi. Csak együtt volt húszegynéhány ember, ki tudni akarta, mit gondol a másik.
Ilyen mostanság az ünnep.

Egy iskolahonlap botladozásához..

Ígértem, beszámolok az E-Hevesy ketyegéséről, s ami a fontosabb a pedagógus kollégák érdeklődéséről, közreműködéséről. Nos a jó hír, hogy már két olyan kollégám is van, aki nap mint nap frissítgeti, töltögeti az osztálya oldalát. A gyerekek bevonása, ami inkább a felsőben lehetne cél - még nem sikerült. Néhányan (kollégáim közül) jelezték, hogy keresnek és kérnek lehetőséget, hogy megtanulják a legegyszerűbb alkalmazásokat - de sajnos azóta sem találtak meg. A szülők kéréseit, probléma jelzését telefonon adják át, s hiába készítettem el, csak négyen használjuk a közös fiókot. Közben persze zajlanak az események, hirtelenjében összerántott nevelési értekezleten forr az indulat, facebook-oznak a gyerekek tanórán...Hétről hétre halasztódik a moodle beüzemelése - s bennem is egyre több a kétség, minek is....S ami kicsiben itt, kicsit nagyobban másutt. Pezsgőnek tűnő pedagógus portálok alaposabb szemrevételezés után, ugyanezt a mintát mutatják. Az oldalak létrehozói, szerkesztői írnak, üzennek, mutatnak, prezentálnak - s körülöttük - függetlenül a regisztrálók számától -néma csend. Hegyi partizánként - üres völgyek felé kiabálódik néhány hittérítő, kik egymást erősítő üzeneteket fogalmaznak meg. Sikeresnek tűnő képzések nyomán született portálokon több hónapos dátumú az utolsó tevékenység. A világmegváltás elmaradt.

Ötletelő

15 év – utána nincs tankötelezettség – nincs állami kötelezettség – nincs közoktatás.   Az államnak és az önkormányzatnak nincs fenntartói kötelezettsége. Fizessen hát a szülő, ki szakmát tanulni, érettségizni szeretné gyermekét. Vagy nem?  Akkor ki dönti el, hogy melyik gyermek érdemes rá, hogy tanulását finanszírozzák? Az, aki az újonnan nyitandó, előkészítő vagy nulladik évfolyamon kezd, hát ő már biztos nem.  Aki az általánosban bukik, az pláne nem. Híd program? Minek? Kinek?

Profil  tisztítás felsőfokon. Ha ehhez hozzáadjuk a büntethetőség korai bevezetését, már ki is tettük a problémásokat a rendszerből. Bravó!