Rés a présen - ahol betüremkedik a józan ész

Férkőzz be a résekbe. Mert nem kell - még nem kényszeríthetnek rá, hogy válassz a sorompó két oldala között. A józan ész is ott hajt az oszló tetem alatt. Persze el kell engedned néhány dolgot.

Nincs világmegváltás, nincs rendszerváltás, tésztaszűrővel mered a vizet.

• Azt gondolod, hogy a szakszervezet fontos és jó, de a szakszervezeted arról értesít, hogy külön úton, külön Téged nem érint a mocsok, amit ránk lőcsöltek. Köpni kell, fúj. 
• Azt gondolod, hogyha beleásod magad a szakirodalomba, ha odakészíted a többiek elé a készt, kibontva, feldolgozva, eszközzel, pénzzel, paripával, majd kíváncsiak lesznek, megkísérlik, legalább kipróbálják. Nem. Arra kíváncsiak, hogy miért vagy ennyire "lelkes", és kótyagosoknak kijáró távolságtartással figyelnek.
• Azt gondolod, hogy mindenki számára világos, hogy a méltányosság épít nemzetet, de jórészt azok is a sorompó túlsó oldalán bicikliznek, akik ezt mondják.

No, ha ezt már elengedted, akkor lássuk, hol a rés.

Például ott, hogy a tonnányi adatbekérés ellenére, fogalmuk sincs mi zajlik idelenn. Nem kell alkalmazkodnod, nem kell kretén utasításokat beépítened, mert nem tudják mire utasítottak, de főleg képtelenek ellenőrizni a folyamatokat.
Olyan eszement tanárhiány van, hogy megengedheted magadnak hogy azt és úgy tanítsd, ami a kölöknek fontos és kell.
Kihagyhatod a kanonizált múlt századi tartalmakat és nevelhetsz gondolkodásra, csapatmunkára, önállóságra.
Kereshetsz partnereket kollégák, szülők, cégek között.
Ne ragadj be a saját sulidba, menj sokat, láss és használd fel.
Nyugodtan átbattyoghatsz a sorompó túlsó oldalára is, sokan vannak ott, kik tudásukat, kapcsolataikat, pénzüket hajlandók itt megosztani. Csak ne felejts el visszajönni..

Ja és készítsd ki a kockás ernyőt, legyen kéznél.

Az oszlás szaga (iskola)

kKp forrása: https://edlanta.org/2017/11/where-are-our-children/reliques_03/

Egyszer volt, hol nem volt egy kistérség, ahol busás EU támogatással elindult a szelektív hulladékgyűjtés. Lett rá 9 község, korrekt társulás, vonalas remek ügyvezető, fogékony iskolák, egyetemi támogatás. Így sem ment könnyen, de évről-évre nőtt a száraz és zöld hulladék aránya, csökkent a szemét. S a diákok vitték haza a tudást, gyakorlatot, zöldebb szemléletet. Aztán eljött a gondoskodó állam, az újra gyermekké tett állampolgárok világa, s az új évnek már újra hetenkénti szemét halmozással, a zöld és száraz hulladékgyűjtés lenullázásával indul neki a kistérség.
 Egyszer volt, hol nem volt egy ország, hol csapatot építhetett az iskola, hol felelős volt az önkormányzat, hol helyben látták, értették és próbálták megoldani a problémákat. ahol a gyerek, ki nálunk él, a miénk, kinek fejlődése, sikere a mi érdekünk. Azután eljött a gondoskodó állam, az újra gyermekké tett állampolgárok világa, és lett óriás szervezet, melyben sohasem érhet célba az információ, melyben mindenki, ki gondolkodik csak a működést akadályozó ék, s amit remekül kiszolgál a júdáspénzzel kifizetett szakértők és szaktanácsadók hada.
 Lett két ország az egy, akik fizetnek és mehetnek, meg azok kik bent ragadnak és leépülnek. A rendszer mely büszke rá, hogy támogatja akinek van és elvesz mindent - akár a személyes szabadságát is attól, akinek nincs.
 S ahogy újra nőnek a települések határán a szemétkupacok, s egyre több a sorompóval, s 24 órás biztonsági szolgálattal védett lakópark, iskola és kerület, megvalósul a mindent -múltat, jelent, s jövőt hamisító kommunikáció, a szétszakadt és szolidaritásból, felelősségből, méltányosságból megbukott nemzet lakói két mantrát dúdolnak: -Én nem süllyedek! vagy Mi nem süllyedünk! - felejtve, hogy közös a hajó.