Elindult..

Ősszel több jó dolog is történt felénk. A tavalyi projektek beszámolójához egyből csatoltam a következő évi terveinket is, és a kérés meghallgattatott, idén ismét kiérdemeltük a Digitális esély döntnökeinek bizalmát, támogatást kaptunk 7 hónapos on-line tankörhöz, 5 napos kódolásos táborhoz és némi eszközfejlesztéshez. Külön öröm, hogy - bár ezt az ország egy része nem is érti - otthoni eszköz és hálózati hozzáférés biztosításához is rászoruló diákoknak. Mert vannak bőven, akiknek nincs.
A tankör elindult, diákok, kollégák, szülők fedezik fel együtt a virtuális tereket - egy kicsit másként.

Egy másik helyen végre diákjaimmal együtt vehettünk részt bemutatón, s mert jók voltunk és talán szerencsések is, a suliban szakemberek támogatásával építhetünk ki biztonságos tanulási keretrendszert - szóval és ez most a dicsekvés helye - a speciális E osztály az udvar végéből szerzett az egész iskolának lehetőséget a 21. századi oktatás  - lehetőségének bevezetésére.

S elismerték egy harmadik projektünket is, amelyet a Digitális Pedagógus konferencián mutathattam be.

12 osztályoldalunk van, ebből 8 nevezhető aktívnak, vagyis 8 olyan tanulócsoport, ahol rendszeresen kapnak a diákok otthon is megoldható feladatokat, s még 3 szaktanár kollégánk, aki rendszeresen készít-oszt meg saját tartalmakat, feladatsorokat. A tavaly nyert tanulói tabletek 4 osztályban pörögnek. (Mert nyertünk hozzá hálózati előfizetést is..) Alapítványi laptopok nélkül tehetetlenek volnánk.

Persze ez mind szép és jó, de kivételes lehetőségekkel élünk. Miközben minden kölökhöz el kellene jutnia - ha máshol nem, a közoktatás keretein belül - legalább ennek a lehetőségnek.

Gond is van, A gépeink átlagéletkora 7 év, s ebben már benne van a két éve kapott -szülői segítséggel közüzemi cégtől kiselejtezett - ám iskolánk számára még fiatal 20 PC is. Tanulói gépek: P4 2, 8 GHz 1 GB RAM. Jelenlegi közhálós sávszélesség 5MBit/ sec. 


Jut eszembe, mondják már meg az oktatásirányítás felkent vezérei, mégis hogyan lehet eszköz híján digitális kompetenciát fejleszteni?

Néhány évvel ezelőtt egy egészen kivételesen jó képzésen (Mentálhigiénés Alapfokú továbbképzés Pedagógusoknak (MAP - Zánka) én segítséget kaptam ahhoz, hogy kijöjjek abból a gödörből, amit a tudomány burnout néven emleget, s amire igen jó eséllyel pályázhat hazánkbéli pedagógus. Ebben bizonyára komoly szerepe volt az új célok - esetemben az IKT felfedezésének.

Azóta ástak - ástunk együtt egy rohadt nagy vermet az oktatásnak. Ebből nem lehet egyesével kikecmeregni, (egymás hátán taposva pedig számomra nem tűnik járható útnak) Szóval, hogy együtt, a nebulóinkért, a közös jövőnkért, szülőkkel összefogva kellene kiabálnunk.
Itt például lehet:
http://hivatlanul.com/sztrajkfelmeres/

Ez most dühös poszt

Amiről nem beszélünk, az nincs. Nálunk például sikeres pályázat. Mert ha nem szólunk az általunk igazgatott kollégáknak, akik 4 helyen vannak szétszórva a városban, hogy hohó, figyelj már, itt pottyant a lehetőség, hogy a suli diákjai kicsi segítséget kaphassanak a virtuális világban való tájékozódáshoz, meg kódoló táborba is eljuthatnak, meg lesz egy kicsivel több eszköz,  no ha ezt mind nem hirdetjük ki, ha csak három osztályhoz jut el a hír a nyolc érintett gyerekcsoportból, s a fogadóóra előtt gondosan eltávolítjuk az előtérből a plakátot is, mely a programra hív - ne zavarja össze a szülőket? - no akkor sokat tettünk azért, hogy lehetőleg ne sikerüljön. S a legszebb az egészben, hogy nem kell rosszat szólni, nem kell ellentenni. Csak nem tenni.
Kedves ismerősömtől kaptam vigasztalásul olvasnivalót. Tovább adom, mert zseniális:
7 dolog, amit a kishitűektől tanulhatunk

Ja, és bocs, azért is megcsináljuk.

Januárban pedagógus sztrájk?

Több, mint két éve írtam itt, hogy szerintem miért nem sztrájkolnak a tanárok. Most, hogy a bezengett változások következményei a nyakunkon, megint eltűnődtem, vajon most megmozdul-e végre a szakma.
A gyereke érdeke úgy tűnt el, mintha sohasem lett volna. A mindennapi testnevelés óra, infrastruktúra nélkül, fellendítette a nulladik, hetedik-ki tudja hányadik órák forgalmát - s mindez folyosón, lépcsőházban, teremben, de főleg papíron teljesítve. A sokféle hit az  erkölcstannal megfejelve meghonosította a lyukas órát az általános iskolások között is. Elfogytak az eszközigényes szakkörök, helyettük a terem-szék-tábla igénnyel letudható matek-magyar tehetséggondozás szaporodik. (A tehetség valamiért nem...) A tankönyvpiac egyenesedése visszahozta a legyen egyformán pocsék mindenkinek - de legalább nem kell fizetni érte - világát. Jellemző, hogy a tanfelügyelettől rettegő kollégák attól tartanak, hogy az ellenőrzés kiszúrja, hogy az OFI tankönyvei mellé ilyen-olyan kiegészítő tankönyveket, munkafüzeteket használnak órán. (Amit egyébként a szülőkkel vetet meg az iskola - ennyit az ingyenességről.) A porfólió bojkott hamvába holt, ki így, ki úgy, de megkötötte a maga kis alkuját, s bár alaposan a fejébe verték, a jó motiváció ismérveit, mégis a jutalom (bruttó 20-30.000 Ft) és büntetés (eltávolítanak a pályáról) csapdájába ragadt. Cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen testi-lelki gyötrelmeket él át az a tanítványa, aki számára értelmetlen tananyaghegyekkel birkózik nap, mint nap. A szaktanácsadói hálózat vadonatúj rendszere bürokratikus állatorvosi ló, melyből a szaktudást adókat gyomlálták ki szisztematikusan, hisz a 30+60 órában kiképzett új szaktanácsadót a szépnevű PFSZT (Pedagógus Szakmai Fejlődésének Terve) kitöltetésére alkalmazzák, s az egész folyamatban századrangú kérdés, hogy pedagógiai tudást osszon meg. Hogy a PÖCS azért bukott meg (egyenlőre) mert az OH nem győzte szakemberrel, nem pedig a pedagógusok ellenállásán, az már tragédia. A PÖCS-ről érdemes tudni, hogy az iskola tanulóinak véleményére természetesen nem kíváncsi. Tudjuk, hogy dinamikusan nő az alapítványi iskolák tanulóinak száma, azzal meg dicsekszik is a miniszterelnök, hogy az egyháziaké is. S nem ritkaság a gyermeke megfelelő iskoláztatása érdekében ország elhagyó család. A vetés kikelt és burjánzik.
Hogy januárban feláll-e a szakma? Tartok tőle, nem. Van, ki fél. S talán már van is miért, bár szerintem még mindig erősebb a saját magunk által font béklyó. Van, ki azt hiszi, felesleges, hisz úgysem küldhető a rend. Van ki azzal indokolja a távolmaradást, hogy hiteltelen a szervező. De ha mindig tisztalelkűekre várunk, megint nem indulunk sehova. Olyan is akad számos, ki hogy döntéseit maga felé indokolja elhiszi hogy jó az út. S vagyunk kik elmentek eddig is, szóltak, s szólni fognak ezután is, de iszonyat kevesen. Pedig működhetne, hisz ha csepp a tengerben, de van rá példa nem egy, hogy ahol egy teljes közösség fordul szembe az árral, (most éppen Győrben és Vácott) ott meghátrál a hatalom. Sosem késő. Legyen januárban sztrájk!

Hejőkeresztúr nyomán

 - Nagyon rossz ötlet, nem fog működni.
Ezt mondta Mérő László Pölöskei Gáborné, köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkárnak 2015. nyár elején a Információs Társadalom Parlamentjén szervezett vitában, mikor elhangzott, hogy az új tanévben a hivatal által kijelölt iskolákban elkezdik a Hejőkeresztúri Modell programját. Kötelezni az innovációra azt a szervezetet, amely maga cseppet sem ácsingózik érte - hamvába holt vállalkozás. Azóta volt Hejőkeresztúron ünnepélyes Nemzeti tanévnyitó és elindultak a pilotok is. Ez már önmagában is baj, de van itt más is. Erősen tájékozatlan újságírók édes-mázos - s sajnos hamis képet festettek a programról, az iskoláról. S a média munkásoknál tájékozottabb szakemberek néhány gyors kattintással felfedezhették, hogy bizony a Hejőkeresztúri iskola kompetencia eredményei nem jók.
Tudom, magam is megnézegettem már korábban, hisz a modell nagyon érdekesnek tűnt, 2012-ben jártam ott.
A KIP - szerintem legfontosabb üzenete - hogy csak tudatosan lehet olyan csoportmunkát szervezni, ahol a státuszproblémák kezelhetők, a falak bonthatók. Az együttműködés a 21. század egyik legfontosabb készsége, nagyon nem tudományos nyelven a munkaadók kívánság listáján a toplista előkelő helyezettje. Ezt pedig biztosan megtanulják a KIP diákjai. Igaz, ezt nem méri a kompetencia mérés. 
A logikai táblajátékok sokféle készséget fejlesztenek, nekem mégis azok a nevelési célok a legkedvesebbek, amelyek a nyertes-vesztes helyzetek konfliktusmentes megoldását erősítik. S ahogy benne a nevében - játék. A lehetséges legjobb motiváció. No, ezt sem vizsgálja a kompetencia mérés.
A Generációk Közötti Párbeszéd program, ahol a szülők aktív szerepet vállalhatnak az iskola életében - a közösségi iskolát támogatja. Ez sem mérhető a kompetencia méréssel.
Tényleg nem is értem, hogy az az államszervezet, amely szisztematikusan kizárta a szülőket az iskolai életből, megcsorbította jogaikat a gyermekük nevelése terén, hogy állhat egy ilyen modell mögé?
Azt gondolom a fenti készségek fejlesztése legalább annyira fontos, mint a mérésben megvizsgált területeké. S persze jó volna ha eközben a kompetencia mérésen szigorúan önálló teljesítményt értékelő készségek területén is jobban fejlődnének a diákok.
De ha a Hejőkeresztúri iskola a legjobbak (komp.mérés) között volna, még akkor sem szabadna egyetlen iskolára sem ráerőszakolni a modellt. Mert ha a programban dolgozó pedagógusok nem hisznek a modell sikerében, akkor nem is lesz az.

Jajongó kórus

• Délután két óra, s battyognak az étkező felé. Hat-hét évesek. Elsősök. Hat órájuk volt. 13.30-kor csengettek. S mert még nehezen megy a rend, s a sorakozó sokáig tart. S ebéd után, legkésőbb fél háromtól leckeírás. Lehetne 4 óra, aztán ebéd, játék és még két óra, de nincs. Mert rendnek kell lenni, Szeretünk panaszkodni. Legjobban panaszkodni. Törvénytervezetet olvasni, mi több értelmezni, rettenetes tervezet ellen tiltakozni, kiállni, aláírni, tüntetni már kevésbé. Tudtok róla? Aláírtátok már? Alkalmazkodunk, lemerülünk, kibekkelünk. Úgy kell nekünk. 
• De van itt egy sokkal súlyosabb gond, mint a pedagógusok sanyargatása. A gyerekeké. Mondok példát. Eszement ötlet a kötelező délután négyig bezárása a gyereknek megfelelő infrastruktúra, s tartalmas programok híján. Nem is történik meg persze, hisz az iskolák év elején formanyomtatványt osztanak a szülőknek, melyben kérhetik a felmentést - kérik is. Ugyanolyan eszement, mint a diákok felduzzasztott óraszáma. Amiről azért nem árt tudni, hogy nemzetközi összehasonlításban már korántsem olyan sok..persze ott - máshol a suli nem csak négy fal, mi bezár. Az énekóra máshol bár nem mindennapi, nem is a 6.-7.óra, hogy a napközisnek is meglegyen az óraszám, de ne kétszer járjon. Hány olyan iskola van ma az országban, ahol megteszik, hogy nem egyben nyomják le az órákat, hanem széthúzva, a kölöknek 5-10 perc szünet helyett 25-30-at biztosítva, hogy ehessen ember módjára? Ezt még nem tiltja a törvény. Lehet az a menza bármilyen egészségtudatos, ha 5 perc alatt kell legyűrni a két fogást. Az órák, a szünetek rendje legtöbbször pedagógusbarát. Csak menjen le gyorsan. Összedőlne a világ, ha nem 10, hanem húsz perc lenne két óra között? Ha már bamba nyájként bégetünk a 32 kötelező bent tartózkodásra, s jajongva panaszoljuk, nem, nem ott bent készülni órára, elmélyülni szakirodalomban nem lehet - tényleg nem - akkor talán beleférne egy emberibb csengetési rend.
• Szövegértési problémáink is vannak. Tele a virtuális tér sírással, rívással, hogy jön a tanfelügyelet (no nem, mintha én repesve várnám) és ezt meg azt így meg úgy követelik. Hát nem. Az útmutató, kedves kollégák javaslat. A tanmenet - ha a suli helyi tanterve nem írja felül, nem kötelező dokumentum. S ha helyileg kötelező, akkor sem biztos, hogy órákra s nem hetekre, vagy témakörökre tervezhető. Ahogy egyébként akár értelme is volna.

Azt mondják, akinek egyenes a gerince már elment, vagy elüldözték. Azt is, hogy ki marad, csak legitimálja a rendszert.
Szerintem meg:
Szólni, ajtót verni, kölköt menteni most is lehet. Meg tanítani, örömmel.

Mindennek megvan a maga rendje. Kémiát úgy kezdünk tanítani, hogy kicsit beszélünk a tárgyáról, történetéről, aztán rögzítjük a kísérletezés szabályait és nekifogunk. Esetleg előfordulhat, hogy a suliban már rég nincs szaktanterem, eszköz és anyag - de ezt fel sem merem tételezni. Némi gyanakvásra ad okot, hogy év elején normál nyolcadikos évfolyam kémia helyettesítésre beesve, mikor megkérdeztem a legutóbbi kísérlet mivoltáról az osztályt, felháborodottan közölték, hogy még soha, egyetlen órán sem volt kísérlet. Az óraszám-leadandó anyag-idő konzisztenciát most ne feszegessük. De mindezt kisujjából kirázza a kémia szakos tanár, s a minimum polihisztori készségekkel ellátott gyógypedagógus pláne. Vagy nem. S ha nem, marad a konyha-kémia - ami jó! De még jobb, ha net-kolléga segít, s két hét múlva kész kis vegytárral folytathatjuk az évet.

Műhely után - 4*3 óra, június 22-23-24-25

Jelentkeztek 51-en, ebből az eszközök és a befogadótér, illetve a program jellege miatt 30 főnél húztam határt, vagyis ennyi kollégának jeleztem jöhet bátran - ha van eszköze, mit magával hoz. A saját iskolám pedagógusait 6 laptoppal és 5 tablettel vártuk. A 4 napra külön-külön is lehetett jelentkezni, s a legtöbben a hétfői Redmenta és keddi LearningApps programra jeleztek. Számítottam rá, mégis bosszantó, hogy akadt néhány jelentkező, ki nem szólt hogy nem jön. Voltak Budapestről, Csányból, Gyömrőről, Aszódról, Hatvanból és persze Turáról. Mind a négy napot végigcsinálták kilencen, ugyanennyien három, heten 2 és öten 1 nap voltak velünk. Hétfőn voltunk a legtöbben, 27-en.
A műhely végén az értékelő űrlapot 22 kolléga töltötte ki. A műhely oldala.

S végül néhány érzés és javaslat a résztvevőktől:
Mi tetszett?
A redmenta és a learning apps alkalmazások nagyon jók!
Nagyon gyakorlatközpontú volt, szerintem tanárok számára ez a legfontosabb.
A feladatkészítő programok, mert érdekessé teszik a tananyagot, a gyerekek aktívan részt vehetnek az ismeretszerzésben, tartósabb maradhat a tudásuk.
Nekem az tetszett legjobban, amikor közösen együtt konkrét feladatokat készítettünk. így együtt vergődtünk át azokon a problémákon, amik egyedül elvehetik az ember kedvét az egésztől. :)
Alkalmazások, weboldalak ajánlása.
Minden nagyon használható volt, ez tetszett a legjobban, gyakorlat közeli volt.
Minden új volt, ezért mert majd az alkalmazásban dől el, hogy mi a legjobb.
Quizlet – ötletindító
Csatlakoztam az eTwinning közösséghez az idegen nyelvek iránti érdeklődésem miatt. Szeretnék egyéni segítséget nyújtani tanítványaimnak a nyelv gyakorlásában.
A Szókereső alkalmazás bemutatása tetszett a legjobban, azért, mert ez egy olyan alkalmazás, amely rendkívül sokoldalúan használható. Nyomtatható, egyszerű.
Szakjaimat illetően a 4. napon Tusorné Fekete Éva: Blended learning és a kifordított osztályterem c. része érdekelt a legjobban, ajánlott linkjei, alkalmazásai, szabadon felhasználható anyagai nagy segítséget jelentenek majd.

Mit javasolsz?

Mivel mindig az újabb ismereteket közvetítitek, így a jövőben is az ismereteimet szeretném bővíteni az új dolgokkal.

Évente tartsátok! :)

Talán pontosítani kellene előre a napi létszámot az eszközök arányában. A külső körülmények most speciálisak voltak, de remélhetőleg legközelebb már ezzel nem kell számolni. Egyébként tartalmilag gazdag, változatos programban volt részünk, amiért köszönet illeti a szervezőket! Azt gondolom, hiánypótló ez a mai közoktatásban!

Ne hagyd abba!!!! :-)

Nekem a három nap amelyen részt vettem rendkívül jó, értékes és változatos volt. Sőt túl változatos:) Rendkívül sok, számomra új lehetőségbe kaptam betekintést. Nekem néha kicsit gyors volt a tempó, de ez miattam volt, hiszen nem mozgok túl otthonosan a témában és eléggé fáradt is voltam így, közvetlenül az év végi hajrá után . Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon, és köszönöm mindazoknak, akik önzetlenül megosztották tudásukat velünk. 

Több gyakorlás.

A három óra kevésnek bizonyult, ezért legalább 4 órásra javaslom.

Több saját tapasztalatot hallottam volna még az alkalmazások használatáról, pl. a saját vagy iskolai tabletek órán való használatának rendjéről, wifire való csatlakozásának (jelszó stb. ) módjáról, bár a szünetben lehetőségem volt rákérdezni dolgokra. Tudom az idő rövidsége nem elmélyülést jelent, csak bemutatókat :)

Több konkrét, gyakorlati tanulás, kevesebb elméleti dolog.

Talán a tanév előtt, amikor már kipihentebbek vagyunk, könnyebb lenne követni az új alkalmazásokat.

Párhuzamos valóságok

Tanulságos két napon vagyok túl, az  Információs Társadalom Parlamentje rendezvényén jártam. Utópisztikus élmény volt az első nap, az egymást követő előadások - kormány/a szféra képviselői két egészen másik Magyarországról szóltak. A kormányzati előadásokat inkább nem boncolgatnám itt - viszont felhívnám a figyelmet az IVSZ projektjére, amely - Digitális Oktatási Kiáltvány néven olvasható. A konferencia fénypontja a kerekasztal beszélgetés volt: Baracskai Zoltán, Mérő László, Nagy Zoltán, Pölöskei Gáborné - remélem elérhető lesz online is - érdemes meghallgatni.
Hogy a kétféle valóság hol és hogyan nem találkozik, arról néhány tény, amúgy békaperspektívából.
Még két két erős nap és kezdődik a suliban a nyári IKT Műhelyünk.

Infrastruktúra:

• A 2012,2013 után harmadszor meghirdetett műhely kiírásába bekerült: aki jönne, hozzon saját eszközt - 2015.júniusában a 600 fős Pest megyei - városi iskola nem rendelkezik 30 olyan eszközzel, amin tanulható, tanítható volna a digitális kompetencia. Nem 3-6 éves gépek vannak, hanem 8-10. Az iskola 3+3 laptopja alapítványi beszerzés. Az állami fenntartásba kerülés óta, a digitális eszközbeszerzés mínuszos, a KLIK alakulása idején tőlünk is "kölcsönöztek".
• A műhelyfoglalkozások időtartamára megkértük az intézmény gazdasági munkatársait, hogy ne dolgozzanak olyan feladatokkal, amely netkapcsolatot igényel, Szerdán bemértük 2MB/s az elérhető sávszélesség.
• Mielőtt azt gondolná bárki, hogy magára vessen az iskola, hogy nem pályázott - pályáztunk amíg lehetett, nem voltunk a nyertesek között.

Fenntartói támogatás:

• Megkíséreltünk a KLIK-től valamiféle támogatást kérni a Műhely megrendezéséhez. Simán elutasították. Így a tankerületi kollégákat fájó szívvel, de elutasítottuk, mint ahogy azokat a jelentkezőket is akik nem tudnak hozni saját eszközt.
• A szigorú - más jelző is eszembe jutott - munkaidő elszámolás miatt, vannak olyan kollégák, akik azért nem jöhetnek el, mert a munkaidő táblázatban nem szerepel ez a fajta tudásmegosztás...

A kép forrása: http://ivsz.hu/projektek/digitalis-oktatasi-kialtvany/

Kézközelben - Redmenta

Az úgy volt, hogy tegnap este- na jó éjjel összeraktam a csapatom jobbik felének egy gyakorló feladatsort matekból. S persze rögtön feltettem a https://www.yammer.com - (ez a leggyorsabb módja a feladatmegosztásnak nálunk - sok egyéb funkciója is van, de én még csak erre használom - épp azért mert nagyon gyorsan betöltődik, a tableteken mindenkit bejelentkeztettem, így azonnal hozzáférnek a feladatokhoz) s szomorúan láttam, hogy a közönséges tört helyett értelmezhetetlen jelsorozatot mutat a feladatom. Így hát jeleztem a fejlesztőknek a csoportban a gondomat. Ma délután érdeklődtek, hibát kerestek, s percekkel ezelőtt jelezték probléma megoldva. Kevesebb, mint 24 óra alatt!

Aki még nem ismeri, sürgősen keresse meg a Redmenta oldalát!

Az jutott eszembe, hogy talán jobban járna az OFI, ha az új taneszközeit ilyen fiatalokkal készíttetné. Ha már három hónap alatt akar új és korszerű taneszközöket előállítani, ( Bár ne akarna...) akkor szólítsa meg azt a nemzedéket, aki erre képes. Tavaly májusban a Studentsmeet látogatójaként hallottam először a Redmentáról, s ez elmúlt egy év alatt végigkísértem felhasználóként a portál fejlesztését. Mára elképesztően sokoldalú, s minden újabb fejlesztésnél könnyebben kezelhető felületet alakítottak ki a srácok, a rugalmasságukra meg ott a fenti sztori.

Megint nyári műhely

2012 nyarán volt az első nyári iskolai műhelyünk. 2013-ban a második és most tervezzük a harmadikat. Sok minden változott, de az alapvetés nem. Vannak már kísérleti iskolák, több is, hol állami vagy vállalati támogatással teljes rendszerek épülnek ki, vagy ahol - egy osztály kapcsolódhat be a digitális kompetenciák ilyen -olyan fejlesztésébe. Szerintem folyik egy ennél nagyszabásúbb és rémítőbb kísérlet is - vajon meddig teheti meg és teszi meg a közoktatás, hogy szándékosan hátat fordít a 21. századnak, és sorsára hagyja a gyerekeket, bolyongjanak csak vezetés nélkül a digitális világban. Rémítő és gyalázatos történetek, videók keringenek, s a pedagógus válasza annyi, hogy "Ugye megmondtam, hogy a facebook borzasztó?" Ki tanítja meg az amúgy épeszűnek gondolt kölköt, hogy nem töltünk fel sérült társunkról pukkasztó videót? Ki tanítja meg, hogy az információt nem csak elérni, de szűrni és értékelni is kell? Hogyan vethetünk gátat, az áltudományos gyógyítóknak, az ordas eszméket terjesztőknek, a mindent bemocskoló erőszaknak, ha nem veszünk tudomást arról, hogy a digitális világ mindannyiunk élete? Mutogatunk fel és hátra, szidjuk a rendszert, az eszközhiányt, s közben már a tanárikban keresi a helyét az a pedagógus nemzedék, kikről azt gondoltuk, ők már bennszülöttek, mindent tudnak - s lám, van közösségi profilja, de nincs élő email címe, van lelkesedése, de nincs tudása arról, hogy hogyan használhatná a pedagógusi munkájában amit a háló nyújt.
2015.június 22-25. között - szeretettel várjuk a Hevesybe a kíváncsi pedagógusokat.
Itt elérhető a jelentkezési lap. 
A jelentkezés lezárult, sajnos nem férünk be többen.

Hi-hi...

Egy kis fintor: 17-én este kiosztják a Sulinetwork díjait, Sípos úr ünnepélyesen kezet ráz, majd két nap múlva megjelenik a kormány.hu-n a közlemény...amiben minden szerepel, kivéve a díjazott három pedagógus neve...(2015.04.20.21:57)

Egyébként meg: Természetesen elfogult és persze boldog is vagyok, mert tényleg remek konferenciát szerveztek az Educatio munkatársai. Rengeteg jó szekció, sokcsillagos program, s itt tényleg a pedagógusok a célközönség. A konferencia összefoglalóját Dr. Főző Attila készítette el, az egyes szekciók anyagai pedig remélhetőleg hamarosan szintén felkerülnek a Sulinetwork oldalára.
Magam egy posztert vittem a virtuális osztálytermünkről, illetve néhány gondolatot az osztályunk tabletes munkájáról.
Tele a puttonyom új ötletekkel, kosárnyi új alkalmazással, és elsősorban azzal a bizonyossággal, hogy bármennyire is igyekszik a Nagytestvér, mégis maradt, maradnak befoltozatlan lyukak, ahol befurakszik a józan ész.

Virágdísz az asztalon - TÁMOP 3.1.15.-14.Köznevelési reformok operatív megvalósítása

Volt egyszer hol nem volt egy iskola, ahová egy hétköznap délután, ahová elutazott több, mint félszáz pedagógus, ki aznap már tanított 5-6 órát, s másnap megint fog. Meghallgatták, megnézték kollégáikat, beszéltek, ötleteltek és jó gyakorlatokat cseréltek. Sokat emlegették a nincs szót. Sávszélesség, eszköz, alapfeltételek. Meg persze arról is szó esett, hogy mit lehet a nincsből létrehozni és vajon mennyibe kerülne a van. Jöttek, mert szeretnék, ha lenne. Az iskola négy számjeggyel leírható költségkeretből pogácsával, teával, házi sütésű forgácsfánkkal "kényeztette" a megjelenteket.Az előadók ezen túl forró köszönetet is kaptak.
Közben máshol már megírták az ajánlatkérést, egy nagy 300 fős oktatási konferenciára. TÁMOP pénzből természetesen. ( nettó 8 millió alatt kell megszervezni!) Az ajánlatkérésben részletekbe menően rögzítve a VIP szektorokat, a szállodai elhelyezést, a terítéket a gálavacsorára. Itt elérhető.  Már  elkészült a kétnapos konferencia programja is. Bizonyára igen értékes előadásokat, fontos információkat kap, aki ellátogat rá. talán lesz majd köztük pedagógus is.

Az iskolában és a tágabb körzetben közben remek dolgok történnek. Elkezdett online feladatokat készíteni több szaktanár, elindult két új osztályoldal - s már nem csak a protopage felületén. A teachmeeten előadók közül többeket megkerestek, valamiféle pezsgés, ami már rég volt. Még akkor, amikor például létezett informatikai normatíva, iskolakönyvtár költségkeret, pedagógus továbbképzési keret. Ez az állami fenntartásba kerüléskor megszűnt.
Kicsit persze visszaveti a lelkesedést, hogy hiába az ingyen Microsoft Office 365, ha a suli gépei olyan veterán korúak, hogy már az XP alatt is hörögve meghajlanak, frissebb verziót telepíteni rájuk nem lehet. A géppark színe-java az a 15 PC, amit egy közmű cégtől szülői közbenjárásra kaptunk - mert ott kiselejtezték.
Nagyon sok pénzt lehet most elkölteni az oktatásra. Tessék mondani kedves OFI, lehetne esetleg annyi figyelmet fordítani a diákokra és a pedagógusokra, mint a hidegtálak összetételére?

Számvetés..vagy majdnem az

      Február tizenhatodikán a végül hatvanketten voltunk a sulink IKT délutánján. Sok helyről, sokan. Bízom benne, hogy nemhiába. Kollégáim és természetesen a külsős előadók remek bemutatókkal, beszámolókkal készültek. A rendezvényen készült felvételek elérhetőek az E-Hevesy videócsatornáján.
Tudom, ezek a rövidre fogott szösszenetek nem adnak elég muníciót ahhoz, hogy holnaptól minden érdeklődő fejest ugorjon az IKT világába. De talán arra jó, hogy felkeltse a kíváncsiságot és ötleteket adjon.

Nekem végig azon járt az eszem, hogy bármennyire is ostoba keretek között kell dolgoznunk, amíg ennyien akarnak jobban tanítani, addig van mire építeni.

Holnap! IKT délután a Hevesyben - 2015.02.16.

Sway - egy új alkalmazás próbája

Gyertek el Hozzánk!

Itt jelentkezhetsz, ha eljönnél!

Itt pedig, ha beszélnél a Teacmeet-n is!