2012. április 16., hétfő

Időnyerő kellene

Az a csoda szerkentyű , amivel Hermionét  segítették a Roxfortban, erre vágyom mostanság. Mindennap történik valami, s nemhogy részt venni, még nyomon követni is képtelen vagyok. Robog a PIL Akadémia, mindig új feladatot adva, s ami a legjobb, óránként töltik fel lelkes kollégák az új óravázlatokat, foglalkozásterveket, amit jó lenne mind megismerni - vagy legalább elolvasni... Már a második TeachMeet is megvolt, s én még az elsőn hallott ötleteket sem mind próbáltam ki.. A virtuális osztálytermünk a kezdeti lelkesedés után kicsit leült, de tény, képtelen voltam elég újszerű feladattal bombázni a csapatot. Azonnali tapasztalás: nyílt végű feladatokat kell kiötleni. Nagy örömöm is volt, mesélhettem kicsit egy értekezletünkön a PIL Akadémián tanultakról, így a tanév végén, néhány napon át a sulinkban belső IKT műhelyt szervezhetek a kollégáknak. Kicsit olyan érzésem van, mint az E-Hevesy 2011 februári indításakor - jesszus sikerült, hogy tudom megcsinálni...most arra gondoltam, hogy egy wikit kellene beállítanom, mert talán ha lehetőség lesz már a következő két hónapban is felmérni , mit is szeretnének a kollégák hallani, megtanulni, talán célzottabb lehet közös munka...Közben lassan, de biztosan rágja a bizonytalanság a sulis hétköznapokat, erről a HAT blogján lehet tájékozódni. Igyekszünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne, használjuk és építgetjük a MINTHA ISKOLÁT. Amíg lehet.

2012. március 23., péntek

2012. március 12., hétfő

A mai nap aranyköpése:


Műhely. A téma a hejőkeresztúri iskola programja. Kolléga negatív szerepre kényszerítve érvel. A kérdés : Milyen új készségeket kellene elsajátítanunk, nekünk pedagógusoknak?  „Annyi mindent zúdítottak ránk, … a gimnáziumok már visszadobták.... A poroszos iskolában képzik a jövő elitjét, a színes cetlis-kosaras csoportocskákból kijövők a multik szalagjai mellé mennek, az igazi iskolákban képződik a krém, a mostani politikusok!
Egyetértek.

2012. március 5., hétfő


Ritkán szólok a pénz miatt, mondják a közalkalmazottak közül elegen. De van, hogy betelik a pohár. Már a két szociális levelező program is feldühített, a z újév előtti névre, címre érkező remek ajánlat a végtörlesztés ügyében, már komoly gyomorpanaszokat okozott. De most, március ötödikén kézhez kapott Erzsébet utalvány kiverte a biztosítékot. Az összeg is, naná. A terelés a „barátságos magyar” üzletek felé, a színes képekkel illusztrált díszboríték pláne. De amitől – egyébként rám nem jellemző módon ordítani kezdtem, az a mellékelt „Magyarország köszönjük” cetli.  Nem az én választásom, hogy megkurtították az amúgy is méltatlan bérhez kötődő méltatlan bérkiegészítést. Nem az én választásom, hogy belterjes haverok kifizetőhelyét alapították meg nemzeti Üdülési Szolgálat KFT. néven. Nem az én választásom, hogy a tranzakcióval milliárdos bevételhez jutó fantomaszok, csicsa borítékokra költsék el a pénzt. Nem az én választásom, hogy pályázaton – lutrira nyújtsanak üdülési támogatást azoknak a családoknak, állampolgároknak, akiket egyébként szisztematikusan foszt meg ez a kurzus a munkalehetőségtől, szociális támogatásoktól, lassan a betevő falattól. Nem az én választásom, hogy ápolónő, nyugdíjas vagy traktoros nem tud elmenni, s nyaralni a jövedelméből.  Ez azoknak a választása, akik gátlástalanul telepszenek rá, minden még az országban fellelhető értékteremtő vállalkozásra, munkavállalóra, munkaadóra.