Ez most dühös poszt

Amiről nem beszélünk, az nincs. Nálunk például sikeres pályázat. Mert ha nem szólunk az általunk igazgatott kollégáknak, akik 4 helyen vannak szétszórva a városban, hogy hohó, figyelj már, itt pottyant a lehetőség, hogy a suli diákjai kicsi segítséget kaphassanak a virtuális világban való tájékozódáshoz, meg kódoló táborba is eljuthatnak, meg lesz egy kicsivel több eszköz,  no ha ezt mind nem hirdetjük ki, ha csak három osztályhoz jut el a hír a nyolc érintett gyerekcsoportból, s a fogadóóra előtt gondosan eltávolítjuk az előtérből a plakátot is, mely a programra hív - ne zavarja össze a szülőket? - no akkor sokat tettünk azért, hogy lehetőleg ne sikerüljön. S a legszebb az egészben, hogy nem kell rosszat szólni, nem kell ellentenni. Csak nem tenni.
Kedves ismerősömtől kaptam vigasztalásul olvasnivalót. Tovább adom, mert zseniális:
7 dolog, amit a kishitűektől tanulhatunk

Ja, és bocs, azért is megcsináljuk.

Januárban pedagógus sztrájk?

Több, mint két éve írtam itt, hogy szerintem miért nem sztrájkolnak a tanárok. Most, hogy a bezengett változások következményei a nyakunkon, megint eltűnődtem, vajon most megmozdul-e végre a szakma.
A gyereke érdeke úgy tűnt el, mintha sohasem lett volna. A mindennapi testnevelés óra, infrastruktúra nélkül, fellendítette a nulladik, hetedik-ki tudja hányadik órák forgalmát - s mindez folyosón, lépcsőházban, teremben, de főleg papíron teljesítve. A sokféle hit az  erkölcstannal megfejelve meghonosította a lyukas órát az általános iskolások között is. Elfogytak az eszközigényes szakkörök, helyettük a terem-szék-tábla igénnyel letudható matek-magyar tehetséggondozás szaporodik. (A tehetség valamiért nem...) A tankönyvpiac egyenesedése visszahozta a legyen egyformán pocsék mindenkinek - de legalább nem kell fizetni érte - világát. Jellemző, hogy a tanfelügyelettől rettegő kollégák attól tartanak, hogy az ellenőrzés kiszúrja, hogy az OFI tankönyvei mellé ilyen-olyan kiegészítő tankönyveket, munkafüzeteket használnak órán. (Amit egyébként a szülőkkel vetet meg az iskola - ennyit az ingyenességről.) A porfólió bojkott hamvába holt, ki így, ki úgy, de megkötötte a maga kis alkuját, s bár alaposan a fejébe verték, a jó motiváció ismérveit, mégis a jutalom (bruttó 20-30.000 Ft) és büntetés (eltávolítanak a pályáról) csapdájába ragadt. Cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen testi-lelki gyötrelmeket él át az a tanítványa, aki számára értelmetlen tananyaghegyekkel birkózik nap, mint nap. A szaktanácsadói hálózat vadonatúj rendszere bürokratikus állatorvosi ló, melyből a szaktudást adókat gyomlálták ki szisztematikusan, hisz a 30+60 órában kiképzett új szaktanácsadót a szépnevű PFSZT (Pedagógus Szakmai Fejlődésének Terve) kitöltetésére alkalmazzák, s az egész folyamatban századrangú kérdés, hogy pedagógiai tudást osszon meg. Hogy a PÖCS azért bukott meg (egyenlőre) mert az OH nem győzte szakemberrel, nem pedig a pedagógusok ellenállásán, az már tragédia. A PÖCS-ről érdemes tudni, hogy az iskola tanulóinak véleményére természetesen nem kíváncsi. Tudjuk, hogy dinamikusan nő az alapítványi iskolák tanulóinak száma, azzal meg dicsekszik is a miniszterelnök, hogy az egyháziaké is. S nem ritkaság a gyermeke megfelelő iskoláztatása érdekében ország elhagyó család. A vetés kikelt és burjánzik.
Hogy januárban feláll-e a szakma? Tartok tőle, nem. Van, ki fél. S talán már van is miért, bár szerintem még mindig erősebb a saját magunk által font béklyó. Van, ki azt hiszi, felesleges, hisz úgysem küldhető a rend. Van ki azzal indokolja a távolmaradást, hogy hiteltelen a szervező. De ha mindig tisztalelkűekre várunk, megint nem indulunk sehova. Olyan is akad számos, ki hogy döntéseit maga felé indokolja elhiszi hogy jó az út. S vagyunk kik elmentek eddig is, szóltak, s szólni fognak ezután is, de iszonyat kevesen. Pedig működhetne, hisz ha csepp a tengerben, de van rá példa nem egy, hogy ahol egy teljes közösség fordul szembe az árral, (most éppen Győrben és Vácott) ott meghátrál a hatalom. Sosem késő. Legyen januárban sztrájk!

Hejőkeresztúr nyomán

 - Nagyon rossz ötlet, nem fog működni.
Ezt mondta Mérő László Pölöskei Gáborné, köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkárnak 2015. nyár elején a Információs Társadalom Parlamentjén szervezett vitában, mikor elhangzott, hogy az új tanévben a hivatal által kijelölt iskolákban elkezdik a Hejőkeresztúri Modell programját. Kötelezni az innovációra azt a szervezetet, amely maga cseppet sem ácsingózik érte - hamvába holt vállalkozás. Azóta volt Hejőkeresztúron ünnepélyes Nemzeti tanévnyitó és elindultak a pilotok is. Ez már önmagában is baj, de van itt más is. Erősen tájékozatlan újságírók édes-mázos - s sajnos hamis képet festettek a programról, az iskoláról. S a média munkásoknál tájékozottabb szakemberek néhány gyors kattintással felfedezhették, hogy bizony a Hejőkeresztúri iskola kompetencia eredményei nem jók.
Tudom, magam is megnézegettem már korábban, hisz a modell nagyon érdekesnek tűnt, 2012-ben jártam ott.
A KIP - szerintem legfontosabb üzenete - hogy csak tudatosan lehet olyan csoportmunkát szervezni, ahol a státuszproblémák kezelhetők, a falak bonthatók. Az együttműködés a 21. század egyik legfontosabb készsége, nagyon nem tudományos nyelven a munkaadók kívánság listáján a toplista előkelő helyezettje. Ezt pedig biztosan megtanulják a KIP diákjai. Igaz, ezt nem méri a kompetencia mérés. 
A logikai táblajátékok sokféle készséget fejlesztenek, nekem mégis azok a nevelési célok a legkedvesebbek, amelyek a nyertes-vesztes helyzetek konfliktusmentes megoldását erősítik. S ahogy benne a nevében - játék. A lehetséges legjobb motiváció. No, ezt sem vizsgálja a kompetencia mérés.
A Generációk Közötti Párbeszéd program, ahol a szülők aktív szerepet vállalhatnak az iskola életében - a közösségi iskolát támogatja. Ez sem mérhető a kompetencia méréssel.
Tényleg nem is értem, hogy az az államszervezet, amely szisztematikusan kizárta a szülőket az iskolai életből, megcsorbította jogaikat a gyermekük nevelése terén, hogy állhat egy ilyen modell mögé?
Azt gondolom a fenti készségek fejlesztése legalább annyira fontos, mint a mérésben megvizsgált területeké. S persze jó volna ha eközben a kompetencia mérésen szigorúan önálló teljesítményt értékelő készségek területén is jobban fejlődnének a diákok.
De ha a Hejőkeresztúri iskola a legjobbak (komp.mérés) között volna, még akkor sem szabadna egyetlen iskolára sem ráerőszakolni a modellt. Mert ha a programban dolgozó pedagógusok nem hisznek a modell sikerében, akkor nem is lesz az.

Jajongó kórus

• Délután két óra, s battyognak az étkező felé. Hat-hét évesek. Elsősök. Hat órájuk volt. 13.30-kor csengettek. S mert még nehezen megy a rend, s a sorakozó sokáig tart. S ebéd után, legkésőbb fél háromtól leckeírás. Lehetne 4 óra, aztán ebéd, játék és még két óra, de nincs. Mert rendnek kell lenni, Szeretünk panaszkodni. Legjobban panaszkodni. Törvénytervezetet olvasni, mi több értelmezni, rettenetes tervezet ellen tiltakozni, kiállni, aláírni, tüntetni már kevésbé. Tudtok róla? Aláírtátok már? Alkalmazkodunk, lemerülünk, kibekkelünk. Úgy kell nekünk. 
• De van itt egy sokkal súlyosabb gond, mint a pedagógusok sanyargatása. A gyerekeké. Mondok példát. Eszement ötlet a kötelező délután négyig bezárása a gyereknek megfelelő infrastruktúra, s tartalmas programok híján. Nem is történik meg persze, hisz az iskolák év elején formanyomtatványt osztanak a szülőknek, melyben kérhetik a felmentést - kérik is. Ugyanolyan eszement, mint a diákok felduzzasztott óraszáma. Amiről azért nem árt tudni, hogy nemzetközi összehasonlításban már korántsem olyan sok..persze ott - máshol a suli nem csak négy fal, mi bezár. Az énekóra máshol bár nem mindennapi, nem is a 6.-7.óra, hogy a napközisnek is meglegyen az óraszám, de ne kétszer járjon. Hány olyan iskola van ma az országban, ahol megteszik, hogy nem egyben nyomják le az órákat, hanem széthúzva, a kölöknek 5-10 perc szünet helyett 25-30-at biztosítva, hogy ehessen ember módjára? Ezt még nem tiltja a törvény. Lehet az a menza bármilyen egészségtudatos, ha 5 perc alatt kell legyűrni a két fogást. Az órák, a szünetek rendje legtöbbször pedagógusbarát. Csak menjen le gyorsan. Összedőlne a világ, ha nem 10, hanem húsz perc lenne két óra között? Ha már bamba nyájként bégetünk a 32 kötelező bent tartózkodásra, s jajongva panaszoljuk, nem, nem ott bent készülni órára, elmélyülni szakirodalomban nem lehet - tényleg nem - akkor talán beleférne egy emberibb csengetési rend.
• Szövegértési problémáink is vannak. Tele a virtuális tér sírással, rívással, hogy jön a tanfelügyelet (no nem, mintha én repesve várnám) és ezt meg azt így meg úgy követelik. Hát nem. Az útmutató, kedves kollégák javaslat. A tanmenet - ha a suli helyi tanterve nem írja felül, nem kötelező dokumentum. S ha helyileg kötelező, akkor sem biztos, hogy órákra s nem hetekre, vagy témakörökre tervezhető. Ahogy egyébként akár értelme is volna.

Azt mondják, akinek egyenes a gerince már elment, vagy elüldözték. Azt is, hogy ki marad, csak legitimálja a rendszert.
Szerintem meg:
Szólni, ajtót verni, kölköt menteni most is lehet. Meg tanítani, örömmel.

Mindennek megvan a maga rendje. Kémiát úgy kezdünk tanítani, hogy kicsit beszélünk a tárgyáról, történetéről, aztán rögzítjük a kísérletezés szabályait és nekifogunk. Esetleg előfordulhat, hogy a suliban már rég nincs szaktanterem, eszköz és anyag - de ezt fel sem merem tételezni. Némi gyanakvásra ad okot, hogy év elején normál nyolcadikos évfolyam kémia helyettesítésre beesve, mikor megkérdeztem a legutóbbi kísérlet mivoltáról az osztályt, felháborodottan közölték, hogy még soha, egyetlen órán sem volt kísérlet. Az óraszám-leadandó anyag-idő konzisztenciát most ne feszegessük. De mindezt kisujjából kirázza a kémia szakos tanár, s a minimum polihisztori készségekkel ellátott gyógypedagógus pláne. Vagy nem. S ha nem, marad a konyha-kémia - ami jó! De még jobb, ha net-kolléga segít, s két hét múlva kész kis vegytárral folytathatjuk az évet.

Műhely után - 4*3 óra, június 22-23-24-25

Jelentkeztek 51-en, ebből az eszközök és a befogadótér, illetve a program jellege miatt 30 főnél húztam határt, vagyis ennyi kollégának jeleztem jöhet bátran - ha van eszköze, mit magával hoz. A saját iskolám pedagógusait 6 laptoppal és 5 tablettel vártuk. A 4 napra külön-külön is lehetett jelentkezni, s a legtöbben a hétfői Redmenta és keddi LearningApps programra jeleztek. Számítottam rá, mégis bosszantó, hogy akadt néhány jelentkező, ki nem szólt hogy nem jön. Voltak Budapestről, Csányból, Gyömrőről, Aszódról, Hatvanból és persze Turáról. Mind a négy napot végigcsinálták kilencen, ugyanennyien három, heten 2 és öten 1 nap voltak velünk. Hétfőn voltunk a legtöbben, 27-en.
A műhely végén az értékelő űrlapot 22 kolléga töltötte ki. A műhely oldala.

S végül néhány érzés és javaslat a résztvevőktől:
Mi tetszett?
A redmenta és a learning apps alkalmazások nagyon jók!
Nagyon gyakorlatközpontú volt, szerintem tanárok számára ez a legfontosabb.
A feladatkészítő programok, mert érdekessé teszik a tananyagot, a gyerekek aktívan részt vehetnek az ismeretszerzésben, tartósabb maradhat a tudásuk.
Nekem az tetszett legjobban, amikor közösen együtt konkrét feladatokat készítettünk. így együtt vergődtünk át azokon a problémákon, amik egyedül elvehetik az ember kedvét az egésztől. :)
Alkalmazások, weboldalak ajánlása.
Minden nagyon használható volt, ez tetszett a legjobban, gyakorlat közeli volt.
Minden új volt, ezért mert majd az alkalmazásban dől el, hogy mi a legjobb.
Quizlet – ötletindító
Csatlakoztam az eTwinning közösséghez az idegen nyelvek iránti érdeklődésem miatt. Szeretnék egyéni segítséget nyújtani tanítványaimnak a nyelv gyakorlásában.
A Szókereső alkalmazás bemutatása tetszett a legjobban, azért, mert ez egy olyan alkalmazás, amely rendkívül sokoldalúan használható. Nyomtatható, egyszerű.
Szakjaimat illetően a 4. napon Tusorné Fekete Éva: Blended learning és a kifordított osztályterem c. része érdekelt a legjobban, ajánlott linkjei, alkalmazásai, szabadon felhasználható anyagai nagy segítséget jelentenek majd.

Mit javasolsz?

Mivel mindig az újabb ismereteket közvetítitek, így a jövőben is az ismereteimet szeretném bővíteni az új dolgokkal.

Évente tartsátok! :)

Talán pontosítani kellene előre a napi létszámot az eszközök arányában. A külső körülmények most speciálisak voltak, de remélhetőleg legközelebb már ezzel nem kell számolni. Egyébként tartalmilag gazdag, változatos programban volt részünk, amiért köszönet illeti a szervezőket! Azt gondolom, hiánypótló ez a mai közoktatásban!

Ne hagyd abba!!!! :-)

Nekem a három nap amelyen részt vettem rendkívül jó, értékes és változatos volt. Sőt túl változatos:) Rendkívül sok, számomra új lehetőségbe kaptam betekintést. Nekem néha kicsit gyors volt a tempó, de ez miattam volt, hiszen nem mozgok túl otthonosan a témában és eléggé fáradt is voltam így, közvetlenül az év végi hajrá után . Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon, és köszönöm mindazoknak, akik önzetlenül megosztották tudásukat velünk. 

Több gyakorlás.

A három óra kevésnek bizonyult, ezért legalább 4 órásra javaslom.

Több saját tapasztalatot hallottam volna még az alkalmazások használatáról, pl. a saját vagy iskolai tabletek órán való használatának rendjéről, wifire való csatlakozásának (jelszó stb. ) módjáról, bár a szünetben lehetőségem volt rákérdezni dolgokra. Tudom az idő rövidsége nem elmélyülést jelent, csak bemutatókat :)

Több konkrét, gyakorlati tanulás, kevesebb elméleti dolog.

Talán a tanév előtt, amikor már kipihentebbek vagyunk, könnyebb lenne követni az új alkalmazásokat.