2011. október 30., vasárnap

Kusshadj polgár

Azt gondolhatjuk, mindegy a koncepció, mindegy a frázis, hisz itt és most az én osztályom, az én szekrényem, az én igényem, vagy igénytelenségem. S ha van idő és szellem, van mit közvetíteni. De mi a legfontosabb, mit ezzel átadunk? A mindegy a törvény, mindegy, mit kér vagy ír elő a norma, én majd megteszem, ha akarom, vagy nem teszem, mert szabály csak oly rossz, mit kicselezni érdem. Ha hallgatok, erősítem azt – ne szólj, hisz minek tennéd. S nevelek arra, kusshadj állampolgár, keresd a kiskaput, s éld túl, halkan, ügyeskedve. Pénz, mit nem adnak, terel elfele, mindig csak el a lényegtől, attól, hogy felkészülten taníthasd azt, mi fontos, mi akar kérdezni, s választ választani, gondolkodni gyereket, s felnövekvő polgárt. Ha nincs iskolapolgár, nem lesz állampolgár sem.
S ha mi, kik állunk osztályok előtt, mutatjuk példát – mi szól elhajlásról, lemerülésről, csukott ajtók mögött bátran kimondott igazságról, ezt és leginkább ezt a meghajlást okítjuk.
VANNAK, AKIK NEM HAJOLNAK MEG : 77 ISKOLA ÉS TÖBB EZER ÁLLAMPOLGÁR, KI CSATLAKOZOTT AZ ELŐZŐ BEJEGYZÉSBEN MEGJELENÍTETT TILTAKOZÁSHOZ!

2011. október 23., vasárnap

Figyelem!

TILTAKOZUNK A KÖZNEVELÉSI TÖRVÉNYTERVEZET VISSZÁSSÁGAI ELLEN

HAMISAN
állítja a törvénytervezet, hogy növeli az intézmények és a pedagógusok szakmai önállóságát,
→ hiszen központilag előírt értékeken és (tananyag)tartalmakon alapuló közoktatást vezet be,
→ hiszen a jelenlegi értéksokszínűséget félrevezetően értéksemlegességnek nevezi, ennek felszámolására törekszik, ugyanakkor egyetlen értéket sem nevez meg,
→ hiszen a NAT-ban megjelölt fejlesztési kompetenciákhoz kötelezően megtanítandó tartalmakat rendel,
→ hiszen a helyi tanterv a központi kerettantervtől (az eddigi 30% helyett) legfeljebb
10 %-ban térhet el, és ezzel számos iskolában lehetetlenné válik az eddigi pedagógiai kínálat továbbvitele,
→ hiszen még az engedélyezett tankönyvek számát is minimalizálja,
→ hiszen az erős központosítás bürokratikussá teszi az iskola belső szervezetét, és az igazgató munkáját szinte kizárólag a végrehajtásra korlátozza,
→ és mindezt egyáltalán nem kompenzálják a tantestülethez kerülő döntési jogosítványok.

HAMISAN
állítja a törvénytervezet, hogy az iskolarendszer eredményessége javulni fog, és húzóerővé válik a tudás,
→ hiszen leszállítja a tankötelezettség korhatárát,
→ hiszen az érettségit nyújtó középfokú iskolákban való továbbtanulást keretszámokkal korlátozza,
→ hiszen az iskolák működését és a pedagógusok munkáját meghatározó döntések meghozatalának jogát elveszi a helyi körülményeket ismerő közösségektől,
→ hiszen a centralizációval rendkívül megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi az alkotó szellemű helyi pedagógiai műhelyek működését ( uniformizált helyi tantervek ),
→ hiszen a központosított minősítő eljárás a fenntartói akarat és értékrend érvényesítésének (büntető) eszközévé válhat,
→ hiszen a drasztikus óraszám-növekedésnek a tömeges elbocsátás mellett egyenes következménye a természetes önvédelemből történő teljesítmény-visszatartás, a minőségromlás, az egészségi és mentális állapot romlása, a törvényszerűen kialakuló közöny a tanulók és a tanítás iránt.
AZ IGAZSÁG
tehát az, hogy ez a törvénytervezet nem elégséges szakmai és érdekvédelmi egyeztetés eredménye. A pedagógusokat nem alkotó embernek, hanem végrehajtó közszolgának tekinti. Közszolgálatot akarunk végezni, de nem szolgaként, hanem autonóm értelmiségiként!

KÖVETELJÜK, HOGY ALAKULJON NEMZETI OKTATÁSI KEREKASZTAL, AMELY ALAPOSAN ÁTTEKINTI A NEMZET ELŐTT ÁLLÓ NEVELÉSI ÉS OKTATÁSI FELADATOKAT, AZOKBAN MEGEGYEZIK, ÍGY KONSZENZUSOS DÖNTÉSEKKEL ELINDULHATUNK A HOSSZÚ TÁVÚ OKTATÁSI REFORM ÚTJÁN!

Célunk, hogy ennek a törvénytervezetnek a november 4-re tervezett elfogadását halasszák el.

Kérjük, amennyiben egyetért, aláírásával jelezze!

Email: gimnazium@illyes-bors.sulinet.hu

2011. szeptember 30., péntek

2011. június 20., hétfő

Melyik az a vénasszony?

Nyugdíjas kollégáinkat búcsúztattuk, szívszorongató háttér, hogy már évek óta egymást lessük, ki megy végre, hogy ne kelljen annak, kinek már nem jut gyerek...S az ünnep után új lendületet véve jelentette be vezetőnk, most köszöntsük azt ki 25 éve a pályán. -Ki az a vénség? néztem körül. Én vagyok. Aki alig 18 évesen, egy semmire jó gimnáziumi érettségiről jövet, vonatra szállva táboroztat, pecsenyévé ég a tavon, mert a kedvezmény csak harmadik óra után jár, hát 4 órát  vízibiciklizik a kölkökkel. Én vagyok a taknyos orrú, ki napközis nyári táborban kulizik a gödöllői Blaha hegyoldalán, s akit már akkor biztos ösztönnel találnak meg a balhés, fura, másfajta gyerekek. Meg az is én, ki pofátlan bátorsággal jelenik meg a biológia felvételin, mert a 25 témából csak kettőt tud, s belehúz. Meg az is, aki kenguruban gyerekkel jár be a főiskolára, s a második gyereket várva fejlődési rendellenességekből szigorlatozik. A döbbent tanerő, ki értelmi fogyatékosokra készül, s cigány gyerekeket talál. A felelőtlen ifjonc ki többnapos kirándulásra vonszol nyolc korosztálynyi kilenc korképpel leírt gyerekcsoportot egy jólelkű, ámde villamosipari technikus társsal az oldalán. (hazahoztuk őket épségben...) A kekec, akinek mindig olyan ötletei vannak, aminek a következménye a tuti túlmunka a kollégáknak. A legendás türelmű, az utolsó utáni lehetőséget felkínáló tanár, ha gyerekről van szó, de asztalborogató ideggörcs, ha felnőttekkel kell vitázni. Kedves tőled, mondta legutóbb egy kollégám, mikor javasoltam, ismerjük el, mit gyerekekért tett - nem, nem voltam, nem vagyok kedves. Nem tudok ma sem, csak úgy, mert jó, szépeket mondani. Ha hiszem jó, amit csinál, mondom, de mondom azt is, mit rossznak találok. S azon túl, hogy nincs is mindig igazam, még faragatlan is vagyok nemegyszer. Valóban, velem nem lehet tortát enni, hátradőlve, csak úgy örülni annak, mi megvan, mi jó, mert mindig rohanok a következő légvár felé. Lépek a tömegben a tüntetésen, s közben azon morgok, miért csak most vonulunk. A sikeresen lezajlott, s tán valóban értékes pályázat lezárásakor, arról beszélek, miért kell most azonnal belevágnunk valami újabba. Ha arról kell szólni, mit ér, hogyan készült az e-learning anyag, a hibákat sorolom. Mindig van egy utolsó, halk morgás, mitől megkeseredik az ünnep. Nem vagyok rá büszke.
Most persze kiélhetem ezt a perverz késztetést, hisz másról sem szól a közbeszéd, csak arról meghal, elpusztul, leépül a közoktatás. De könyörgöm, ha azt mondjuk ez itt a mélypont, a teljes összeroskadás, akkor nem teszünk mást, mint a rossz politika, mi leír egy vagy több nemzedéket. Nem azért megyek be minden reggel újra, hogy túléljem ezt a napot, hanem mert hiszem, tudom, hogy bármennyire is torz a keret, benne érték igenis teremthető. Sírni otthon, a párna alatt, szólni ott, hol lehet. Nem sokkal lettem bölcsebb negyedszázad alatt.