Reklám

Egy szigorú, ámde értő kritika Takács Gézától,  a Gyüttment mesél válogatásáról. Iskolakultúra 2011/december/126.oldaltól

No, ez nem az IKT világa, bár akadnak benne ilyen témájú morfondírozások is. Nem is lehetne másként, hiszen a történetek többsége az elmúlt évekből való.

"Akár kacarászhatnánk is azon, hogy a mindennapokban a gödör aljára rugdosott tanító, tanár, oktató az, akiktől kicsiny társadalmunk a szépséges jövő kiművelt kútfőit várja. Valamint azt, hogy főnixmadárként újjászülessen nap, mint nap, saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból, esténként tükörbe nézve bírálja felül a képzésen tanult módszertant, évente újítsa meg intézménye pedagógiai programját, vezessen mindenre kiterjedő dokumentációt minden munkája minden pillanatáról - tegye ezt posztmodern társadalmi szereplőként elektronikusan. Ha ideje engedi, javítsa és javítassa ki a munkáját aktívan támogató minisztérium segédanyagait - amelyektől egy jobb képességű kamasz röhögőgörcsöt kap. Mindezzel együtt igen, van mit sepregetnünk a saját házunk táján."

Konferencia után

Kedves Kollégám fogalmazta meg, micsoda képtelen megoldás, a plenáris előadásokat felveszik, a délutáni párhuzamos szekciókat meg nem, hova menjünk, hogy ne maradjunk ki? Pedig egyszerű belülről gondolkodunk, mert Nekünk, akik ott ülünk a Kazy aulájában fontos, s kinek jut eszébe az, ki kintről néz..Tényleg kinek? Ami olyan öröm is volt februárban a Digitális nemzedék konferenciáján  de jó is ismerős arcokat látni, mostanra kicsit megszomorodott, de hol vannak az újak? Remélhetőleg ők most épp a konferencia tanulmányköteteit lapozzák, vagy a videókat nézik... A délelőtt felemásra sikerült. Perjés István nyitója szép albumot rajzolt a kar élménydús hetéről... Komenczi Bertalan előadása alighanem csak az elméleteket ínyenc módon összehasonlító oktatáskutatóknak szólt. Ollé János az ITSE 2000 és 2008 évi kívánt pedagógus kompetencialistát hasonlította össze - a 2000 listában szerepelt " A tanárok tervezzenek technológia által támogatott hatékony tanulási környezeteket és legyenek képesek ezek menedzselésére" gyöngyszem...még élénken emlékszem, amikor Az E-learning-pedagógia forradalmát vívtuk a suliban. 2005-2006-ban Phare támogatással. 10 pedagógus 9 témakörben elektronikus tananyagot fejleszt, miközben ECDL, majd oktatásinformatikus és multimédia fejlesztő vizsgára készül és nem mellékesen az intézmény nem nyer a pályázat eszközbeszerzésén! Hogy mégis sikerült értékes - bár mára már kicsit dohos illatú anyagokat létrehozni - Itt erről bővebben - az Hartyányi Marika és csapata érdeme. Az meg már délután   Erdei Gyulát hallgatva jutott eszembe, hogy hol tartana az iskolánkban az IKT, ha az elmúlt 10 évben olyan vezető állt volna a suli élén, mint ő. Hogy milyen a digitális pedagógus - vagy digitális polgár, azt délután Koren Balázs bemutatkozója fordította le valóságra. A Facebook és az oktatás kapcsolatáról, s különösen a a jelenidejűség meneteléséről Knausz Imre gondolatait hallhattuk - számomra ez adott leginkább töprengeni valót. A negyedik előadást (Racskó Péter: A pedagógusok valós elvárásai) sajnos elsodorta az idő, pedig kíváncsi lennék a kutatás részletesebb adataira is, de kaptunk ígéretet a prezentáció megosztására. A kerekasztal minden igyekezet ellenére szögletes maradt, de a hozzászólók gondolataiba bepillanthattunk. A pályázatok közül, kiemelkedett Gergelyi Katalin, Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium és Kollégium, Vác - A kortárs irodalommal való ismerkedés című bemutatója - leginkább azért, mert egy működő, jól működő folyamatba engedett bepillantást.

Délután - sajnos osztódásra képtelenül csak egy szekcióhoz tudtam beülni : Pedagógusok a weben – Szabadidős tevékenység vagy szakmai feladat? Főző Attila László az elmúlt évek sajátos nem fejlődéséről számolt be, ami az e-etikett betartását jellemzi, de szó esett a levelezőlisták elszürküléséről és a helyette nyitott F.csoportok mozdulatlanságáról is. Megoldásra nem jutottunk, de talán az új sulinet meghozza a várt áttörést. 

S ha mégsem, akkor a PIL akadémiások - akik közül örvendetesen sokakkal találkoztam a konferencián.

IKT projekt - igaz történet a bátorságról

Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Kollégám Szülőhelyünk bölcsője címmel adott feladatot az osztályának. Városunk négy emlékhelye, hol 48-as hőseinkre, a világháborúk áldozataira emlékeztet szobor, tábla. Melyek mellett nap , mint nap eljárunk, s melyekről nem is tudjuk miért - kiért áll. Mutassátok meg a többieknek. Hogy hogyan, az a Te - a Ti dolgotok.Tán nem meglepő, mind a négy csapat a videós megjelenítés (Movie Maker) mellett döntött. A diákok segítséget kérhettek, s voltak részhatáridők is. Honismeret, hazaszeretet - testközelből. Voltak, kik verset szavaltak a szobor előtt. Más csapat interjút készített. Megint mások egész kis előadást rögtönöztek az emlékmű mellett. Bevonódtak szülők -és testvérek, nagymamák és barátok. Ja és, az ezerszer kiátkozott mobiltelefonok! Még két mondat a bátorságról: 1.kollégám, ki a projektet kitalálta, menedzselte, értékké formálta - nincs otthon a digitális eszközök világában. De volt mersze a diákjaiban megbízni, felvállalni, hogy segítségre van szüksége akár munkák megnézésében is. 2. ami bizony nálunk eleddig nem volt szokásban, a tanórát, min az elkészült filmeket bemutatták a csapatok, videó kamerával rögzítették, s délutáni műhelyen megnézhette mind, ki tanerő minálunk.
Ha minden ki hozzájárulását megszerezzük, feltehetem az iskolahonlapra is.
Más, ha elmegyek mellette, mondták a nyolcadikosok,mert már tudom kikért van. Valahogy így kellene hazaszeretet tanítani - és megélni is. Ha kódolnánk, tudásépítés, együttműködés, IKT használat, önszabályozás - mindenképp kiváló. Mondtam már? Ez is a Hevesy!

Ahová nem ér el a web2

Tanfolyamokon, továbbképzéseken, egyetemeken indított kényszerblogok. amelyek alig egy hónappal élik túl a számonkérés végét. Táblacsodák, melyekre csipkés terítőt is horgolhatna a tanítónéni, hisz nem kell soha. Vastag dossziéba gyűjtött tanúsítványok, melyek fennen hirdetik, az iskola pedagógusainak 10-30-50 százaléka otthon van a digitális világban.Jó is hogy vannak, mert máskülönben honnan tudná a szemlélő idegen, szülő vagy diák, kik nem lelik e felhalmozott tudás nyomát.Kikapcsolásra ítélt okos telefonok a diákok ölében, s hét határra szóló cirkusz, ha délelőtt összetalálkozik a Facebook-on lyukas óráját a tanári szobában számítógép előtt töltő tanerő, s diákja, kinek épp magyar, angol vagy akármilyen - de valószínűleg őt kevésbé lebilincselő órája van.Iskolahonlap, melynek látogatói kíváncsi idegenek, s nem azok, kiknek , kikről szól.Projekt, mely hosszú és tán jó is lehetne, de nem ér el, hisz, ahogy e-híreket, faliújságra tűzött felhívásokat sem olvas, s ad tovább diákjainak a pedagógus. Ki kíváncsi, az olvasó, s író, legyen bár krétája és könyve, vagy billentyűzete és monitorja.
S ki nem, annál csillámló szívecske villog,negédes kutyusok, bulvárlapok, s észaszaló sorozatok mentén éli mindennapjait. S mert mégiscsak művelt főnek gondolja magát, érzi azt is, sekély ez. S jó pedagógus, hát nem kényszeríti, tolja, hívja diákját a virtuális térbe - mert azt hiszi - értéktelen. Kör bezárva.

Nyomul a középszer

Csak ne tégy semmit, abból baj nem lehet. Ne olvass, ne írj, ne szólj. Ne pályázz,ne dolgozz egy percet sem bizonytalanért. Mert mi van ha nem nyerünk, s pláne, ha igen! Nem tenni, mindig kényelmesebb. Ne kódorogj más iskolába, hisz az esetleg a napi rutin felülvizsgálatát hozná. Még megfertőződnél holmi munkás gyakorlattal. Ne vállalj fel tanévi 5, mi több hat óravázlat írást, hisz régen voltál főiskolás, egyetemista, mit képzelnek ezek? Ha projekt, hát csinálja az a ... aki kitalálta! "Na haggyá má békibe!" Sok jó patópál ássa lefelé magát. Hajrá nemzetünk virágai, miénk a jövő, magunknak rohasztjuk.