Két nagyon fontos projekt

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)
 1. A tanulási képesség nagyon nehezen mérhető. S nemegyszer megesik, hogy ugyanarról a kölökről két szakember egészen másként vélekedik. Itt debil, ott ép intellektus. Ha gyógypedagógusként praktizál az ember lánya, előfordul, hogy másként látja tanítványát, mint mérő szakember. Telepíttettem (kezdeményeztem) már szegregált SNI csoportból gyereket, s volt hogy  jó, volt hogy rossz lett a történet vége. Mert nem könnyű a kölök dolga, hisz egy biztonságot nyújtó kisközösségből, hol ő volt a legszuperebb, egy más, nagy, s nem is mindig toleráns közegben kell megállni a helyét. Most megint ilyen utcába fordultam. Három éve tanítom a fiút, és már első végén, azt hittem, tévedés, hogy itt van Nálam. De nem, a szakértői kontroll szerint nagyon is. Most megint nekifutottam, s az iskolapszichológus szerint bizony ép (96 IQ) a lelkem. Így hát kértünk új vizsgálatot. Kérdezték tőlem ma, biztos vagyok? Biztos abban, hogy jót teszek ezzel? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy - és innentől IKT a téma - hogy gyerek elsőrangúan használja számítógépét, s az elmúlt évben sokat gyakoroltuk az otthoni - csak tanulási utat megmutató, de nem kényszerítő ismeretépítést. Így most a nyáron, míg vizsgálatra várunk, nap, mint nap jelzi , mit és hogyan gyakorolt, oldott meg és keresett elő. S ha mást nem is, annyit biztosan elsajátított, hogy bármelyik csoportban is ül szeptembertől, ha tudni akar, van út, min önállóan is járhat...
  2. Végéhez közeledik a PIL Akadémia, s addig dicsekedtem iskolámban, a sok jó tapasztalattal, míg győzött a kíváncsiság. Hétfőtől csütörtökig, kicsit több, mint a fél tantestület nevezett be, az IKT műhelyre.Tesszük ezt úgy, hogy nem sok reményünk van eszközbeszerzésre, hogy nem tudjuk hol tanul szeptembertől egy komplett évfolyam, hogy bizony valósággá is válhat az Akadémia első napján feldobott kérdés - mit tesztek, ha nem lesz épület, melyben taníthattok..s nem kivételes a csapat, hisz ma hallottam a webináron, hogy a többiek is sorra mutatják - látod így is lehet - s értő a közönség.
Bárcsak tudná az oktatáspolitika, hogy éppen ezt a kíváncsiságot öli meg, a mindent szabványosítók arroganciája.

Nézőpont

Szorulnak a polgármesterek, joggal dühöng szülő, diák és pedagógus a nagy kimenekítési meneten. Adjuk, vigyed, nesze. Honnan is, mi elől is? Kormányzó erő választotta településvezető, kormányzó erő által megerősített intézményét mentik – saját maguk elől. Mindenkinek egyenlő esélyt adni kívánó kormány – mely az egyenlőséget – majd az új NAT alapján biztosítja.  A2-re  emelt nyelvi szint, az idegen nyelvi órák csökkentése mellett. . Jó is lesz az… ugyanakkor, ugyanúgy ugyanabból a könyvből – hol aládúcolt, rogyni kész tető alatt, hol huszonegyedik századi zöldépületben. Hol szakkör, napközi és tanműhely híján, hol ezer közösségi térben lubickolva. Hol udvarra telepített konténer vécével, hol elegendő zuhanyzóval és orvosi szobával. Hol tanuszodával, hol alagsori penészvirággal díszített raktárban. S az a bizalom, mi ezektől az átadásokból süt…mert talán mégse őrült meg mind, ki városvezető, hogy puszta kény miatt adná ily –oly gyülekezetnek iskoláját. Mintha valami különös okból, nem hinnének abban, hogy a jó állam, majd jól gondoskodik. Talán ők tudják, mit oktatáspolitika jól letagad, hogy fenntartás igencsak gyönge lábakon áll. Talán mégsem a patás ördög, ki egyházi befogadásért kilincsel. Vesztes csata, vesztes hadvezérei – hisz tudjuk háborúban állunk második éve már – nem lehetnek jó hősök sehogy sem. Kapkodnak, sértenek, rossz döntéseket hoznak, rossz időben. Mind haragszunk, mind kiabálunk. Először velük, mert ők vannak legközelebb. S nem csak a két világégés közi rút eszme támad újra. Nem is oly rég – mi voltunk azok, akikből túl sok gyerek használta volna az iskolát. A sokak, kiket átvezetett a rendszer a rendszeren, nem építve többet, hanem végletekig bezsúfolta a vanba, s remélte, majd csak kimennek. Most nincsenek sokan, de lesznek még kevesebben – hát addig csak kihúzzuk. szétforgácsolva, vagy összezsúfolva, még két dúccal, míg majd nem lesznek….nem lesznek. S fenntartás is megoldódik, mint pedagógus bér…

Reklám

Egy szigorú, ámde értő kritika Takács Gézától,  a Gyüttment mesél válogatásáról. Iskolakultúra 2011/december/126.oldaltól

No, ez nem az IKT világa, bár akadnak benne ilyen témájú morfondírozások is. Nem is lehetne másként, hiszen a történetek többsége az elmúlt évekből való.

"Akár kacarászhatnánk is azon, hogy a mindennapokban a gödör aljára rugdosott tanító, tanár, oktató az, akiktől kicsiny társadalmunk a szépséges jövő kiművelt kútfőit várja. Valamint azt, hogy főnixmadárként újjászülessen nap, mint nap, saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból, esténként tükörbe nézve bírálja felül a képzésen tanult módszertant, évente újítsa meg intézménye pedagógiai programját, vezessen mindenre kiterjedő dokumentációt minden munkája minden pillanatáról - tegye ezt posztmodern társadalmi szereplőként elektronikusan. Ha ideje engedi, javítsa és javítassa ki a munkáját aktívan támogató minisztérium segédanyagait - amelyektől egy jobb képességű kamasz röhögőgörcsöt kap. Mindezzel együtt igen, van mit sepregetnünk a saját házunk táján."

Konferencia után

Kedves Kollégám fogalmazta meg, micsoda képtelen megoldás, a plenáris előadásokat felveszik, a délutáni párhuzamos szekciókat meg nem, hova menjünk, hogy ne maradjunk ki? Pedig egyszerű belülről gondolkodunk, mert Nekünk, akik ott ülünk a Kazy aulájában fontos, s kinek jut eszébe az, ki kintről néz..Tényleg kinek? Ami olyan öröm is volt februárban a Digitális nemzedék konferenciáján  de jó is ismerős arcokat látni, mostanra kicsit megszomorodott, de hol vannak az újak? Remélhetőleg ők most épp a konferencia tanulmányköteteit lapozzák, vagy a videókat nézik... A délelőtt felemásra sikerült. Perjés István nyitója szép albumot rajzolt a kar élménydús hetéről... Komenczi Bertalan előadása alighanem csak az elméleteket ínyenc módon összehasonlító oktatáskutatóknak szólt. Ollé János az ITSE 2000 és 2008 évi kívánt pedagógus kompetencialistát hasonlította össze - a 2000 listában szerepelt " A tanárok tervezzenek technológia által támogatott hatékony tanulási környezeteket és legyenek képesek ezek menedzselésére" gyöngyszem...még élénken emlékszem, amikor Az E-learning-pedagógia forradalmát vívtuk a suliban. 2005-2006-ban Phare támogatással. 10 pedagógus 9 témakörben elektronikus tananyagot fejleszt, miközben ECDL, majd oktatásinformatikus és multimédia fejlesztő vizsgára készül és nem mellékesen az intézmény nem nyer a pályázat eszközbeszerzésén! Hogy mégis sikerült értékes - bár mára már kicsit dohos illatú anyagokat létrehozni - Itt erről bővebben - az Hartyányi Marika és csapata érdeme. Az meg már délután   Erdei Gyulát hallgatva jutott eszembe, hogy hol tartana az iskolánkban az IKT, ha az elmúlt 10 évben olyan vezető állt volna a suli élén, mint ő. Hogy milyen a digitális pedagógus - vagy digitális polgár, azt délután Koren Balázs bemutatkozója fordította le valóságra. A Facebook és az oktatás kapcsolatáról, s különösen a a jelenidejűség meneteléséről Knausz Imre gondolatait hallhattuk - számomra ez adott leginkább töprengeni valót. A negyedik előadást (Racskó Péter: A pedagógusok valós elvárásai) sajnos elsodorta az idő, pedig kíváncsi lennék a kutatás részletesebb adataira is, de kaptunk ígéretet a prezentáció megosztására. A kerekasztal minden igyekezet ellenére szögletes maradt, de a hozzászólók gondolataiba bepillanthattunk. A pályázatok közül, kiemelkedett Gergelyi Katalin, Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium és Kollégium, Vác - A kortárs irodalommal való ismerkedés című bemutatója - leginkább azért, mert egy működő, jól működő folyamatba engedett bepillantást.

Délután - sajnos osztódásra képtelenül csak egy szekcióhoz tudtam beülni : Pedagógusok a weben – Szabadidős tevékenység vagy szakmai feladat? Főző Attila László az elmúlt évek sajátos nem fejlődéséről számolt be, ami az e-etikett betartását jellemzi, de szó esett a levelezőlisták elszürküléséről és a helyette nyitott F.csoportok mozdulatlanságáról is. Megoldásra nem jutottunk, de talán az új sulinet meghozza a várt áttörést. 

S ha mégsem, akkor a PIL akadémiások - akik közül örvendetesen sokakkal találkoztam a konferencián.

IKT projekt - igaz történet a bátorságról

Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Kollégám Szülőhelyünk bölcsője címmel adott feladatot az osztályának. Városunk négy emlékhelye, hol 48-as hőseinkre, a világháborúk áldozataira emlékeztet szobor, tábla. Melyek mellett nap , mint nap eljárunk, s melyekről nem is tudjuk miért - kiért áll. Mutassátok meg a többieknek. Hogy hogyan, az a Te - a Ti dolgotok.Tán nem meglepő, mind a négy csapat a videós megjelenítés (Movie Maker) mellett döntött. A diákok segítséget kérhettek, s voltak részhatáridők is. Honismeret, hazaszeretet - testközelből. Voltak, kik verset szavaltak a szobor előtt. Más csapat interjút készített. Megint mások egész kis előadást rögtönöztek az emlékmű mellett. Bevonódtak szülők -és testvérek, nagymamák és barátok. Ja és, az ezerszer kiátkozott mobiltelefonok! Még két mondat a bátorságról: 1.kollégám, ki a projektet kitalálta, menedzselte, értékké formálta - nincs otthon a digitális eszközök világában. De volt mersze a diákjaiban megbízni, felvállalni, hogy segítségre van szüksége akár munkák megnézésében is. 2. ami bizony nálunk eleddig nem volt szokásban, a tanórát, min az elkészült filmeket bemutatták a csapatok, videó kamerával rögzítették, s délutáni műhelyen megnézhette mind, ki tanerő minálunk.
Ha minden ki hozzájárulását megszerezzük, feltehetem az iskolahonlapra is.
Más, ha elmegyek mellette, mondták a nyolcadikosok,mert már tudom kikért van. Valahogy így kellene hazaszeretet tanítani - és megélni is. Ha kódolnánk, tudásépítés, együttműködés, IKT használat, önszabályozás - mindenképp kiváló. Mondtam már? Ez is a Hevesy!