Segítséget kérnek!

Igazgyöngy Alapítvány és 
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
Berettyóújfalu

Teachmeet a PIL akadémia zárónapján

Akadémia után, félidőben

Szombaton véget ért a PIL Akadémia, de igazándiból most kezdődik. Csupa jó történt, mégis most vagyok az elején. Mert a Tanárblog akadémiája nem arról szólt, hogy tanulj meg néhány ügyes alkalmazást, és használd egészséggel, hanem arról hogy érezd meg a lehetőséget, élj vele és add tovább! Mögöttem sokszor, sokszor 30 óra tanulás, számtalan sikeres és sikertelen próbálkozás - meg egy bejáratott virtuális osztályterem, ami bizony nyáron se csukja be az ajtaját. Egy fantasztikus kölök, akinek már hivatalos papírja van róla, hogy tanítható normál tagozaton, s aki most a nyáron többet kell dolgozzon, mint más gyerek, hisz a tantárgyi követelményekről bizony számot kell még adnia augusztus végén. Azt gondolom, talán nem sikerült volna, ha nem tanulunk együtt délutánonként, hétvégeken a hálón is. S most a nyár is könnyebb így, hogy csak a problémákat kell megbeszélnünk hetente egyszer összeülve, mert mi napi cenzus, azt vidáman letudjuk a neten. S mögöttem a suli IKT Műhelye, ami több lett, mint remélni mertem. Egyszer mert, ostoba módon azt gondoltam, hogy ez oly területe a pedagógiának, ami csak nagyon keveseket érdekel. Hát nálunk egészen biztosan nem így van, sokan voltunk, a tantestület fele. Attól is tartottam, sokszor belefutok technikai problémákba, és olyan kérdésekbe, amire nem tudok majd válaszolni. Ez így is lett. Csak éppen nem rontotta el a tevékenykedők kedvét, nem fullasztotta kudarcba a délelőttöket. Kivártuk, kisakkoztuk, megoldottuk együtt. Remek érzés volt. S nincs vége, augusztusban egy kis frissítés, s szeptembertől kéthetente műhelysáv - s azt hiszem lesz mit megosztanunk. S remek érzés esténként barangolni a már most elinduló osztályoldalakon, számlálni, hogy napról napra, hány új gyerek jelentkezik be és keres, olvas, kutat, gyűjt. Mint ahogy gyűjtögetek én is, mert a szünet jótékony - meg a mocsok hőség utálatos hatására, végre van idő bepillantás helyett elmerülni a tengernyi óravázlatban, a régi és új blogolók bejegyzéseiben, és így tovább.

Két nagyon fontos projekt

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)
 1. A tanulási képesség nagyon nehezen mérhető. S nemegyszer megesik, hogy ugyanarról a kölökről két szakember egészen másként vélekedik. Itt debil, ott ép intellektus. Ha gyógypedagógusként praktizál az ember lánya, előfordul, hogy másként látja tanítványát, mint mérő szakember. Telepíttettem (kezdeményeztem) már szegregált SNI csoportból gyereket, s volt hogy  jó, volt hogy rossz lett a történet vége. Mert nem könnyű a kölök dolga, hisz egy biztonságot nyújtó kisközösségből, hol ő volt a legszuperebb, egy más, nagy, s nem is mindig toleráns közegben kell megállni a helyét. Most megint ilyen utcába fordultam. Három éve tanítom a fiút, és már első végén, azt hittem, tévedés, hogy itt van Nálam. De nem, a szakértői kontroll szerint nagyon is. Most megint nekifutottam, s az iskolapszichológus szerint bizony ép (96 IQ) a lelkem. Így hát kértünk új vizsgálatot. Kérdezték tőlem ma, biztos vagyok? Biztos abban, hogy jót teszek ezzel? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy - és innentől IKT a téma - hogy gyerek elsőrangúan használja számítógépét, s az elmúlt évben sokat gyakoroltuk az otthoni - csak tanulási utat megmutató, de nem kényszerítő ismeretépítést. Így most a nyáron, míg vizsgálatra várunk, nap, mint nap jelzi , mit és hogyan gyakorolt, oldott meg és keresett elő. S ha mást nem is, annyit biztosan elsajátított, hogy bármelyik csoportban is ül szeptembertől, ha tudni akar, van út, min önállóan is járhat...
  2. Végéhez közeledik a PIL Akadémia, s addig dicsekedtem iskolámban, a sok jó tapasztalattal, míg győzött a kíváncsiság. Hétfőtől csütörtökig, kicsit több, mint a fél tantestület nevezett be, az IKT műhelyre.Tesszük ezt úgy, hogy nem sok reményünk van eszközbeszerzésre, hogy nem tudjuk hol tanul szeptembertől egy komplett évfolyam, hogy bizony valósággá is válhat az Akadémia első napján feldobott kérdés - mit tesztek, ha nem lesz épület, melyben taníthattok..s nem kivételes a csapat, hisz ma hallottam a webináron, hogy a többiek is sorra mutatják - látod így is lehet - s értő a közönség.
Bárcsak tudná az oktatáspolitika, hogy éppen ezt a kíváncsiságot öli meg, a mindent szabványosítók arroganciája.

Nézőpont

Szorulnak a polgármesterek, joggal dühöng szülő, diák és pedagógus a nagy kimenekítési meneten. Adjuk, vigyed, nesze. Honnan is, mi elől is? Kormányzó erő választotta településvezető, kormányzó erő által megerősített intézményét mentik – saját maguk elől. Mindenkinek egyenlő esélyt adni kívánó kormány – mely az egyenlőséget – majd az új NAT alapján biztosítja.  A2-re  emelt nyelvi szint, az idegen nyelvi órák csökkentése mellett. . Jó is lesz az… ugyanakkor, ugyanúgy ugyanabból a könyvből – hol aládúcolt, rogyni kész tető alatt, hol huszonegyedik századi zöldépületben. Hol szakkör, napközi és tanműhely híján, hol ezer közösségi térben lubickolva. Hol udvarra telepített konténer vécével, hol elegendő zuhanyzóval és orvosi szobával. Hol tanuszodával, hol alagsori penészvirággal díszített raktárban. S az a bizalom, mi ezektől az átadásokból süt…mert talán mégse őrült meg mind, ki városvezető, hogy puszta kény miatt adná ily –oly gyülekezetnek iskoláját. Mintha valami különös okból, nem hinnének abban, hogy a jó állam, majd jól gondoskodik. Talán ők tudják, mit oktatáspolitika jól letagad, hogy fenntartás igencsak gyönge lábakon áll. Talán mégsem a patás ördög, ki egyházi befogadásért kilincsel. Vesztes csata, vesztes hadvezérei – hisz tudjuk háborúban állunk második éve már – nem lehetnek jó hősök sehogy sem. Kapkodnak, sértenek, rossz döntéseket hoznak, rossz időben. Mind haragszunk, mind kiabálunk. Először velük, mert ők vannak legközelebb. S nem csak a két világégés közi rút eszme támad újra. Nem is oly rég – mi voltunk azok, akikből túl sok gyerek használta volna az iskolát. A sokak, kiket átvezetett a rendszer a rendszeren, nem építve többet, hanem végletekig bezsúfolta a vanba, s remélte, majd csak kimennek. Most nincsenek sokan, de lesznek még kevesebben – hát addig csak kihúzzuk. szétforgácsolva, vagy összezsúfolva, még két dúccal, míg majd nem lesznek….nem lesznek. S fenntartás is megoldódik, mint pedagógus bér…