Ez most személyes lesz.
Nagyon keservesen indult ez a tanév. Restellem, ami a hazámban történik, félem azokat, akiket ellenségként jelöl a rendszer, elcsendesedett szűkebb közösségem a pedagógus társadalom - s nemhogy szabadságát nem vívta ki, de szűkebb járomba állt, mint eleddig. Elhagyta a pályát nem egy jó kollégám, köztük az is, ki közvetlen munkatársam, jó barátom. Nem lett jobb a kölköknek, s beálltam magam is, a lehajtott fejjel morgolódók közé.DE
Egy Erasmus + pályázatnak köszönhetően néhány napot egy másik ország, másik iskolájában tölthettem fiatal kollégámmal. Itt él, ahol én. Itt tanít ahol én. Mégis..ő tudja azt, amit mindannyiunknak, akik gyerekek közé megyünk tudnia kéne..a kölök nem választhat. Neki mi jutottunk. Joga, hogy mosolyogva köszöntsük. Hogy azt érezze, bármi van, ránk, a derűnkre, a kíváncsiságunkra bizton számíthat.
Jó, jó ezt tudhattam volna magamtól is. Mégis fogcsikorgatva ültem augusztus vége óta a pályázatok fölött, morogtam, hogy kevesen használják a nehezen összeszedett eszközöket, hogy lassan haladunk a csapatommal, és így tovább. Elfelejtettem, hogy nem azért vagyok itt és csinálom, mert kell, hanem mert ezt választottam, és választom újra meg újra, mert értek hozzá, mert ehhez értek és szeretem.
Így most egy kicsit újra kezdem a tanévet.
Például örülök:
SNI 7-.8 osztályból összevont csoport - F70. Irodalom óra, Arany - öregkori versek. - Az Epilógusból olvasunk részleteket. Lányka tabletért nyúl, s böngészőt les.
- Mit keresel?
- Megnézem mit jelent az omnibusz.
Kép forrása:http://tudomany.cafeblog.hu/2013/11/14/trukkos_tukrok_az_agyban/
Hajni, és írsz azért majd az Erasmus+ út tapasztalatairól is?
VálaszTörlésPersze, ez egy két éves projekt, most indult, lesz még róla szó.
Törlés