Süketszoba

- Nincs egy fűrész magánál? Jó az a bringa, azt akarom ellopni!
- Nincs, de ha lenne se adnám oda.
- Kinéztem magamnak azt! S mutatja is.
Mellette két társ, kik ugrásra készen lesik, mi lesz a feldobott labdával, A diák persze nem egyszerű, s nem azok a mellette állók sem.
- Én is, de még nem kerestem meg az árát.
- Hát akkor?
- Szerintem Te is tudod, hogy rossz kérdésre, nincs jó válasz. De befagyott a tó, mentek ki délután?
- Mi már rég tudjuk!
S innentől lelkesen mesélik, hogy ők már réges-rég tudják és voltak és mennek, s közben elfelejtődik, hogy még egy utolsó jó kis tanárbosszantó produkcióra készültek hazaballagás előtt.
Ma sikerült kikerülnöm a csapdát. Holnap biztosan lesz másik, ahová majd besétálok. Vékony jégen járunk, s nincs üdvözítő, s főleg gyors megoldás.

Hétről-hétre romlik a helyzet, napirenden a viselkedésromlás, minden napra jut verbális és fizikai agresszió, lógás, késés, trágárság és szándékos rongálás. S ahogy ez a nagykönyvben olvasható, az eddig csordogáló elvándorlás is felgyorsult. A szülők azt érzik hogy a pedagógusok nem tudják megfékezni a balhés diákokat, hogy a tanórákon nincs megfelelő munka, s a szünetekben, s az úton gyermekeik fizikailag sincsenek biztonságban.
Elfogadtuk az új házirendet, év elején pedig elmentek a környékbeli gyűjtőiskolába a túlkoros bukottak (némi szolid rábeszélés után), létrejött néhány magántanulói státusz, s ahol csak lehet csoportbontásban tanítunk. A szünetbeli ügyeletekben megdupláztuk a pedagógusok számát. Eredménytelenül.
Szigorítunk.
Két év után újra szabályoztuk a szüneteket, van kötelező kimenetel és bennmaradás. Ennek egyenes következményeként fogócska a folyosón és a mellékhelységekben a renitens diákokkal.
Volt foci az udvarra, szünetre. De szétrúgták, nem vigyáztak rá, tehát már nincs. Van helyette ...nem, nem sétálás, hanem verekedés.
Volt csocsó és pingpong, ahová napi váltásban kerültek az osztályok az aulában. (Szünetben) De tönkretették az ütőket, elhagyták a labdát, így már az sincs.
Van még a leülő szintén az aulában, ahová persze már nem lehet odaülni, mert vagy kint az udvaron, vagy bent az osztályban kell lenni a szünetekben....így már csak reggel kuporodnak oda a diákok az első csöngetés előtt - persze csak ha esik vagy mínuszos a hőmérséklet, máskülönben ugye kint az udvaron kell várni a napkezdő csengőre. S persze vannak a folyosói padok is, immár funkció nélkül, hisz..lásd előbb.
Van kötelező torna heti egy alkalommal délután (kiváltva az 5 tesiből 2-t), ahol azonban nem vezetjük a hiányzást...mert mit is csinálnánk ennyi igazolatlan mulasztással..
Volt évente 4 "buli" a felsőben, de mert rosszul viselkedtek, már csak 2 és az is felezett idővel.
Volt farsangi mulatság az alsóban, de mert rosszul viselkedtek (különösen a szülők...), már csak farsangi délelőtt van kis műsorral, szűk keretben, tanórai hangulattal.
Vannak módszerek, miket sok pénzért, sok képzésen tanultunk, de amit nem használunk, mert ezekkel ugye nem lehet csoport munkázni, élmény pedagógiázni, pláne kooperatív technikákat alkalmazni.
Volt családlátogatás az osztályfőnöki feladatok között, de már nincs.
Van mindenkire kötelező házirend, de már csak legyintünk, mikor sokadszorra áthágják. Hozzáteszem nem csak a diákok.
Most éppen azt gondoljuk, hogy ha fegyelmi tárgyalás után kizárunk néhány diákot, majd rend lesz. Miközben tudjuk, sőt el is hangzik, van másik 15, aki ugyanúgy fegyelmi eljárásért kiált.
Vagyunk MI,meg azok, akik hagynák magukat tanítani, de ŐK nem hagyják. Mert nevelhetetlenek, nyughatatlanok és persze ilyenek a felmenőik is. A félévi bukások száma az eget ostromolja, van évfolyam, hol a diákok 31 %-a elégtelen osztályzatot kapott valamely tárgyból, s sokak kik több, mint 4 tárgyból nem érték el a minimumot. Ez egyébként, ha összehasonlítjuk a kompetencia méréssel reális, mert tanulóink  60-70 %-a a  matematika területén a 4. szint alatt teljesít. KORREKTÜL ÉRTÉKELJÜK AZ EREDMÉNYTELENSÉGET.
Nem lesz rend.
Ha egy-egy csoportunkban nem 10 százaléknyi zűrös (BTM, SNI, HH és HHH és így tovább) diák tanul, hanem csaknem 50%, akkor bizony nem lehet olyan módon és eszközökkel dolgozni, mint eddig.
Mutogatunk a családokra - de már nem akarunk szóba állni velük. Mutogatunk az oktatásirányításra, melynek állítólag legnagyobb bűne, hogy ránk kényszerítette az integrált modellt. Sok eszement hibáját lehetne sorolni - szerintem nem ez az. Az önkormányzatra, amely magára hagyta az iskolát, a környékbeli frissen indult vagy régi intézményekre, melyek elszívják a legjobb diákjainkat, s így tovább.
Nem akarunk projekteket és képzéseket, mert ezt se bírjuk. A nem lehet miatt nem teszünk, csak túlélni próbálunk. Egyre több az indulat, egyre több a legyintés. s egyre kevesebb a diák. Sok a bukás? Nosza rendeljünk el új kötelező tanulószobai foglalkozást a nyolcadikos bukottaknak, de ne terheljük rá őket a tanulószobára - mert úgyse lehet velük boldogulni - legyen hát a hetedik-nyolcadik órában korrepetálás. Mert azon majd örömmel és dalolva részt vesz. Persze oda már nem jut szaktanár, hát tegyük oda azt akit találunk.
Sodródunk. Reggelente bekapjuk a leszarom tablettát, és gondosan elkerüljük a folyosón a hangos csoportokat. A tanári ajtaját becsukjuk szünetben. A tornaórai atrocitásról nem szól a tanár, a kollégánk megfenyegetéséről, autónak rongálásáról bölcsen nem veszünk tudomást.

Alig néhány éve, a még a működő IPR idején láttuk, az a kölök, amelyik jól érzi magát a suliban, aki rendszeresen látogatja a tanórán kívüli programokat, annak az eredményei is jobbak. A családlátogatások, a szülők bevonása bár kínkeservesen, apró eredményeket azért hozott. Csoportmunkában rávehető munkára az, aki másként nem. sorolhatnám.

Aztán jött az új szél, a REND lesz itt, de mindjárt fuvallata. A kerettanterv átléphetetlen, a másság büntetendő. S a lépésről-lépésre haladással már senki sem volt elégedett. Hiszen mennyivel egyszerűbbnek tűnik világos határokat szabni és büntetni a szabályszegőt. Az iskola munkahely, az itt megszerezhető tudás kötelező és egységes.

Vagy mégsem?