Sokadszorra szedtük tízegynéhányan a szemetet lakóhelyem peremén. Évek, évtizedek óta újra és újra próbáljuk a Neszűrt kitakarítani, de a szeméthalmok egyre gyorsabban visszanőnek. Ma egy volt kis tanítványommal egy 4*3 négyzetméteres árokrészen töltöttük a legtöbb időt, elképzelhetetlen mennyiségű bontatlan, kotonmezőt felszámolva. Már hetedikes diákom természetes közege, az erdőszéli hulladékmező, az elrohadt műanyaglavórból kihajtó odvas keltike, a gumikban tanyát vert csiga família. Térdig jártunk az energiaitalos dobozokban, s hogy fokozzuk az élményt, a szemetelés egészen új formájába is belefutottunk. Valaki a szemetelőkön felháborodva, maga is partizánnak állva, durva üzeneteket nyomtatott és helyezett műanyag irattartókba, s ezeket a minősítő -fenyegető üzeneteket felapplikálta a nagyobb halmok tetejére...ezen a ponton már elbujdokol a józan ész. Szemetelőt minősítő szemetet előállító polgártárs.
Nem tudom hogyan lehetne ezt megállítani. Az egészen biztos, hogy nem elég néhány elszánt szemétszedő, s biztosan álságos a klímacélokról tanítani a suliban, amíg ilyen a közvetlen környezetünk. Lett egy 100-120 * 6 méteres területsáv, hol most már csak avar borítja a földet. Mondtatnánk ez jó, csak így tovább. De ne így tovább. Ha ilyen tempóban termeljük továbbra is a szemetet, semmit sem értünk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése