Szombaton véget ért a PIL Akadémia, de igazándiból most kezdődik. Csupa jó történt, mégis most vagyok az elején.
Mert a Tanárblog akadémiája nem arról szólt, hogy tanulj meg néhány ügyes alkalmazást, és használd egészséggel, hanem arról hogy érezd meg a lehetőséget, élj vele és add tovább! Mögöttem sokszor, sokszor 30 óra tanulás, számtalan sikeres és sikertelen próbálkozás - meg egy bejáratott virtuális osztályterem, ami bizony nyáron se csukja be az ajtaját. Egy fantasztikus kölök, akinek már hivatalos papírja van róla, hogy tanítható normál tagozaton, s aki most a nyáron többet kell dolgozzon, mint más gyerek, hisz a tantárgyi követelményekről bizony számot kell még adnia augusztus végén. Azt gondolom, talán nem sikerült volna, ha nem tanulunk együtt délutánonként, hétvégeken a hálón is. S most a nyár is könnyebb így, hogy csak a problémákat kell megbeszélnünk hetente egyszer összeülve, mert mi napi cenzus, azt vidáman letudjuk a neten. S mögöttem a suli IKT Műhelye, ami több lett, mint remélni mertem. Egyszer mert, ostoba módon azt gondoltam, hogy ez oly területe a pedagógiának, ami csak nagyon keveseket érdekel. Hát nálunk egészen biztosan nem így van, sokan voltunk, a tantestület fele. Attól is tartottam, sokszor belefutok technikai problémákba, és olyan kérdésekbe, amire nem tudok majd válaszolni. Ez így is lett. Csak éppen nem rontotta el a tevékenykedők kedvét, nem fullasztotta kudarcba a délelőttöket. Kivártuk, kisakkoztuk, megoldottuk együtt. Remek érzés volt. S nincs vége, augusztusban egy kis frissítés, s szeptembertől kéthetente műhelysáv - s azt hiszem lesz mit megosztanunk. S remek érzés esténként barangolni a már most elinduló osztályoldalakon, számlálni, hogy napról napra, hány új gyerek jelentkezik be és keres, olvas, kutat, gyűjt. Mint ahogy gyűjtögetek én is, mert a szünet jótékony - meg a mocsok hőség utálatos hatására, végre van idő bepillantás helyett elmerülni a tengernyi óravázlatban, a régi és új blogolók bejegyzéseiben, és így tovább.
