Nem süllyedünk

Nincs semmi baj… minden iskolában becsengetnek majd nyolckor szeptemberben. Lesz sok, hol már egy az igazság, egy a jelszó. Lesznek mások, hová igyekezve csak a kapubelsőben biggyeszti fel a nebuló a kipát, mert minek kockáztatni. Lesz hová egyszínűek járnak csak, mert felzárkóztatásuk, beilleszkedésük – így oldható meg leginkább a leghumánusabb tárca vezetője szerint. Lesznek hol már kicserélték az iskolai és tantermi dekorációt, filozófusokat, költőket, városukért sokat tevőket száműztek szertárakba, tematikus gyűjteménynek csúfolt felejtőkbe. Új ünnepek és nagyon nem új, borzongatóan ismerős és hideg mondatok és gondolatok lakják be az iskolát.

S ebben a nyúlós közegben ott leszünk mi is, akik csak kevesen kiabáltunk, akik dermedt csendben tűrtük az új rend felépülését, s mantraként hajtogattuk, bármi is lesz, marad annyi személyes tér, hol tehetjük a dolgunkat. Talán marad. Biztosan marad, hiszen minden időben voltak iskolák, közösségek, tanárok, kik tudtak értéket felkínálni, nevüket sorolhatnánk napestig. Most is van, most is lesz. A baj csak az, hogy a közoktatásból a köz válik önkénnyé. A közös minta mit szövünk silány.

Még előttünk az októberi statisztika, de már tudható, sokak mögött csukódik be végleg az iskola kapuja, s lépnek a munkaerőpiacra – képzetlenül. Alighanem meredeken emelkedik a magántanulók tábora is, jó volna látni hová tartanak, kik nem kérnek az állam által biztosított oktatásból. Töretlenül növekszik az egyházak által fenntartott intézmények száma, (MET – Felsődobsza nem fér be…)s ne felejtsük, ezeket az intézményeket nem vegzálja az állam, jótékonyan a fenntartókra testálja a szakmai ellenőrzést – miközben finanszírozásukat biztosítja adóforintjainkból.

Felpörög az ellenőrzés, számtalan sok EU támogatást fognak elkölteni arra, hogy megvizsgálják, olajozottan működik –e az iskolákban a  NER, amely egyébként minden ízében tagadja az uniós értékeket.

Azon tűnődtem, azt a magyar választót, ki lelkesen támogatja eme építményt, épp ilyen, végletekig szabályozott iskolarendszer készítette fel az állampolgárságra. 

Akik mégis utcára mentek - a nem pedagógus tüntetésről

Néhány hete azt gondoltam, a pedagógusok nem sztrájkolnak. Négy nappal és fél estével a Hívatlanok felvonulása után meg - a pedagógusok nem tüntetnek. Pedig ott a téren, aztán a menetben, a sok ismerős arc között, épp gondolhattam azt is, dehogynem. Van olyan pedagógus, aki nem fél nyilvánosan felemelni a szavát,aki tudja, cinkosává lesz a hatalomnak, ha nem teszi. Végre mondhatnánk, de óvatosan a győzelmi jelentéssel. Ezt a csoportot az duzzasztja és mozgatja, ami talán a legfontosabb és legerősebb civil összefogást éltetheti. Nem szakmai érdekek, hanem az ügy - a jó oktatásra való igény.Ezért tagja szülő és egyetemista, nyugdíjas és aktív dolgozó, óvodai dajka és egyetemi tanár, középiskolás és igen a közoktatásban vergődő tanár. A 160-150 ezer nem mozdul. Nem is fog. Az új életpályamodell aprópénzt szór a tömeg elé, s ha sok az elégedetlenkedő hang, odaveti ez csak az első lépés, lesz majd tovább. A kormány harminc uszodát vizionál a semmiből, de nem fizeti ki a buszjegy árát az uszodáig. Demográfiai stratégiát ír, s közben a velünk élő szegényektől már a falatot is megvonja. Kamarát szervez, s közben január óta törvénytelenül nem tartja be a létező kollektív szerződések paragrafusait. Túlórát halmozó csalókat emleget, s mindeközben elfelejt fizetni az utazó tanároknak. Oly erkölcsös, hogy nektár bugyog a képernyőn, miközben havi 83/forint/tanuló képlettel finanszírozza iskoláit. Oly törvényszöveget alkot, melynek értelmében szeptember elsejétől nincs halmozottan hátrányos helyzetű gyerek - s ezzel ellehetetleníti az integrációs programot. Habozás nélkül írja a törvényt, melyben nem létező szervezetekre hivatkozik és kötelez. Az Eu pénzből finanszírozza a minden tankönyv legyen egy programját. A Hívatlanul csoportnak igaza van - nem a pedagógusok baja, ami történik. Mindannyiunké.S rossz úton jár, ki ezt vagy azt a csoportot kéri számon, a miért nem szól vádjával. Mindannyiunk baja a hajléktalanságot büntető törvény, a lomizást tiltó rendelet, a választási körzetek és szabályok átírása, a kultúra minden területének szisztematikus elfoglalása, a közpénz eltüntető technikák, a földek egyszerű elzabrálása és minden épeszű zöld gondolattal szemben a lepusztítása, és nincs vége.. Szombaton jó néhányan nehezményezték, hogy a DK szórólapokkal készült a rendezvényre, sőt még aktivistát is talált ki osztogatta. Én azt gondolom, a baj ott van, hogy hiányzott a PM, a MSZP,és a többi ellenzéki csoportosulás. Tessék csak elolvasni a májusban megjelent Fehér Könyv téziseit. Igen erős hasonlóságot látunk a Hívatlanul csoport  követeléseivel. De Mi civilek -  "Nem kokettálunk pártokkal, mert ez szakmai ügy"...Persze hogy az. Oktatáspolitikának hívják. Vannak művelői. Szakemberei. Van kidolgozott stratégia. Már arra is, hogy a mostani katyvaszból miképpen lehet kimászni.  Mi civilek nem adjuk a szüzességünket, de a másik oldal se okosabb. Kiragadnak egy-egy tézist a szombati rendezvény pontjai közül és erősítik, szögesítik, gyúrják míg már alig vélhető az eredeti tartalom. Ne tessenek kiabálni. Itt mindenki üvölt három éve, hisz háború van. Tessék leülni és megállapodni. Nem, ne csak az indulók személyében. Hanem a programokban. Nem lehet annyira nehéz. Hisz kormányra készülnek, vagy nem?
Akik szombaton kint voltak az utcán egész biztosan nem akarják, hogy maradjon ez a kormány. Szíveskedjenek nekünk alternatívát mutatni.

Most lehetne hátradőlni...

Két, számomra nagyon fontos projektről írtam júniusban. Az egyik egy szegregált SNI csoportba járó fiatalember visszahelyezése a normál tagozatra, s az iskolahonlap felpörgetése. Az elsőről - augusztus utolsó hetében sikeres osztályozó vizsga, melynek eredményeképp a kölök évvesztés nélkül normál tagozaton folytatja, s nagy álma teljesült: angolt tanulhat. Mert neki ez volt a motiváció, a cél, amiért egész nyáron napi 2-3 órát dolgozott. Nem sikerülhetett volna a család segítsége nélkül - (ami szerintem az inkluzió egyes számú feltétele), a befogadó osztály és vezetőjének támogatása nélkül, s igen a web nélkül. Mert csak hetente egyszer találkoztunk, s a begyakorlás, feldolgozás döntő többsége a virtuális osztályteremben megosztott feladatok, gyakorló oldalak segítségével történt. Erről bővebben: Világnagy iskola S a másik, a kollégák becsábítása az IKT világába.Erről pedig: IKT Műhely A kölök már az új osztályban, s a suli honlapján már nem tudom követni az eseményeket. S minden héten megnyílik egy új "osztályterem".
     Valahogy mégsem kényelmes a nyújtózkodás. Vajon egy év múlva is alakíthatom kedvemre a tanmenetet, ha egy vagy más gyerkőc kilóg a sorból? A majd mindjárt kiképzett szakfelügyelő érti majd, hogy miért nem stimmel az óra és a kiadott keret? S a következő konferencián lehet majd tankönyvkiadók standjai között téblábolni? Mennyi marad abból, mit oly jól belakott ki akarta - a választás lehetőségéből?  Miféle rend az, hol lecsavarozzák a padok lábát, s egyenköpeny takarja, mit rejteni kell? S miféle erkölcs, mi hazudni szólít?
Kényelmetlen, élhetetlen, s egérszürke az új világ.

Itthon - egy szelet a Hevesyből

A Digitális nemzedék konferenciáról

Az már magában is öröm, ha olyanok társaságában hallgathat – meg persze beszélhet az ember lánya, akikkel egy húron pendül. S ha ehhez sok időre elég muníciót kap a batyujába, akkor garantált a siker. S külön édesség a tortán, hogy iskolám tanulóit, mint díjazott alkotókat köszöntötték. Ez egy ilyen nap volt.

Dolgunk van.Gyarmathy Éva előadása üdítő kivétel, a címkézésekkel tarkított , „De borzasztó nemzedék!”paneljeivel agyonnyomott közbeszédben. A másképp tanul, tehát másképp kell tanítani, nem népszerű a rutinra szoktatott iskolai világban. Az alapjaitól más ismeretszerzési folyamat megismerése lehet az út, amelyen elindulva megformálódhat a pedagógusszerep. S hogy ebben a web2.0 világban, mennyire fontossá válik a kézzel megfogható, tapintható, formálható valódi világ – amitől gyorsuló ütemben távolít a technikai fejlődés ( pl.Kinect, Second Life) – arról is hallhattunk Tari Annamária előadásán vagy megtapasztalhattuk a délutáni szekciókban – épp Hejőkeresztúr példáján keresztül.

A kerekasztal beszélgetése végül, arra a kérdésre hegyeződött ki:

Akkor milyen is legyen a tanulási folyamat?
• már a célkitűzésben is figyelembe vesszük diákjaink javaslatait
• problémaorientáltak legyenek a feladatok
• s mindez procedurális tanulási folyamatban menjen végbe

„A kognitív pszichológia az utóbbi évtizedekben az információ tárolására megkülönbözteti a deklaratív és a procedurális tanulást, illetve tudást. A deklaratív a „tudni mit", a procedurális a „tudni, hogy hogyan" kifejezéssel tehető érzékletessé. (Eysenck és Keane, 1997; Polányi, 1994) A deklaratív tanulásra jellemző, hogy folyamán az információt először feldolgozzuk, kódoljuk, és úgy raktározzuk el, hogy a későbbiekben hozzáférhető legyen számunkra és az igényeknek megfelelően újra elő tudjuk hívni. A deklaratív tudást szavakban meg tudjuk fogalmazni, szemben a procedurális tudással, amelynek segítségével egy bizonyos tevékenységet el tudunk végezni. Tapasztalataink és tevékenységünk során ugyanis szert tettünk olyan eljárásokra, amelyek hozzásegítenek bennünket a cselekvés elvégzéséhez, de nem tudjuk explicit módon szavakba önteni a tevékenység mögött meghúzódó tudást. (Eysenck és Keane, 1997)” forrás: A tanári mesterség alapjai (/pszk.nyme.hu)

Gyarmathy Éva remek példája:

Milyen tudást birtokolunk? 20 évvel ezelőtt a húsdarálónk működését tökéletesen ismertük, elemeire szedhettük a minket szolgáló tárgyakat. Ma hány olyan szerkentyűnk van otthonunkban, amiről ilyen tudással rendelkezünk? Szükséges –e ez a tudás?

Felvetődött, vajon a napokban nyilvánosságra került új NAT tananyaglistái mennyire alkalmasak ennek a tanulási folyamatnak az alkalmazására? Röviden: sehogy.

Van miről beszélgetnünk.

Photo story azaz képekből videót

Ezt a kis alkalmazást is a PIL első napján ismertem meg. Persze, ha figyelmesebben olvasom a Tanárblogot

már régen használhatnám....

2011.december 19. 17.00 Kossuth tér - Gyertek el!

Web2 "érzékenyítésre" készülve

Készülünk, a "hazai" keretrendszer kialakítására. De nyilván csak akkor fog valóban működni, ha kollégáink, diákjaik használni kívánják. S hogy így legyen, néhány web2 alkalmazást bemutatunk - saját iskolánk főszereplésével.  Az alábbi időszalag, ebből a sorozatból való.

HEVESY - ÖKO ISKOLA

2010 szeptember - december

Semmi ok nincs rá, hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppoly gyakran, mint a rossz.

NETGENERÁCIÓ


Szűkebb körben – saját iskolám tanulói között – érdeklődtem az elmúlt hetekben.

• Gyakran használják a közösségi oldalakat, de leginkább azokkal osztják meg információikat, híreiket, akikkel az iskolában, baráti társaságban is találkoznak nap, mint nap. A virtuális és valódi közösségek lefedik egymást.

• Jellemző, hogy hazaérkezéstől bekapcsolnak, de legtöbbször csak másod-harmad figyelmet fordítanak a megnyitott lapokra. Szinte mindig több helyen is bejelentkeznek. Legnagyobb sikere a videó megosztásnak van.

• Tanuláshoz alig használják a netet – de nem is kapnak olyan feladatokat, amihez tudnák. Kivétel, a néha-néha felmerülő különböző „kiselőadás” – de nem találkoztam olyan tapasztalattal, hogy csoportban dolgoztak volna. Sláger, a kötelező olvasmányok kivonatainak, olvasási naplóknak a letöltése, utóbb átszerkesztgetése – mert a magyar tanárok, már ismerik a leggyakrabban letöltött oldalakat. Többen jelezték, hogy gépelt szövegeket akkor sem fogadnak el a pedagógusok, ha az saját készítmény – mondjuk egy biológia órára készült beszúrt képekkel gazdagított anyag.

• Nagyon kevés, 10-15-nél nem több helyet látogatnak rendszeresen. A társakkal való kommunikáció legtöbbször írásos – a szülőket, testvéreket kímélendő. (vagy kizárandó)

A témáról rengeteg összefoglaló született, nekem a legértékesebb, Bessenyei István írása, az ÉS visszhang rovatában jelent meg.
http://www.es.hu/index.php?view=doc;22085http://www.es.hu/index.php?view=doc;22085

Van mit tennünk.

Rajzórán

Miért éppen az e-learning?

            Évekkel ezelőtt már részt vettem e-learning képzésen, készítettem a Prompt munkatársainak aktív segítségével multimédiás tananyagot, s tutori képződés után, pedagógus kollégáknak is segíthettem ennek a világnak a bejárásában. Ez a terület azonban olyan ütemben változik, fejlődik, bővül, hogy a tegnapi ismeretek ma már elégtelenek. S ha már tanulok, természetes hogy ott és azoktól, ahol és akik az első lépésektől vezettek.

            Nagyon szeretném, ha az én iskolám is használna keretrendszert. Sajnos az elmúlt 10 év nem a sikerről szólt. Bár a testület döntő többsége rendelkezik, valamilyen mélységű informatikai ismerettel, nem épült be a hétköznapjainkba ez a tudás. Sok oka van ennek, egy éppen az én kudarcom, hogy nem sikerült átadnom a tutori képzésen tanultakat. Most azonban ismét megkísérlem. Sokat beszélgetünk mostanában arról, hogy iskolánk nem vonzó, sokan máshová viszik gyermeküket tanulni, eredményeink nem jók, az iskoláról a településen kedvezőtlen a kép. S a mit tegyünk másként, milyen pluszt tudunk adni, ami megfordítja ezt a kedvezőtlen folyamatot kérdésére, egyik válasz, éppen ez a terület lehet. Nem megváltás, de olyan ösvény, amire ráléphetünk.  

            Hogy mennyire lesznek fogadó készek a kollégák és a diákok? Nem tudom (nem merem) megbecsülni sem. De egy próbát megér.

           

Jó hírek

Úgy tűnik technikai akadálya nem lesz,hogy legyen a Hevesynek keretrendszere. De hogy mennyire sikerül majd használhatóvá és vonzóvá formálni a közösségünk számára - jó nagy falat - informatikus kollégámnak és nekem.

Nahalka István előadása - tehetség -tehetségfejlesztés témában
http://pedagogia-online.hu/pedonline01/

Ma itt jártam.

Egy kis kutatás

Pest megyei általános iskolák honlapjai között böngésztem. 20 település iskolájának honlapjáról keresgéltem adatokat. Csak olyan honlapokat vettem be, ahol októberi frissítést találtam. Választ kerestem a lenti tényezők meglétére: keretrendszer, netikett, linkajánló, pedagógusok e-mail címe, pedagógusok által feltöltött anyagok, emelt informatika oktatás, belső hálózat meglétére való jelzés. Szomorú a kép.

A pedagógusok által feltöltött tananyagoknál ( összesen 5 iskola a 20-ból) két iskolában egy-egy munkaközösséghez, illetve három helyen egyetlen pedagógushoz kapcsolhatóak. Doc, ppt anyagok, vagy képgyűjtemények, egy helyen tesztűrlapok. Az emelt informatika oktatás két helyen szerepelt, ezeknél megjelent a netikett is. De ebben a két iskolában nem találtam diákok vagy tanárok által készített anyagokat! Úgy tűnik egy-egy kóbor lélek akad a pedagógusok közül, aki felfedezte ezt az utat a diákjai tanításához. Olyan általános iskola nem volt, ahol lenne keretrendszer. A linkajánlók döntő többsége (9 - 7) 5-nél kevesebb, jellemzően nem a diákok számára használható honlapra mutatott. (Nefmi, KIR) 5 helyen volt a település hivatalos honlapjára navigáló link. Hét iskolában a vizsgált elemek egyike sem jelent meg.

Induló

Ez a blog egy tanfolyami feladat részeként nyílt. Most még nem tudom, mivel telik majd.