Szilánkok - országjárás nyomán

Ha az előadó félretájékoztat. Ezúton kérek mindenkitől elnézést, aki nem találja a 21CLD kódolást az adathordozón. A keresett anyag itt elérhető: Tanárblog

 Évek óta figyeljük, segítjük, egymást. Várjuk az órai beszámolókat, a projektek helyzetjelentését, az új alkalmazások, ötletek bemutatását, s már ismerősként várjuk az új kommenteket. Nem találkoztunk még, csak a hálón. Eddig. De most a konferenciák sodrásában végre, ha néha csak egy kézfogás erejéig, de személyesen is bemutatkozhattunk. Jó volt.

Vannak hálók, melyek – azt gondolom, mert ki szövi, mestere ennek, rövid idő alatt kövérre híznak, s messzire terjeszkednek. A Virtuális egyetem „Web 2.0 és IKT-eszközök módszertana” facebook csoportja ilyen. Köszönet érte Tóth Reninek. Azt hiszem ez a kurzus többet tett a IKT –val támogatott pedagógia terjesztésében, mint sok tucatnyi hivatásos szóvivő..

A kátai kérdés: Érdemes-e szünet nélkül 7*20 percben előadásokat tartani? Nem.

Tartalmat vagy keretet? Digitális oktatási anyagokat előállítani jó minőségben – komoly szakmai kihívás és persze nem olcsó mulatság. S persze ha nyers erővel leradírozzuk a piacról azt a kiadót, mely ezt legjobban tette, bizonytalanná válhat annak a most még remekül használható platformnak a működése is, mely éppen azt teszi, mi szerintem jó – kereteket biztosít a pedagógusnak saját anyagok egyszerű fejlesztésére is. Igen a Mozaweb oldalára gondolok.

Gyakorló tanárok mutatják be projektjeiket mérsékelt létszámú és mérsékelt érdeklődésű közönség előtt. A hallgatóság első sorában a projektek mentorai. Hónapok óta dolgoznak együtt a kollégákkal, s láthatólag unják is. Telefonba, laptopba bújnak, míg talpas tanár verejtékezve előad.

Van, hogy a jó szándék kevés. A videótanár, jól tükrözi, hogy nem vagyunk profik. Az erősen hullámzó felhozatal világosan jelzi, akarnánk ugyan, de nem mindig sikerül. Egyszerű képlet – ez is egy szakma.

Nehéz kérdés – mire vágyik inkább a közoktatás talpasa. Kész, komplett anyagokra vagy saját készítésű anyagait, feladatait, gyakorlatait jól kiszolgáló keretrendszerre. Magamról tudom – egyértelműen az utóbbira. De nem vagyok biztos benne, hogy a kollégák többsége is így gondolja. Ha csak a munkafüzetek elterjedtségét nézzük, bizony sokat választanak szívesebben a kész étlapról. Persze ha csak egyféle menüt kínál az étterem, talán sokaknak keserű lesz az ebéd.

Néhány hónapja ismertem meg és ajánlom is ezt a remek oldalt, amelyen percek alatt készíthetünk feladatokat lurkóink részére. Mobiltelefonon is hasít! Igaz nem tárolja az eredményeket, nem fűzhetjük össze a feladatokat benne, de ha van osztálylapunk, blogunk, vagy bármilyen a tanítványaink által jól ismert és mindig elérhető felületünk, oda beágyazhatjuk, belinkelhetjük a feladatokat. Jól kezeli a magyar ékezeteket, (kivéve az akasztófa játékot), saját képekkel, hangokkal is tölthetjük, de angol hangtárt is tartalmaz. Jobbra az E- Hevesyn megnézhetitek az E osztálynál hogy használjuk. De ide teszek egy mintapéldányt is:

Azoknak, kiket Hoffmann Rózsa elégedett többségnek nevez

Te aki azt mondod, nem baj, ha csak egy (két)tankönyv lesz, ha az jó….képzeld el, hogy bemégy a kedvenc drogériádba és két dezodor van a polcon – igaz mind a kettő nemzetiszín , rajta a kormány logó, ez jó. Te, aki azt mondod, nem baj, majd becsukod a teremajtót és teszed a dolgod…képzeld el, amint megsimogatod a saját gyereked buksiját elalvás előtt, és odasuttogod a megmaradás üzenetét: ez egy olyan ország, hol mást gondolni, csak zárt ajtók mögött lehet, tanuld meg fiam. Te, akinek a munkáját az a társad minősíti holnap, ki ma porfóliójához, a Te órádról ír hospitálási naplót úgy, hogy be sem ment, de kacsintva kér, írd már alá, hisz neked nem számít… Te, aki hallani sem akarsz a piszkos politikáról, mit mondasz majd, ha a Te fiadat kötelezik újra a sorkatonaságra, s közben azzal győzködnek, ettől lesz ember. Te a ki megkönnyebbülten sóhajtasz, mikor a sokadik kezelhetetlen kamaszt kiteszik a suliból, mire gondolsz holnapután, mikor a lődörgő kölyök, a te autód kerekén próbálja ki az új bicskáját. Te, aki annyira vágysz a rendre, mit gondolsz, mikor két hónap alatt hatodszor írod alá a nyolcadik szerződésmódosításodat, huszadszorra töltesz taneszköz táblázatot, s lám március, s még mindig fénymásolt lapokon tanul a fél osztály, mit szülőtől könyörögsz, mert fenntartód nem ad. Te, aki éveken ültél az egyetemi padban, tényleg elhiszed, hogy vannak emberek, kik úgy születnek, zsebükben a bölcsek köve? Te tényleg elhiszed, hogy megúszhatod, ha behúzod a nyakad és hallgatsz? Pedagógus vagy, ha arra tanítasz, mit egyes vagy kettes könyv lépésről, lépésre előír, s nem arra, mi legfontosabb – gondolkozni?

Képzés után, projekt előtt

Visszaszámolunk, már csak egy szűk hét és indul a Versbebújó. Most, hogy már megtanultam mennyi minden kell egy sikeres projekthez, rendesen megrémültem.  Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire kivételezett helyzetben dolgozunk, hisz alig néhány tárgyat tanítanak kollégák az osztályban, sose volt gond, hogy rugalmasan alakítsuk a napot, hosszabb legyen az óra, ha elmélyülten dolgoznak a kölkök, és helyet cseréljen a matek és a rajz, ha arra van szükség. Vagy ha esemény van, s nem elég a reggeli beszélgető kör, hát találtunk időt a mondásra. Persze hogy nem volt fontos az időgazdálkodás. S ha oly csoporttal dolgozhatok, hol szívesen marad délután a kölök, könnyű kézzel írom, s ha kell még egy s még egy délután.  Így készültek ezek a rajzok is.

Ronda kritikus természetem van, s persze lassú is, kellett két hét, mire rádöbbentem, milyen kivételes lehetőséget kaptam a jóra. A műhelyes csapatra gondolok. Sokféleképp, ezer jogos okon búsongunk a szakoktatás helyzetén, s egyfajta mártírként tekintünk arra a kollégánkra, aki szakiskolában teszi a dolgát. De Tatán a képzésen két fiatal kollégám is mosolyogva s lelkesen mesélte, hogy lehet jó. Akkor is, ha sietni kell a projekttel, míg van csoport, hisz ez olyan közeg, hol jellemzően feleződik a szeptemberi létszám.  Hogy mit jelenthet egy felvállalt hócsata, hogy  miért kell megtanulni hamarost a szlenget, s igen, taníthatunk olyan játékkal is, hol  katapultba ültethetik a tanárt. Az is hülye toposz, hogy a jó középiskolákban tanítóknak könnyű, hisz csupa motivált, jól felkészült gyereket kell tanítani, s ezért jók az eredményeik. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a jó középiskolák - azért  jók, mert profi pedagógusok tanítanak. Közelről nézhetem, hogy születik meg ilyen közegben egy- egy projekt, remek érzés.

Hárman az esőben - avagy az ellenőrzést segítő áttekintő táblázat projektben

Hárman az esőben. Középen a bringám, rajta a fiú, aki a myasthenia gravis okán csak segítséggel jut el a suliba. Most a buszmegállóba tartunk egy hatórás nap után, jobbról tartom én, balról társa, kinek a születés körüli oxigénhiány keskenyíti sorsát. Esik, buborékos, hideg eső. Négy kéz a kormányon, de test is támaszt testet, ha billenne a középen ülő. Egyfolytában röhögünk. Balról meg-meg lódul a bringa, na mi lesz ha elesünk, puhára esel mondom, elég kövér vagyok, de milyen lapos lesz ha magára esek, egy, csepp, két csepp, már folytatja is a nagy, de közbevág a másik, milyen tíz, hát szakad és hol lát maga itt jégcsapot? Korán érünk a megállóba, hol persze fedett váró nincs, városfejlesztés nagy dicsőségére 70 méterrel arrébb alakítottak jó Uniós pénzből míves pavilont egy valamikor kút emlékére, hát várunk és ázunk, s kétpercenként zabos ló módjára rázzuk kapucnis fejünkről a vizet. Próbálkozom faragni a perceket, játszunk. Benne vannak. Zápor –ápol, kár hogy ázok. Esőverő - Ocsmány Benő. Vizes gatyád, örül anyád…na ja, tényleg jöhetne már a busz. Jön is. Ők fel, én hazafelé. Itthon nekifekszem a  projekt Rímelő fejezetének. Gondosan beírom az értékelést segítő áttekintő táblázat megfelelő rublikájába – Versemben a rímek megléte mellett, ügyelek a tartalom szabatos, kulturált megfogalmazására is. Szemezek egy darabig a mondatförmedvénnyel, aztán törlöm. Megvárom, amíg kiderül az ég.

IKT Műhely 2014 - Intel ® Teach Essentials - az első 3 nap

Pályázatot írni mindig izgalmas. Talán ezért is nem tudom visszafogni magam elégszer. Persze most nem is akartam. Kíváncsi voltam, leszek-e elég jó ide. Január vége még akkor sem a gyakorló pedagógus legkedvesebb időszaka, ha épp most tudja meg, hogy az élhető világok legjobbikában, a lehető legjobb kormányzat szerető-figyelő tekintetében sütkérezve napról-napra jobban teljesít. Még a képzés előtt neves-címes térképet kaptunk - ez egyébként tényleg jól jött az utazásszervezésben - amin vegyes érzelmekkel olvastam kollégáim nevét. Először örömmel, hisz oly sok az ismerős. Másodszor és harmadszor is, mert tudom remek kollégák, értékes emberek. Csak épp a korosztály. Hol vannak a pályakezdők, azok akik nem tizensok és még több, hanem csak néhány éve indultak a pályán. Kiknek tanítjuk a 21.századi pedagógiát? Három nap után - a "csakazértis" pedagógus jelzőt találtam. Többségében többdiplomás, vagy szakvizsgázott, saját és tágabb környezetében már értéket teremtő kollégák. Akiket az elmúlt hónapokban visszazavartak a célvonalra, hogy mázsányi dokumentummal és kényszervizsgával bizonyítsák, nem kezdők. Erről érdemes elolvasni Andor Mihály gondolatait. Mégsem porfóliót gyártanak, hanem itt Tatán próbálják módszertani tudásukat gazdagítani. Fura egy népség... Az üröm az örömben, hogy amit a fejünkbe tuszkolnak, az minden várakozást túlhaladva oly részletesen leírt gyakorlati folyamat, hogy bármely gyártósori mérnök 10 ujját megnyalná örömében a process description olvastán. Miközben a projektpedagógia valóban diákbarát kerülőút  az agyonszabályozott kerettanterv vidékén, hisz lehetőséget ad valódi 21. századi készségek tanítására, az azt kivitelező pedagógusnak olyan akadálypályát ír elő, amin végigkerekezni cirkuszi mutatványnak tetszik. Bő féléves közös munkálkodás áll előttünk, igazságtalan volna, ha három nap után ítéletet alkotnék. Nem teszem, bízom benne, hogy jobb napok köszöntenek ránk.