Tanítanék mozgalom vagy a sokadik kerekasztal

• Attól, hogy nem két, hanem 5 évente kényszerítik rá a pedagógusokra a minden ízében felesleges, közösséggyilkos (becses pöcs) és egyen dobozba záró tanfelügyeletet, még semmi nem lesz jobb. 

• "Azt is elmondta, hogy azok a tanárok, akik 2015-ben és 2016-ban átestek és átesnek a minősítési eljáráson, már nem kell, hogy tanfelügyeleti látogatásra készüljenek." Nyilván nem, mert bármekkora indulattal is készültek az új ellenőrök képzésével, nem sikerült annyit felkészíteni, hogy bírnák a járást - no meg a hírek szerint a feltöltő felület elkészítése is selejtesre sikerült.
• Rendeletben fogják meghúzni a kerettantervet? Ezt csöppet viccesnek találom.
• A megtorpant életpályamodellel csak az egyik baj az, hogy elszakították a minimálbértől. Az nagyobb, hogy alapjaiban igazságtalan, hogy startvonalra rendelt vissza mindenkit - éppen azokat jutalmazva legnagyobb (de nem nagy) bérfejlesztéssel, akik az eltöltött éveken kívül semmi mást nem tettek le a pedagógia asztalára. 
• A Kliknek nem a működése ésszerűtlen, hanem a léte. Mert az intézményvezetők munkáltatói jogaiba úgy nyúl bele, hogy ellehetetleníti az iskolai autonómiát. 
• De a legszebb, hogy a kerekasztal körül ülők listáját az államtitkár állítja össze...

Decemberben arról szóltak a hírek, hogy a PSZ sztrájkot készít elő. 

Tisztelt Szakszervezet! A sztrájkot a miskolciak előkészítették, a mozgósítást, ami a két nagy pedagógus szakszervezetnek sehogyan sem sikerült, a Hermann levél elvégezte.

Önökön a sor!

Kínos

Kamaszodnak, s egyre határozottabban alkotnak véleményt. Sokadszor mondják, s ma már egyszerűen nem tűrték el, hogy elengedjem a felvetést.
- Ránk se bagózik. Bejön,bekapcsolja a gépet, mi meg csináljunk, amit akarunk. Most is ott volt facen. Nekünk meg nem szabad a suliban..maga mit mond?
Tényleg mit? Hisz a legelszántabb értekezleti mobiltiltó aktivistáról van szó. "legjobb lenne, már az iskolaajtóban összeszedni..."
Meg persze itt vagyunk mi, az osztály pc-vel, tanulói tabletekkel, projektről projektre lavírozva.
S a gyerekek akár örülhetnének is a felkínált alkunak, hisz a tantárgy nem érinti meg őket, s ezen a heti egy órán azt csinálhatják, amit máskor sosem, hiába ott az eszköz, 45 perc szabad szörfölés, játék.
De nem, nem örülnek. Érzik, hogy valami nem stimmel, hogy a dolog hibás.
Nehezen, de muszáj kimondani.
- Nem, nem helyes, akkor megbeszéljem ...?
- Igen.
- Nem.
- Inkább ne szóljon....minekünk lenne aztán rossz. Ne szóljon.

Elindult..

Ősszel több jó dolog is történt felénk. A tavalyi projektek beszámolójához egyből csatoltam a következő évi terveinket is, és a kérés meghallgattatott, idén ismét kiérdemeltük a Digitális esély döntnökeinek bizalmát, támogatást kaptunk 7 hónapos on-line tankörhöz, 5 napos kódolásos táborhoz és némi eszközfejlesztéshez. Külön öröm, hogy - bár ezt az ország egy része nem is érti - otthoni eszköz és hálózati hozzáférés biztosításához is rászoruló diákoknak. Mert vannak bőven, akiknek nincs.
A tankör elindult, diákok, kollégák, szülők fedezik fel együtt a virtuális tereket - egy kicsit másként.

Egy másik helyen végre diákjaimmal együtt vehettünk részt bemutatón, s mert jók voltunk és talán szerencsések is, a suliban szakemberek támogatásával építhetünk ki biztonságos tanulási keretrendszert - szóval és ez most a dicsekvés helye - a speciális E osztály az udvar végéből szerzett az egész iskolának lehetőséget a 21. századi oktatás  - lehetőségének bevezetésére.

S elismerték egy harmadik projektünket is, amelyet a Digitális Pedagógus konferencián mutathattam be.

12 osztályoldalunk van, ebből 8 nevezhető aktívnak, vagyis 8 olyan tanulócsoport, ahol rendszeresen kapnak a diákok otthon is megoldható feladatokat, s még 3 szaktanár kollégánk, aki rendszeresen készít-oszt meg saját tartalmakat, feladatsorokat. A tavaly nyert tanulói tabletek 4 osztályban pörögnek. (Mert nyertünk hozzá hálózati előfizetést is..) Alapítványi laptopok nélkül tehetetlenek volnánk.

Persze ez mind szép és jó, de kivételes lehetőségekkel élünk. Miközben minden kölökhöz el kellene jutnia - ha máshol nem, a közoktatás keretein belül - legalább ennek a lehetőségnek.

Gond is van, A gépeink átlagéletkora 7 év, s ebben már benne van a két éve kapott -szülői segítséggel közüzemi cégtől kiselejtezett - ám iskolánk számára még fiatal 20 PC is. Tanulói gépek: P4 2, 8 GHz 1 GB RAM. Jelenlegi közhálós sávszélesség 5MBit/ sec. 


Jut eszembe, mondják már meg az oktatásirányítás felkent vezérei, mégis hogyan lehet eszköz híján digitális kompetenciát fejleszteni?

Néhány évvel ezelőtt egy egészen kivételesen jó képzésen (Mentálhigiénés Alapfokú továbbképzés Pedagógusoknak (MAP - Zánka) én segítséget kaptam ahhoz, hogy kijöjjek abból a gödörből, amit a tudomány burnout néven emleget, s amire igen jó eséllyel pályázhat hazánkbéli pedagógus. Ebben bizonyára komoly szerepe volt az új célok - esetemben az IKT felfedezésének.

Azóta ástak - ástunk együtt egy rohadt nagy vermet az oktatásnak. Ebből nem lehet egyesével kikecmeregni, (egymás hátán taposva pedig számomra nem tűnik járható útnak) Szóval, hogy együtt, a nebulóinkért, a közös jövőnkért, szülőkkel összefogva kellene kiabálnunk.
Itt például lehet:
http://hivatlanul.com/sztrajkfelmeres/

Ez most dühös poszt

Amiről nem beszélünk, az nincs. Nálunk például sikeres pályázat. Mert ha nem szólunk az általunk igazgatott kollégáknak, akik 4 helyen vannak szétszórva a városban, hogy hohó, figyelj már, itt pottyant a lehetőség, hogy a suli diákjai kicsi segítséget kaphassanak a virtuális világban való tájékozódáshoz, meg kódoló táborba is eljuthatnak, meg lesz egy kicsivel több eszköz,  no ha ezt mind nem hirdetjük ki, ha csak három osztályhoz jut el a hír a nyolc érintett gyerekcsoportból, s a fogadóóra előtt gondosan eltávolítjuk az előtérből a plakátot is, mely a programra hív - ne zavarja össze a szülőket? - no akkor sokat tettünk azért, hogy lehetőleg ne sikerüljön. S a legszebb az egészben, hogy nem kell rosszat szólni, nem kell ellentenni. Csak nem tenni.
Kedves ismerősömtől kaptam vigasztalásul olvasnivalót. Tovább adom, mert zseniális:
7 dolog, amit a kishitűektől tanulhatunk

Ja, és bocs, azért is megcsináljuk.

Januárban pedagógus sztrájk?

Több, mint két éve írtam itt, hogy szerintem miért nem sztrájkolnak a tanárok. Most, hogy a bezengett változások következményei a nyakunkon, megint eltűnődtem, vajon most megmozdul-e végre a szakma.
A gyereke érdeke úgy tűnt el, mintha sohasem lett volna. A mindennapi testnevelés óra, infrastruktúra nélkül, fellendítette a nulladik, hetedik-ki tudja hányadik órák forgalmát - s mindez folyosón, lépcsőházban, teremben, de főleg papíron teljesítve. A sokféle hit az  erkölcstannal megfejelve meghonosította a lyukas órát az általános iskolások között is. Elfogytak az eszközigényes szakkörök, helyettük a terem-szék-tábla igénnyel letudható matek-magyar tehetséggondozás szaporodik. (A tehetség valamiért nem...) A tankönyvpiac egyenesedése visszahozta a legyen egyformán pocsék mindenkinek - de legalább nem kell fizetni érte - világát. Jellemző, hogy a tanfelügyelettől rettegő kollégák attól tartanak, hogy az ellenőrzés kiszúrja, hogy az OFI tankönyvei mellé ilyen-olyan kiegészítő tankönyveket, munkafüzeteket használnak órán. (Amit egyébként a szülőkkel vetet meg az iskola - ennyit az ingyenességről.) A porfólió bojkott hamvába holt, ki így, ki úgy, de megkötötte a maga kis alkuját, s bár alaposan a fejébe verték, a jó motiváció ismérveit, mégis a jutalom (bruttó 20-30.000 Ft) és büntetés (eltávolítanak a pályáról) csapdájába ragadt. Cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen testi-lelki gyötrelmeket él át az a tanítványa, aki számára értelmetlen tananyaghegyekkel birkózik nap, mint nap. A szaktanácsadói hálózat vadonatúj rendszere bürokratikus állatorvosi ló, melyből a szaktudást adókat gyomlálták ki szisztematikusan, hisz a 30+60 órában kiképzett új szaktanácsadót a szépnevű PFSZT (Pedagógus Szakmai Fejlődésének Terve) kitöltetésére alkalmazzák, s az egész folyamatban századrangú kérdés, hogy pedagógiai tudást osszon meg. Hogy a PÖCS azért bukott meg (egyenlőre) mert az OH nem győzte szakemberrel, nem pedig a pedagógusok ellenállásán, az már tragédia. A PÖCS-ről érdemes tudni, hogy az iskola tanulóinak véleményére természetesen nem kíváncsi. Tudjuk, hogy dinamikusan nő az alapítványi iskolák tanulóinak száma, azzal meg dicsekszik is a miniszterelnök, hogy az egyháziaké is. S nem ritkaság a gyermeke megfelelő iskoláztatása érdekében ország elhagyó család. A vetés kikelt és burjánzik.
Hogy januárban feláll-e a szakma? Tartok tőle, nem. Van, ki fél. S talán már van is miért, bár szerintem még mindig erősebb a saját magunk által font béklyó. Van, ki azt hiszi, felesleges, hisz úgysem küldhető a rend. Van ki azzal indokolja a távolmaradást, hogy hiteltelen a szervező. De ha mindig tisztalelkűekre várunk, megint nem indulunk sehova. Olyan is akad számos, ki hogy döntéseit maga felé indokolja elhiszi hogy jó az út. S vagyunk kik elmentek eddig is, szóltak, s szólni fognak ezután is, de iszonyat kevesen. Pedig működhetne, hisz ha csepp a tengerben, de van rá példa nem egy, hogy ahol egy teljes közösség fordul szembe az árral, (most éppen Győrben és Vácott) ott meghátrál a hatalom. Sosem késő. Legyen januárban sztrájk!