NETGENERÁCIÓ


Szűkebb körben – saját iskolám tanulói között – érdeklődtem az elmúlt hetekben.

• Gyakran használják a közösségi oldalakat, de leginkább azokkal osztják meg információikat, híreiket, akikkel az iskolában, baráti társaságban is találkoznak nap, mint nap. A virtuális és valódi közösségek lefedik egymást.

• Jellemző, hogy hazaérkezéstől bekapcsolnak, de legtöbbször csak másod-harmad figyelmet fordítanak a megnyitott lapokra. Szinte mindig több helyen is bejelentkeznek. Legnagyobb sikere a videó megosztásnak van.

• Tanuláshoz alig használják a netet – de nem is kapnak olyan feladatokat, amihez tudnák. Kivétel, a néha-néha felmerülő különböző „kiselőadás” – de nem találkoztam olyan tapasztalattal, hogy csoportban dolgoztak volna. Sláger, a kötelező olvasmányok kivonatainak, olvasási naplóknak a letöltése, utóbb átszerkesztgetése – mert a magyar tanárok, már ismerik a leggyakrabban letöltött oldalakat. Többen jelezték, hogy gépelt szövegeket akkor sem fogadnak el a pedagógusok, ha az saját készítmény – mondjuk egy biológia órára készült beszúrt képekkel gazdagított anyag.

• Nagyon kevés, 10-15-nél nem több helyet látogatnak rendszeresen. A társakkal való kommunikáció legtöbbször írásos – a szülőket, testvéreket kímélendő. (vagy kizárandó)

A témáról rengeteg összefoglaló született, nekem a legértékesebb, Bessenyei István írása, az ÉS visszhang rovatában jelent meg.
http://www.es.hu/index.php?view=doc;22085http://www.es.hu/index.php?view=doc;22085

Van mit tennünk.