Fortélyos félelem igazgat

Beszélgetünk. Szakszervezetek, Hívatlanok. Szomorú délután. Az igazgatók nem fognak szólni, - mondja az, ki szakszervezetüket vezeti, hisz kinevezőjük az a fenntartó, ki mindenkinek munkáltatója, s aki kritikát fogalmaz, pozíciót kockáztat.

Nem kellett megvárnunk, míg feláll a Nemzeti Pedagógus Kar – mely majd: „ teljes erőnkkel és legjobb tudásunk szerint törekszünk a jogszabályok alapján megválasztott vagy kinevezett vezetőink által kitűzött célok megvalósítására, az általuk kiadott utasításoknak megfelelően” így szab mindnyájunknak normát. Már nyáj vagyunk, mit zsebre tett kézzel, fütyülve terelget a pásztor.

-Nem várhatod el, hogy jelezzen a tankervezetőnek, hisz pedagógus II-be szeretne kerülni, s ha szól, rögtön odaírják a portfóliója szélére a fekete pontot - hangzik el máshol.

-Persze hogy nem szólunk, a törvényeket be kell tartani. 

Milyen törvényeket? Nem törvény, ismétlem sokadszor, csak végrehajtói javaslat szabályozatlan keretek között, de hiába.

Megfelelünk a vélt elvárásnak, heti időkeretet hamisítunk havi helyett, s rugalmasságnak hívjuk a hamis táblázatot.

Vagy ez a kedvencem. -Írjuk szabályszerűn, de nem ellenőrzöm, hogy ott vagy-e. Remek. Adjunk a minőségnek.

Bent tartjuk a gyereket, miközben más kézzel mutogatunk az elrendelt óraszámra, s nem korrepetáljuk, nem ülünk mellé, hanem betereljük a túlzsúfolt tanszobára.

Arra kényszerítjük a szülőt, hogy kérelmezze a tulajdon gyermeke kibocsáttatását az iskola szorongató – ám málladozó falai közül.

Csak ne tűnjünk fel. Csak ne legyen ügy. Ne is lássanak.       

-Na és, ha szólunk? A tankerület vezető is csak egy a százkilencvenhétből. Őt is utasítják.  

Felállt a nagy nemzeti köznevelési hadsereg. A parancs az parancs, nem gondolkodni katona, teljesíteni!

Csak szólok, még nem esküdtünk fel. Még nem muszáj lesunyt fejjel masírozni. De minden elhallgatás, minden ki nem mondott szó, minden fásult legyintés oda visz, ahol már nem lesz más választás.

Diákjaink szülei még mindig bizalmukkal tisztelik meg a pedagógusokat. S ha a tanár nem szól, ha a tanár tétlenül tűri, hogy szolgálattevővé alázza diákot, szülőt az új rend, azt hiszi így helyes. Ha nem szólunk magunkért, az csak gyávaság. Ha nem szólunk a diákjainkért, az árulás.  

Egy fenntartó, egy a tanterv, egy a könyvellátó, egy lesz a tankönyv, egy lesz a Kar és persze a jelszó...

Gyógypedagógus volnék, erősen hiszem a kis lépések eredményét. Nem kell mártírnak lenni az igazunkért. Még nem. Talán listázzák már hol kinek s mit telefonozunk, de ha ettől való félelmükben már nem is szólalunk meg, akkor egészen biztos, hogy mi magunk ácsoljuk meg a saját rácsainkat.

Nem ezt érdemlik, akiknek a nevelését ránk bízták.

Mert szívügyük az SNI

Tankerületi értekezlet – SNI. Intézményvezetők, gyógypedagógusok. A felütés szívhez szóló. Mert ez egy olyan tankerület, ahol a vezetők szívükön viselik az SNI tanulók sorsát. Örülünk. A tankerületi prezentáció megkezdése előtt elindítanak két ívet. Az egyik jelenléti, a másikra  - mert most nem az igazgatókat dolgoztatjuk (senki nem nevet) a gyógypedagógus kollégák írják fel nevüket, iskolájukat, pontos szakjukat és hogy hány órát tanítanak. (kötött óraszám) Ezt az információt egyébként január óta kb. 8 ízben, 16 féle bontásban kérték be eddig. Írunk. A prezentációból kiderül a törvényi háttér. Ami persze hiányos, hisz a ...rendeletben állapítja meg ...típusú mondatok mára jeligévé lettek, intézmények, hivatalok sokasága működik  megfelelő szabályozók nélkül. Felvetődik néhány kérdés. Vajon megfelelően ellátottak a tanulók? Vagy inkább csak valahogyan ellátottak? Az eddig csak feszengő igazgatók javítják az előadót. Sehogyan sem. Nincs az egész tankerületben logopédus, autizmus értő szakember, szurdopedagógus, iskolapszichológus. A még előző tanévben megbízási szerződéssel alkalmazott kollégáinkat nem tarolta le a feketehimlő. Pusztán annyi történt, hogy az intézményvezetőket arról tájékoztatták, hogy központosítva, költséghatékonyan a tankerület szervezi meg ebben a tanévben az ellátást. A költséghatékonyság stimmel. Ha nem tart a kölöknek senki órát, az tényleg olcsó. De a szívügy, az szívügy. Büszkén jelentik be, hogy kaptak státuszt a nagy központtól és talán januárban újra indulhat, az iskolapszichológiai ellátás. Sőt arra biztatnak bennünket, hogy mozgósítsuk az ismeretségi kört, mert mégiscsak lehet majd megbízási szerződéseket kötni külső szakemberekkel. Nahát, komolyan eddig nem is gondolt rá senki...Sőt, kiderül, hogy a tankerület főállású gyógypedagógusai is dolgozhatnak többet.. Csak épp nem a saját intézményükben – mert túlóra, az aztán nem, hanem megbízással máshol. Életszerű. A 32 órát bent töltő gyógypedagógus, nem terhelhető a saját intézményében, de szerződéssel lenyomhat még 10 órát a szomszédban. Az már nem megy a minőség rovására. Gondolkodjunk közösen, mondják. Jóhiszeműen veti fel egy igazgató, tán megtámogathatná a KLIK a státuszban lévő kollégák továbbképzését a hiányszakokra. Arról szó sem lehet, a normatíva alapján kiszámolták az éves keretet, erre nincs egy fillér sem. Távlatosan – pont 2014. június 15-ig gondolkodjunk. Elhal a kreativitás, még az sem lelkesíti fel a kollégákat, hogy majd létrehoznak egy tankerületi gyógypedagógiai munkacsoportot, aminek munkáját meghívott szakember koordinálja majd. Napi problémákat próbálnak néhányan felvetni, mégis mit ígérhetünk a szülőnek, aki 3 hónapja várja, hogy újra kezdődjön a fejlesztés, de nem ez a megbeszélésünk témája figyelmeztet a tankerület vezető, s így ha nincs több kérdés ,akkor jaj, de sikeresek voltunk ma délután mondattal elköszönünk.
Most...
Most néztem meg a közigállás hirdetéseit. A tankerületünk a portál szerint nem keres munkatársat