Ne maradj ki belőle!

Nem süllyedünk

Nincs semmi baj… minden iskolában becsengetnek majd nyolckor szeptemberben. Lesz sok, hol már egy az igazság, egy a jelszó. Lesznek mások, hová igyekezve csak a kapubelsőben biggyeszti fel a nebuló a kipát, mert minek kockáztatni. Lesz hová egyszínűek járnak csak, mert felzárkóztatásuk, beilleszkedésük – így oldható meg leginkább a leghumánusabb tárca vezetője szerint. Lesznek hol már kicserélték az iskolai és tantermi dekorációt, filozófusokat, költőket, városukért sokat tevőket száműztek szertárakba, tematikus gyűjteménynek csúfolt felejtőkbe. Új ünnepek és nagyon nem új, borzongatóan ismerős és hideg mondatok és gondolatok lakják be az iskolát.

S ebben a nyúlós közegben ott leszünk mi is, akik csak kevesen kiabáltunk, akik dermedt csendben tűrtük az új rend felépülését, s mantraként hajtogattuk, bármi is lesz, marad annyi személyes tér, hol tehetjük a dolgunkat. Talán marad. Biztosan marad, hiszen minden időben voltak iskolák, közösségek, tanárok, kik tudtak értéket felkínálni, nevüket sorolhatnánk napestig. Most is van, most is lesz. A baj csak az, hogy a közoktatásból a köz válik önkénnyé. A közös minta mit szövünk silány.

Még előttünk az októberi statisztika, de már tudható, sokak mögött csukódik be végleg az iskola kapuja, s lépnek a munkaerőpiacra – képzetlenül. Alighanem meredeken emelkedik a magántanulók tábora is, jó volna látni hová tartanak, kik nem kérnek az állam által biztosított oktatásból. Töretlenül növekszik az egyházak által fenntartott intézmények száma, (MET – Felsődobsza nem fér be…)s ne felejtsük, ezeket az intézményeket nem vegzálja az állam, jótékonyan a fenntartókra testálja a szakmai ellenőrzést – miközben finanszírozásukat biztosítja adóforintjainkból.

Felpörög az ellenőrzés, számtalan sok EU támogatást fognak elkölteni arra, hogy megvizsgálják, olajozottan működik –e az iskolákban a  NER, amely egyébként minden ízében tagadja az uniós értékeket.

Azon tűnődtem, azt a magyar választót, ki lelkesen támogatja eme építményt, épp ilyen, végletekig szabályozott iskolarendszer készítette fel az állampolgárságra. 

Bepiszkított Karácsony

Néhány hónapja-hete egyre több és több nem önkormányzati fenntartású iskola jelzi, jelezte, hogy működése ellehetetlenül, a finanszírozás bizonytalan, az elérhető pályázati forrásokat követhetetlen megfelelési módokon osztja ki a szerv. Aztán elkezdődött az a szennyes folyamat, ami más területeken már eddig is kedves működési formája ennek a kurzusnak. Igaz, nem nyertél a pályázaton, de Te és az iskolád, oly fontos és oly jó, hogy én fontos ember személyesen gondoskodom majd... Egyszer, valamilyen formában... nem nyilvánosan, nem ellenőrizhető módon, nem valamiféle átlátható elszámoltathatóság alapján. Ez a fajta ígérvény a legalkalmasabb arra, hogy szétzilálja az esetleg összeálló együttműködőket, hogy elhallgattassa az iskolájáért harcoló intézményvezetőket, s sok kis ellenőrizhetetlen alkuba kényszerítse a szereplőket. S most a legnagyobb fontos ember ellátogat – s jelenlétével fényezi – szennyezi a Karácsonyt. Ki ne akarná, hogy a nyírteleki Kedves- Ház biztonságosan működhessen tovább. Ki szólna, hogy ácsi, ne így, így ne. Az ott dolgozók biztosan nem. Hisz felelősek tanítványaikért. Ahogy felelős a többi műhely is. S a taktika, ami leszalámizta az egyházakat, az érdekvédőket, a jogalkalmazókat, az egészségügy szereplőit, kiválóan működik az alapítványi iskoláknál is. A frissen az állam keblére szorított önkormányzati iskolákra még ennyi energiát se vesztegettek, hisz ott önként, sőt esetenként dalolva hajtottak térdet, az amúgy sem felelős polgárként viselkedő pedagógusok. S attól tartok a helyettünk is tiszta szemmel tüntető diákok közé is eredményesen veti el a métely magvait a kormány. Ebben verhetetlenek. A legnagyobb eredményként értékelt átalakítás, az oktatás szétbombázása valóban sikeres. Ha siker a mindennapra előírt bizonytalanság, ha siker az összegányolt kerettanterv, ha siker az állásáért – s nem diákjai oktatásának minőségéért aggódó tanár, ha siker a betolt a katolicizmust is kigúnyoló elvtelen etika és hitoktatás, ha siker a diákjogok és szülői jogok visszanyírása, s a helyette születő kiismerhetetlen s ezért minden percben fenyegető rend – nos akkor tényleg van mire büszkének lenni. Lesznek majd, kik a csukott osztályajtók mögött próbálnak valódi értéket teremteni. Csak az a baj, hogy a sok okosság mellett a becsukott osztályajtó, a rend első és legfontosabb szabályát ülteti el a diákok fejében: gondolkozhatsz szabadon – de hallgass róla.. Üdv, a hetvenes évek végén...

Ideje a nemnek

- Ne gyere a számokkal Zoli!…mondja bölcs vezérünk, s ezzel végre helyre teszi azt a kérdést is, miszerint van –e még bármiféle racionalitás a napról-napra ráncigált politikai ámokfutásban. Nincs. Nincs is rá szükség – mint ahogy nincs immár szükség szakemberekre, sőt gondolkodó emberekre. Ami történik, az ámokfutás, a lehető legnagyobb veszteségekkel. Ezúttal azoknak volt igaza, akik nem szálltak be, a közoktatási koncepciónak nevezett „izé” vitatásába. Nem lehet javítani rajta. Nem lehet kicsit kevésbé rosszá módosítani. Le kell szavazni. Úgy ahogy van, tokkal vonóval. Minden, még a talpával földön álló képviselőnek, zöldben vagy narancssárgában, nemet kell nyomni! Bölcs vezérből csak egy van, választópolgárból, falubeliből, szülőtársból, aki nehezményezné, hogy törvényi felhatalmazással bántalmazzák a gyerekét több. Tessék számolni – és nemet mondani. Most!

Már decemberben is ...

Nyilvános az új közoktatási törvénytervezet