Kármentés

A PSZ és még két másik szakszervezet kiegyezett – legalábbis aláírt Balogh miniszterrel. A PDSZ nem. Ki a realista? A pedagógusok szervezettsége, sztrájkhajlandósága még magyarországi viszonyok között is elképesztően gyenge. Ha a bíróság döntése alapján valóban lehetne úgy sztrájkot szervezni, hogy bezárjon, s felügyeletet se biztosítson az iskola – másfajta munkabeszüntetés értelmetlen – sem valószínű, hogy a pedagógusok tömegei állnának a sztrájk mögé. A Szilágyisok  nagyon korrekt petícióját 10 nap alatt 3000 írták alá, s a szám mellett sokatmondó, hogy 10-ből átlagosan 1,8 aláíró nem vállalta fel saját nevének nyilvánosságra hozását.  A Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, valamint az Oktatási Vezetők Szakszervezete tehát úgy érezte, ez a maximum, amit elérhetnek – monitoring az államosítás folyamatáról, álláshelyek megőrzése, összevonások, iskolabezárások lehetséges szűkítése. S persze lehetőség egy oktatási ágazati szerződés kötésére. A megállapodás máig nem nyilvános.  Nem teljesült az eredeti követelés, az államosítás elhalasztása, felfüggesztése, s persze a 20%-os béremelés sem. Utóbbit talán még a kezdeményezők sem hitték komoly követelésnek... Haragudhatunk, amiért a szakszervezetek nem borították rá az asztalt az EMMI vezetőjére, s nem viselkedtek úgy, mint elefánt a porcelán boltban. Mi több betartották a játékszabályokat, s példamutató önuralommal követték a vonatkozó törvényeket. S mostanság a kurzus visszamenőleges törvénymódosításait átélve már-már gyávaságnak hat. Pedig csak azt tették, ami a dolguk. Álláshelyekért lobbiztak. Hogy mindezt úgy tették, hogy a megállapodás elfogadásával tetszik vagy sem elfogadták a központosítást – s ezzel egy minden európai normával és a józanésszel ellentétes oktatásszervezési modellt – no, ez már minőségileg is más kérdést vet fel. Azt gondolom, hogy a hármak, akik kedden majd aláírnak, ismerik saját tagságukat. Nehezen mozdítható, könnyen manipulálható, s alapvetően konfliktuskerülő oktatókról és pedagógusokról van szó. Akik sokan vannak. Többen, mint a gyereklétszám indokolná. Sztrájkra, megmozdulásra, alig-alig mozdíthatók. S köztük sokan vannak, akik bizony szívesen intettek búcsút a szülői jogoknak, a demokratikus értékeknek, s akik cseppet sem nehezményezik a tanítás szabadságának megnyírbálását. S vezetőik tették, mit a tagság kíván. A PDSZ vezetője másképp és mást lát. Jogosan mondja, a megállapodás és a követelések köszönőviszonyban sincsenek. S ha sztrájkra szólít, az nem más, mint protestálás. Vajon ez a dolga? Felhatalmazását a PDSZ tagságától kapta. Ha értéket őriz, ha kiáll a tanszabadság mellett, ha az utolsó utáni pillanatig is ragaszkodik a gondolkodó szervezet mintájához, akkor azt képviseli, amire a tagok felhatalmazták. Fontos hogy tegye. 

Oktatáspolitikai alapelvek - és róluk való beszélgetés

Megszületett egy nagyon fontos és minden pontjában vállalható alapvetés:
Oktatáspolitikai alapelvek - HAT, Szülői Hálózat
A fenti alapelveket elfogadta, s oktatáspolitikai programjának alapjává teszi az Együtt 2014 Mozgalom.
Erről az együttműködési megállapodásról a nyilvánosságra kerülése után parázs vita alakult ki a két civil mozgalom tagjai között. Nem az alapelvekről, hisz azokat hónapokon keresztül alkotta, vitatta, véleményezte, csócsálta és fogalmazta a két szervezet tagsága. Hanem a csatlakozásról. Annak időzítéséről, az aláírók felhatalmazásáról, a döntés megszületéséről. Sok mindenre rácsodálkozhattunk. Például arra, hogy milyen nehéz feladat, egy lazán, spontán szerveződő hálózatban megszólítani a tagokat. Közös értékeket találni mennyivel könnyebb, mint azután ezeket megfelelően képviselni. Szervezeti szabályzók nélkül felhatalmazást kérni és kapni a közösen választott értékek képviseletére. Nyilván mindkét hálózatnak szembe kell néznie azzal, hogy ezekre a szervezeti kérdésekre adott érvényes válaszok nélkül ellehetetlenül a munkája. Kényes és sokszor nem túl ízléses egyeztetésre van szükség - belülről. De ennél nagyságrendileg fontosabb, hogy a kimunkált alapelvek mentén kezdődjön el az a programalkotás, ami majd a megalapozhatja azt a szakpolitikát, amely az oktatás területén felszámolhatja a mostani harcteret. Az igazán sikeres országokban az oktatáspolitika érdemi és hosszútávú céljait, feladatait közösen alkotják meg, s nem pártpolitikai alapon ráncigálják néhány évenként. A hazánkat sújtó naponkénti pálfordulásokra a többi ország szerencséjére nincs érvényes minta.
Nagyon jó volna, ha minél szélesebb körben, s igen minden demokratikus szövetség, egyesülés, párt magáévá tenné a feni oktatáspolitikai alapelveket, melyek úgy hiszem jó iránytűnek bizonyulhatnak mindannyiunk számára.

Bepiszkított Karácsony

Néhány hónapja-hete egyre több és több nem önkormányzati fenntartású iskola jelzi, jelezte, hogy működése ellehetetlenül, a finanszírozás bizonytalan, az elérhető pályázati forrásokat követhetetlen megfelelési módokon osztja ki a szerv. Aztán elkezdődött az a szennyes folyamat, ami más területeken már eddig is kedves működési formája ennek a kurzusnak. Igaz, nem nyertél a pályázaton, de Te és az iskolád, oly fontos és oly jó, hogy én fontos ember személyesen gondoskodom majd... Egyszer, valamilyen formában... nem nyilvánosan, nem ellenőrizhető módon, nem valamiféle átlátható elszámoltathatóság alapján. Ez a fajta ígérvény a legalkalmasabb arra, hogy szétzilálja az esetleg összeálló együttműködőket, hogy elhallgattassa az iskolájáért harcoló intézményvezetőket, s sok kis ellenőrizhetetlen alkuba kényszerítse a szereplőket. S most a legnagyobb fontos ember ellátogat – s jelenlétével fényezi – szennyezi a Karácsonyt. Ki ne akarná, hogy a nyírteleki Kedves- Ház biztonságosan működhessen tovább. Ki szólna, hogy ácsi, ne így, így ne. Az ott dolgozók biztosan nem. Hisz felelősek tanítványaikért. Ahogy felelős a többi műhely is. S a taktika, ami leszalámizta az egyházakat, az érdekvédőket, a jogalkalmazókat, az egészségügy szereplőit, kiválóan működik az alapítványi iskoláknál is. A frissen az állam keblére szorított önkormányzati iskolákra még ennyi energiát se vesztegettek, hisz ott önként, sőt esetenként dalolva hajtottak térdet, az amúgy sem felelős polgárként viselkedő pedagógusok. S attól tartok a helyettünk is tiszta szemmel tüntető diákok közé is eredményesen veti el a métely magvait a kormány. Ebben verhetetlenek. A legnagyobb eredményként értékelt átalakítás, az oktatás szétbombázása valóban sikeres. Ha siker a mindennapra előírt bizonytalanság, ha siker az összegányolt kerettanterv, ha siker az állásáért – s nem diákjai oktatásának minőségéért aggódó tanár, ha siker a betolt a katolicizmust is kigúnyoló elvtelen etika és hitoktatás, ha siker a diákjogok és szülői jogok visszanyírása, s a helyette születő kiismerhetetlen s ezért minden percben fenyegető rend – nos akkor tényleg van mire büszkének lenni. Lesznek majd, kik a csukott osztályajtók mögött próbálnak valódi értéket teremteni. Csak az a baj, hogy a sok okosság mellett a becsukott osztályajtó, a rend első és legfontosabb szabályát ülteti el a diákok fejében: gondolkozhatsz szabadon – de hallgass róla.. Üdv, a hetvenes évek végén...

A Rektori Konferencia Elnöksége, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az Oktatói Hálózat, a HÖOK és a Hallgatói Hálózat tagjaiból megalakult a Felsőoktatási Egyeztető Fórum. A fórum támogatja a hallgatók pontjait: 1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját! 2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! 3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! 4. Töröljék el a hallgatói szerződést! 5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! 6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba. Az érintettek teljes bevonásával hosszútávú és kiszámítható stratégiát követelünk!

Tudásmegosztás fórumon és webináron, iskolai munkacsoportban, diákcsoportban

2012 november 8-9-én Pécsen rendezte meg a Microsoft Magyarország a Modern Iskola magazinnal közösen az innovatív tanárok negyedik találkozóját, a Partners in Learning Fórumot. Nagy öröm volt bekerülni a félszáz bemutatkozó iskolaprojekt előadói közé, már csak azért is, mert számomra az esetenkénti személyes találkozás nélkül, bármennyire vonzó és praktikus az on-line kapcsolattartás, együttműködés, kicsit hideg a netvilág. A szervezők érdeme, hogy vonattól szállásajtóig mindent úgy előkészítettek, hogy valóban a két nap minden percét értékesnek érezhettük. Az óvodától az egyetemig az oktatás minden szintjéről láttunk projekteket, és a standok között téblábolva kicsit elfeledkezhettünk arról, amit az oktatáspolitika produkál napról-napra. A meghatározó élmény – ennyi kíváncsi, érdeklődő pedagógust egy csapatban még nem láttam. S a tapasztalatok, módszerek, technikák lelkes megosztása a társakkal, ez sem mindennapi élmény. A projektek egy része elérhető a PIL network.com oldalon, érdemes benézni. Akit a rendezvény rövid öszefoglalója érdekel, annak pedig az iot.hu videóját ajánlom. A rendezvényen a projektek értékelésére a kívánatos 21. századi készségek mentén került sor: Tudásépítés, Együttműködés, IKT használat, Valós problémák megoldása, Innováció, Önértékelés. Részletesen erről: Tanárblog -21.századi tanulás. Nyilvánvaló, ilyen rendezvényekre azok a pedagógusok jutnak el, akik maguk is fontosnak tartják, hogy eredményeiket megosszák kollégáikkal, mégis különösen értékelhető – a területi elosztást figyelve, hogy az ország minden részéről, az oktatás minden szintjéről – s nem utolsósorban az IKT eszközökből, szerényen és jól ellátott intézményekből is akadtak kiállítók. S még egy, nem érdektelen jelenség: az idén lezajlott 2012 PIL AKADÉMIA végzőseinek aránya! Még néhány napig lehet jelentkezni a 2013 képzésre! Az Innovatív Iskolaprogram résztvevői számára rendezett webináriumra, a Kutyafül helyezése okán kaptam meghívót. A téma: a 21. századi oktatás, a 21. századi alapkészségek (kritikai gondolkodás, kommunikáció, együttműködési készség, kreativitás) fejlesztésnek tudatos beillesztése az iskolák pedagógiai gyakorlatába. Az előadó: Bereczki Enikő, a Partners in Learning for Schools hazai programjának szakmai vezetője volt. 7 lépést vázolt fel a 21.századi oktatás megvalósításához. 1. Jövőkép /közös célok-közös értékrend-összehangolás-jelenlegi prioritások-mérés,értékelés-eredmények/ 2. Konszenzusteremtés – kit, hogyan győzzünk meg. Itt a döntéshozók között (iskolavezető, tanár, diák, szülő, fenntartó, társadalmi szervezetek, törvényhozók, gyermek és ifjúsági szervezetek, múzeumok, könyvtárak megjelennek az üzleti élet képviselői is!) 3. A rendszer összehangolása - Hogyan építjük be az oktatás folyamatába a kívánt készségeket és ehhez milyen segítséget kaphatunk 4. Kapacitásfejlesztés(?) Hogyan tanulnak és tanítanak a tanárok : körükben mennyire jellemző a 4K – Kreativitás, Kritikai gondolkodás és problémamegoldás, Kommunikáció, Kollaboráció. 5. A 4K beépítése a tantervbe és az értékelésbe. 6. A tanárok napi gyakorlatának támogatása . Itt az ajánlások között felsorolásra került az általam fontosnak és eredményesnek is tartott belső továbbképzési forma. 7. Fejlődés és innováció ahová elérhetünk, ahol diák, tanár, iskolavezető elkötelezett a fejlődés iránt. Ez természetesen csak egy csupasz vázlat, de a szervezők ígérete szerint, a prezentáció elérhető lesz néhány napon belül a Pil-network oldalain. Otthon, vagyis saját iskolámban rögtön a PIL Fórum utáni hétfőn tartottunk IKT Műhelyt – nem először, s úgy tűnik nem is utoljára. Meggyőződésem, hogy a Kutyafül projekt értékelése nem csupán az egyszeri produkciónak szólt, hanem annak a folyamatnak az elismerése, ami nálunk elkezdődött. Ha nagyon lassan is, de beindult egyfajta közös gondolkodás – mondhatnám stílszerűen innovációs késztetés, aminek egy ága, az IKT becsempészése az intézmény mindennapi tanórai –s eszközök híján – főleg tanórán kívüli tanulás szervezésébe. Mondhatnám azt is, hogy azért koncentrálunk elsősorban a tanórán kívüli tevékenységekre, mert megérintett minket a kifordított osztályterem gondolata, de valójában arról van szó, hogy az intézmény digitális infrastruktúrája messze lemaradt a diákok otthonaiban fellelhetőnél. Az elmúlt néhány hónap tapasztalata, hogy szükség van a folyamatos segítésre –akár az alkalmazások megtanítása, akár a „mire is” terén – de az egymástól tanulás megsokszorozza a hatékonyságot. És persze megsokszorozza az új kérdések, kérések számát. Ezúttal formabontó módon két diákot is vendégül hívtam a műhelyre, s azt gondolom, hogy nem pusztán az általuk nyújtott technikai segítség volt értékes, hanem az a kiállás, kommunikációs bátorság, ami az első percek zavara után egyértelműen megmutatkozott. S végül beindítottam egy online IKT tanulócsoportot, amelyben negyedikes (10-11 évesek) diákokkal próbálunk olyan IKT ismereteket elsajátítani, (elsősorban web2 alkalmazásokat), s olyan felületeket belakni, ahol jól szervezhető a közös tudásépítés. Kicsit a vakmacska bátorságával vágtam bele, s bizony a bekapcsolódó diákok várakozásával szembesülve, lehet, túl nagyot „haraptam”. Sajnos, a mi sulinkban csak felső tagozaton kezdődik az informatika tanítása, s ilyen szakkör indítása sem fér bele a költségvetésbe, de a diákok és a szülők részéről is megfogalmazódott az igény. A csoport a Sulinet felületén alakult, s nagyon bízom benne, hogy az elmúlt napokban gyöngélkedő dokumentum-kezelés, újra működőképes lesz.